1993-ban 15 évesen alakítottam a zenekart, már akkor nagy zenerajongó voltam, s egyre biztosabb abban, hogy nem csak hallgatni akarom, hanem csinálni is. Már korábban tanultam gitározni, később ezt felváltotta a basszusgitár. Akkoriban, a 90-es évek elején, az underground zenei élet egészen pezsgő volt Szombathelyen, így könnyen és gyorsan sikerült verbuválni egy csapatot. Valójában semmi mást nem csináltunk, mint próbáltunk, de nagyon komoly terveink voltak: angol nyelvű számok és nyitás külföld felé, ez akkoriban még újszerű volt.
Még a hazai piacra sem törtetek be, és már külföldben gondolkodtatok?
Igen, én akkor már kapcsolatban álltam külföldi lemezkiadókkal, mert engem nem csak a zene, hanem a háttérmunka is érdekelt, szaklapokat olvastam, kiadók munkáit figyeltem. Amikor tehát 95-ben stúdióba vonultunk, hogy felvegyük az első demónkat, akkor vált ez igazán komollyá.
Később harsona és tuba is kísérte a zenénket
Kik indították el az úton a csapatot?
Mivel sajátos hangzásra törekedtünk, különleges volt a hangszeres felállás. A kemény metálzenét klasszikus hangzással színesítettük, így ebben a műfajban elsőként fúvósokat vontunk be a csapatba. Már az első demón játszott egy trombitás, Szűcs Gergely, később harsona és tuba is kísérte a zenénket. Különlegesebbé akartuk tenni a zenét, ezért a kemény alapot szintetizátoros zenével és fúvós hangzással színesítettük, talán ezért sikerült a külföldi nyitás is. Az eredeti felállásban Csejtei Csaba gitározott, Csejtei Zoltán dobolt, Barbarits János gitározott, Szűcs Gergely trombitázott, Winter állt a szintetizátor mellett, én pedig basszusgitárt pengettem és énekeltem. Így kezdtem, azóta már a szintetizátort is én kezelem
A demót aztán próba szerencse alapon elküldtük több külföldi kiadónak, nem is koncerteztünk. A csapatból többeknek azért volt zenei tapasztalata, előképzettsége, meg aztán rengeteget gyakoroltunk, próbáltunk. Talán ez is lehetett az oka, hogy - legnagyobb megdöbbenésünkre - nagyon gyorsan több ajánlat is érkezett hozzánk lemezszerződésre.
Itthon nem. A legelső koncert 1995-ben volt Budapesten. Előtte szétküldtük a demót mindenfelé, kiváló kritika jelent meg róla a Metál Hammerben is, így kaptuk a meghívást. Egy klubban játszottunk, és legalább 300-an voltak. Ez akkoriban nagy közönségszám volt egy metálkoncerten. Szóval sikeres volt a debütálás, bár korántsem tökéletes, nagyon fiatalok voltunk még. De igazából nekünk volt, van egy filozófiánk. Nem akartunk, akarunk minden hétvégén játszó zenekarrá válni, mert ez szerintünk a minőség rovására is megy, meg aztán egy idő után nem jelent kuriózumot a fellépésünk. Inkább évente adunk három pesti és egy szombathelyi koncertet, és akkor eseményszámba megy, vonzza a közönséget, ha a Sear Bliss koncertezik. Viszont külföldön ott keresettebb is ez a műfaj - amit csak tudunk, vállalunk. A koncertjeink zöme külföldön van, sok meghívást kapunk.
Még protekciónk sem volt
Tizenévesen kezdtetek zenélni, demót csináltatok, és máris lecsapott rátok a külföldi szakma. Profizmus vagy szerencse?
Nincs benne semmi titok. Még protekciónk sem volt. Mivel érdekelt, ismertem a külföldi lemezkiadó business-t. Tudtam hova, kihez érdemes fordulni. Készítettünk egy jó promóciós csomagot, nyomdai borító, gyári szalag, ahogy azt kell, és kiküldtem minden olyan céghez, amelyikről feltételeztem, hogy érdekelné az anyag. A harmincból négy komoly ajánlattal keresett meg minket, ez óriási dolog volt, akkoriban magyar metálcsapatnak nem volt még külföldi megjelenése, és a hazai sajtó is nagy elismeréssel fogadta a hírt. Egy neves holland kiadó mellett döntöttünk, amelyik egyszerre háromlemezes szerződést ajánlott, állták a stúdióköltségeket. Szóval az áttörést ez az első, 96-os lemez jelentette, ami kiváló visszhangot kapott, az első számú holland metálzenei újság a hónap lemezévé választotta, az előző hónapban a Metallica új lemeze csak a második helyen volt! Nagyon jó volt a korong terjesztése is, most már a harmadik cég adja ki újra. Onnan indult be a gépezet, kaptuk sorba a meghívásokat, és turnéra indultunk. Európa 11 országában léptünk fel egy neves svéd csapat, a Marduk előzenekaraként. Tizennyolc évesen ez maga volt a csoda, álomszerű volt az egész.
Aztán?
A holland kiadó úgy döntött, kiadja azt a demót is, amely alapján ismertté vált az együttes neve, majd meghívást kaptunk, hogy a harmadik albumot már odakint, profi stúdióban vegyük fel.
Hollandia ilyen nagy fellegvára a metálzenének?
Az eladási statisztikák szerint Hollandiában és Németországban van a legnagyobb bázisa ennek a zenének. A legsikeresebb koncerteket is ezekben az országokban adtuk. Az első lemezünkből például 10 000 fogyott el akkor, és ez tovább emelkedett, amikor egy német kiadó dobta újra piacra. Most pedig egy másik holland cég, teljesen újrakeverve, bonus dalokkal és új szövegkönyvvel adja ki. Az album felét német rajongók vették meg, ez is mutatja, hol a legnépszerűbb a metálzene.
Keresték, háromezer itt is elkelt. Most már a hatodik lemezt adtuk ki, ezek közül kétségtelenül az első volt a legsikeresebb, de a többiből is eladtunk 6-8 ezret. Ez a kemény metálzene esetében jó szám, főként annak ismeretében, hogy jelenleg milyen válságban van a lemezipar az internetnek köszönhetően. Szóval ma már nem csak a példányszám fontos. Most már az is siker, ha egyáltalán stúdióba vonulhat egy csapat. Látom, ha nem lennének kapcsolataink és ilyen eredményeink, nem is állnának szóba velünk. Szóval ilyen körülmények között egy ezres is nagy szám. De valójában nálunk a példányszám sosem volt cél és szempont, egyszerűen örültünk annak, hogy megjelent egy lemezünk. Ott is jól fogadták, bár a mi műfajunk odakint nagyon underground. Ennek ellenére van egy szűk, de stabil amerikai kör is, amelyik veszi a lemezt. Európában egy német cég terjeszti, és ahogy említettem, egy holland kiadó megvette az első három lemez jogát, melyeket újra piacra dobnak és forgalmaznak. Már van ázsiai terjesztő, kaphatóak az albumok Japánban is, onnan is jó kritikák érkeztek. Szóval, ha óriási példányszámot nem is tudunk felmutatni, azt azért elmondhatjuk, hogy világszerte jelen vagyunk a metálpiacon.
Mindig jó kritikákat kapnak
Milyenek az új lemezeitek?
Nem panaszkodhatunk, mindig jó kritikákat kaptunk. Persze az ember utólag mindig megtalálja a hibákat, egyik lemez sem tökéletes. Szerintem a legutóbbi sikerült a legjobban, most ezzel koncertezünk. Ez már egy egészen komoly költségvetéssel készült, másfél hónapig voltunk vele stúdióban. Ezt a korongot egyébként már egy amerikai lemezcég adja ki, akkor kezdtünk velük dolgozni, amikor lejárt a szerződésünk a holland kiadóval. Így már a tengerentúlon is kaphatóak az albumaink. Sokat komolyodtunk zeneileg a 10 év alatt, megtaláltuk a hangot az érzelmeink kifejezéséhez. Mert ez a zene nem az őrjöngésről szól, hanem rólunk, a szintetizátornak és a fúvósoknak köszönhetően nagyon dallamos a mi muzsikánk. A régi csapatból egyébként csak én és Csejtei Csaba maradt meg a jelenlegi felállásban immár öt éve stabil az együttes -, harsonán játszik Pál Zoltán, dobosunk Schönberger Zoltán, Neubrandt István pedig a gitárt pengeti. A zenét általában együtt írjuk, a szövegeket magam írom. Egyébként egyedül, otthon is szoktam alkotni. Sőt, a jelenlegi holland kiadónk egy szólólemezt szeretne velem készíteni, most ennek az anyagát írom. Ez nem annyira metálzene lesz, sokkal inkább hangulatokat szeretnék megragadni. Nem koncertzenét írok magamnak, hanem otthoni, meditálósat.
- Ha te ilyen alkat vagy, valószínűleg a csapat neve is tőled származik
Igen. Abban az időben, amikor megalakítottam a zenekart, nagyon sok verset olvastam. Ez a kifejezés egy nagy kedvencem, Charles Baudlaire egyik költeményében szerepelt egy angol nyelvű kötetben (kb: hervadt boldogság, fonnyadt gyönyörűség). Tetszett a szó, és mivel nem akartunk valami közhelyszerű, kiszámítható nevet magunknak, így kereszteltük el a csapatot, valójában nincs mögötte semmi üzenet.
Mindenkinek van normális munkája
Túl szép, túl gyors, kissé hihetetlen a történet, pláne, hogy vidéki, ismeretlen csapatról van szó. A vidékiséget sokan emlegetik hátrányként és nehézségként. Mi a véleményed erről?
Én nem panaszkodhatom, persze mi valószínűleg jó időben, jó helyen indultunk. De én sosem értettem ezt a főváros központúságot. A Tankcsapda is befutott Debrecenből, az EDDA Miskolcról. Szerintem vidékről sem nehezebb irányítani egy csapat sorsát, csak elszántság kell hozzá.
Nem mondom, mindenkinek van normális munkája. Én például mérnökként dolgozom. Nekünk nagyon a zsebünkbe kell nyúlnunk ahhoz, hogy például a felszerelést folyamatosan tökéletesítsük. Mi kezdetben annak is nagyon örültünk, hogy lemezünk jelenik meg. Meglehetősen kedvezőtlen szerződést kötöttünk, persze 17 évesen teljesen gyakorlatlan voltam ezen e téren. Most már tudjuk, hogyan kell a jogdíjakat kezelni, nehezebben csapnak be minket. De tény, a kiadó is nagyon sok pénzt öl egy lemezbe, ezt a költséget először is ki kell vennie a bevételből. De igazából a mi zenénk nem a profitról szól, minden őszinte zene független ettől. Jó érzés persze, hogy az ember koncertezik például Hollandiában, és az első sorban az emberek éneklik a szövegeket. Vagy hogy kapom az elismerő leveleket és kritikákat. De ez nem a megélhetésről szól, mi ezt akkor is csinálnánk, ha csak száz lemez fogyna el.
Volt egy érdekes kirándulásotok is, egy színházi fellépés.
Igen, az egy különös világ volt. Az unokatestvérem, Vidnyánszky Attila rendező a beregszászi Illyés Gyula Színházzal a Koldusoperát próbálta, és felkérte a csapatot arra, hogy közreműködjön az előadásban. Valami különlegeset akart. Egy egész nyáron keresztül készültünk a darabra, nagyon érdekes világba csöppentünk, rendkívül élveztük. Saját dalainkat, illetve azok részleteit is játszottuk, és írnunk kellett még újakat kifejezetten a színdarab jeleneteihez. Az előadás alatt a csapat egy emelvényen állt és játszott. Ezzel a produkcióval aztán bejártuk az országot, felléptünk a Thaliában is, ahol teltház előtt játszottunk. A cél kettős volt: színházba csábítani a metálrajongókat, s megismertetni a műfajjal a színházba járókat. Érdekes volt, amikor a nézőtér felét fekete ruhás metálosok töltötték meg, a másik felét meg az öltönyös, estélyis közönség. Nagy kihívás volt, és sokat fejlődtünk, ott nem lehetett hibázni. Reméljük lesz folytatás, már beszéltünk róla.
Hogyan alakul a jövő?
Néhány hónapon belül jelenik meg az együttes DVD-je, melyen egyrészt a tízéves jubileumi koncertünk látható dalokkal, szövegekkel, másrészt egy kisfilm a zenekarról, történetekkel, jelenetekkel, képgalériával. Ez itthon is kapható lesz. Jövőre folytatódik az az európai turné, melyen nemrég vettünk részt két másik csapattal együtt. És írjuk az új lemezt, ezzel is jövőre akarunk stúdióba vonulni. Addig pedig még lesz néhány koncert Németországban, és fellépünk Szombathelyen is november 18-án a Haladás Sportházban, ahol az utolsó lemez dalait hallhatja a közönség, decemberben pedig Horvátországba várnak minket a metálrajongók.
