Győzike mindenkinek! Kepes az értelmiséginek!

Megértő vagyok. Korábban még fölpofoztam volna a műsorszerkesztő vezérkart egy ilyen estéért ("kolosipétermondjonle!"), de már rég nem dühöngök, ugyanis van kérem értelmiségi műsorsávom. Köszönöm utólag is, és kérek minden jóérzésű tv-nézőt, tiszteletük jeléül álljanak fel, tartsunk egyperces néma csendet!

Eddig a hétfő éjjelek jobb esetben is csak b-kategóriás láncfűrészes mozikat hoztak. Szép időszak volt, azt kaptam, amit vártam: minimálhorror, művér, sikolyok, gyomorgörcs, ha mástól nem, hát a röhögéstől. Én nem változom, szeretem ha megkímélnek a felesleges csavaroktól, nálam tarol az egyszerűség, most is a Győzikét nézem.

Értelmiségi műsorsáv, mondja a mélyen tisztelt "ertéeles" vezérkar, én meg tényleg meghatódom: eddig ilyen nem volt. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán nézhető műsort adnak, de nem, a Világfalu rossz, de legalább ritkán van.

Kepes egyébként a régi: kínosan ügyelve kerüli el a globalizáció minden megnyilvánulását az adott kultúrában, ellenben elvarázsolja minden, ami autentikus, villognak a színes tollak, helyi népviseletek, vigyorog a nép.

Sietősen nagytotálba vesz néhány helyet, eszik, fürdik, aztán pakol hamar, egy harmadik világbeli család már várja Peruban.

Míg a másik csatorna világjárója Armani öltönye mögé bújva viszolygó távolságtartással beszél a nyomornegyedekről, ő beül, beszélget, megebédel velük, és ez tényleg szimpatikus, de nem elég. Amire igazán kíváncsi lennék, az rejtve marad. Az ide-oda kapkodó vonalvezetés hiányossá és hiteltelenné teszi műsort, s bár a látottak felkeltik az érdeklődést, a mondanivaló hamar feledésbe merül.

Talán ott lehetett volna maradni addig, míg a kultúrák bemutatása nem egyszerűsödik le színes kirakodóbazárrá, míg elmúlik a kamerás fehér ember okozta izgalom, feszültség. Egy kicsit együtt élni, hogy valódi beszélgetés, megértés születhessen. Mert így meglehetősen gyenge a végeredmény: villogó videóklip, melyben kellemesen búgó, már itthon felvett narráció tudatja: ejha, de szép színes is a mi világunk!

Tudom, a bajok elsősorban a műsor hosszával vannak, 25 perc egy ilyen néprajzi panoptikum jellegű műsornak kevés, pláne ha 9 ország kultúráját igyekszik bemutatni alkalomról alkalomra.
Ám mielőtt könnyeket kezdenénk hullatni szegény alkotó sanyarú sorsáért, ne feledjük: bár az adások hosszát a kereskedelmi műsorstruktúra könyörtelen reklámtörvénye szabta ilyen rövidre, Kepes jól tudta, mit csinál. De ne rójuk fel neki, gondoljunk csak bele: melyikünk nem utazná végig a világot, és még fizetnek is érte.

Amúgy meg érezzük Kepes becsületes szándékát: annyira bájos, ahogy elhiszi: a kultúrantropológia eladható a kereskedelmi televízióban. Őszintén kedvelem, mert bármit is csinál, az üde színfolt a kereskedelmi tévézés extratahó műsorfolyamában. Most meg az ötlete is jó, csak a kivitelezés gyatra, de azért én nem eszem meg. A "nincs jobb" elvén nem fogok ódákat zengeni róla.

Olvassanak inkább. Mondtam már, hogy Győzike hamarosan könyvet ír hányattatásairól?