A
Fő tér programjait, koncertjeit alaposan beharangozták, de talán szerencsés
lett volna azt is hangsúlyozni, hogy mindezt hatalmas, fűtött sátorban lehetett
megtekinteni.
Aki megnézte a meteorológiai előrejelzést eső, ónos eső-, az könnyen döntött inkább az otthoni bulizás értsd tévénézés, heverészés mellett. Látogatókban természetesen így sem volt hiány, és a gigantikus sátorba belépve azt is megértettük, miért jók a kis termetű Fő téri díszfák a programszervezőknek. A színpad előtt ugyanis egy szomorúfűz élvezhette a koncerteket és a számára télen szokatlan meleget.
Az
előző évekhez képest feltűnő volt a villogó, vibráló kiegészítők hiánya. Ezeket
most is meg lehetett kapni az árusoktól, de úgy tűnik az idén kevesebben érezték
szükségét a villogásnak. Hiányzott a konfetti is, volt helyette színes szalag,
bohócsipka és trombita, na meg kézben szorongatott pezsgősüveg. Bekukkantottunk
a Nyugat Rádió stúdiójába
is, ahol hatalmas nyüzsgés fogadott minket. Parókás, cilinderes rádiósok buliztak,
majd elindultak megkeresni Szunyog kollégájukat, aki a Fő téri sátor keverőpultja
mögött húzta az igát és a potmétereket. A rádiósok éjfélre tértek vissza, hogy
a hallgatóknak szóló jókívánságok után közösen visszaszámolva köszöntsék az
új évet.
Ezt
azonban mi már a szánkódomb tetejéről hallgattuk, ahol több baráti társaság
is letáborozott. Az autórádióból szólt a Himnusz, amit a sötétben, távol a figyelő
szemektől mindenki vigyázzállásban hallgatott végig, majd szerelmes és baráti
csókok csattantak, miközben a domb alatt elterülő városban felröppentek a színes
rakéták.
Útban visszafelé belefutottunk egy Opel és egy BMW kerítésromboló balesetébe. Két nem feltétlenül józan fiatalokból álló társaság zúzta össze egymás autóját, majd egy kerítést is. Ottjártunkkor éppen arról beszéltek, hogy nem kell ide rendőr, majd elintézik. Persze a háziak ezt nem hagyták annyiban, de mire a helyszínelő kiért, addigra az Opel eltűnt, és a BMW sofőrje szerint olyan hirtelen történt minden, hogy nem is tudja, milyen autó volt, hiszen azonnal elhajtott. A szelektív memória ellen képgalériánkban található orvosság, mivel egy parkolóban rábukkantunk a sérült autóra.
Hajnali
egy órára ismét megtelt a Fő tér városháza felőli oldala, az emberek tüzijátékra
gyűltek össze. Az eső is ebben az időben kezdett esni, de ez kevés embert érdekelt.
Dr. Ipkovich György polgármester jó érzékkel csak annyit beszélt, amennyi éppen
szükséges volt, és magától érthetődően senki nem fütyült azért, mert rövidnek
találta a beszédet. A polgármester köszönetet mondott azoknak, akik az ünnep
alatt alatt is vigyáznak ránk, többek között az orvosoknak, az ápolóknak, majd
indulhattak a rakéták. Az idei tüzijáték kevésbé látványos volt, mint az előző
években.
A
sátorban ezt követően a hagyományos polgármesteri nyitótánccal vette kezdetét
az utcabál. A város első embere és felesége ezt követően sem vonult le a "táncbazaltkövekről",
így láthattuk őket táncolni például a Kistehén Tánczenekar Cybergyerekére, a
"Táncolj cigánylány"-ra és rockslágerekre is.
Mivel a Fő tér már nem tartogatott több újdonságot, ezért elzarándokoltunk a fiatalok által kedvelt szórakozóhelyekre. A belvárosi Country Club hozta a formáját, a tömegben senkinek nem kellett attól félnie, hogy eldől. A dombtetőn álló, lényegesen nagyobb alapterületű Papayának sem kellett szégyenkeznie. Az ónos eső ellenére sokan választották a többszintes klubot. A hajnali órákban a legnagyobb tombolást a modern irányzatok szintjén találtuk. Már csaknem virradt, amire elvetődtünk az Old's ROM-ba, ahol a táncolók mellett például gyertya mellett meditáló lányokat is találtunk.
Képgalériánkban
olvasóink is végigkövethetik utunkat, amit csak a hideg-meleg váltakozása miatt
rendszeresen bepárásodó objektív nehezített meg.
A nyugat.hu ezúton is sikerekben és megvalósult tervekben gazdag, boldog új évet kíván minden Kedves Olvasójának és a Vas megyei portálok munkatársainak egyaránt!
|
Végül még egy képgaléria a Fő téri vígasságokról, ezúttal Lovagi Milán objektívjéből:
|
