Fogd meg és gurítsd!. A jelszó, amire a 60-as évek ifjúsága tombolt, ami összehozta szüleinket, s most újra bemerészkedik mindennapjainkba. A régi Hungária alapjait felkapkodó, gatyába rázó zenekar, a Rock And Dili Show tűzte ki célul, hogy visszakalauzol bennünket a Hungária fénykorába.
Miért? Erről beszélgettünk Kántor Lászlóval, az együttes egyik frontemberével.
Kell a pöttyös vászoncipő!
Nyugat (Ny): Nem lehetett könnyű újraindítani egy ilyen műfajt. Ti hogyan csináltátok?
Kántor László (K.L.): Van vele munka rendesen. Szerencsére van segítségem, nem is kevés, s nagyon hálás vagyok nekik ezért. A legnagyobb tisztelet Novai Gábort illeti, aki szakmai tanácsokkal lát el a kölcsönös szimpátia jegyében. Csak annyit szeretnék üzenni neki: Az igaz barátság mindennél többet ér, és köszönöm! A produkcióban résztvevő embereknek külön jár az elismerés.
Ny: Mondod, hogy a ruháitokat is ti varrjátok. Ennyire fontos a szerelés?
K. L.: Ilyen zenéhez korhű öltözék dukál, különben nem hiteles. Nagy sikerünk is van a ruháinkkal! Az egyik fellépésünkön a pöttyös rocknroll vászoncipőmet alig tudtam magamon tartani, egy kedves rajongó egészen odáig volt, hogy ő azt mindenképpen megveszi.
Igazából mindent, nem csak a ruhavarrást magunknak kell elvégezni, ezért is foglalkozom napi hat-hét órát a műsorral.
Ny: Mindig is ezt a műfajt akartad játszani?
K.L.: Világ életemben a rocknroll szerelmese voltam. Gyerekkoromban a Hungária olyan zenei élményt adott, ami egész életemet meghatározta. Azóta még gyerekként kijártam egy zeneiskolát, kisdobos zenekart, jazz-rock zenekart, katona és lakodalmas zenekart, majd nyolc évet húztam le az éjszakai bulik világában a Memóriánál. Mindezt, mint dobos és énekes csináltam végig, de mindig egy ilyen zenekar volt a nagy álmom.
Kriszti, aki megszemélyesíti Dollyt és Szandit
Ny: És most végre sikerült. Kikkel? Mesélj a zenekarról!
K.L.: Énekes társam, a csapat tartópillére, Kriszti. Ő személyesíti meg Dollyt és Szandit. Rajtunk kívül nyolc lány és négy fiú táncosunk van, a koreográfiát Németh Éva csinálja.
Ny: Miért pont a rocknrollért ez a nagy rajongás?
K.L.: A dallamvilág, a sok hangnemváltás mind-mind vidámságot, életet visz bele. Mozgalmas, ha egyszer belekerülsz, nem tudsz leállni, mondhatni, egy ördögien jó kör. Értem ezt a háttérbeli, és a színpadi eseményekre is. Fellépéseinken olyannyira komolyan vesszük a pörgést, hogy tűző nap ide, negyven fok oda, mindig végigugrálunk egy slágert. Az emberek nem azért jönnek, hogy egy lájtos lötyögést végigunjanak, hanem hogy egy vérbeli, pezsgő kikapcsolódásban legyen részük.
Ny: Miért visz valaki egy bulit tűzön-vízen át?
K.L.: Mindig nagy öröm csillogó tekinteteknek énekelni, és tudni, hogy mi is adtunk valamit, amitől még ha nem is sok időre , jól érzik magukat. Emellett persze egy kis bizonyítási vágy is bujkál bennem.
Ny: Tényleg meg lehet élni a közönség szeretetéből?
K.L.: Életem legmeghatóbb, sajnos egyben legszívszorítóbb élményét egy koncert kapcsán szereztem.
A koncert után, mihelyst hazaértem, csörgött a telefon. A vonal mögött egy idős bácsi mondott nekünk köszönetet, amiért beteg feleségét újra nevetni látta a zenénk hallatára. Megígértem neki, hogy következő fellépésünkön küldök a néninek egy számot, ám két nappal előtte ismét felhívott az úr, hogy felesége már nem érhette meg ezt a koncertet. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy ember utolsó pillanatait szépítette meg
Ny: Csak Szombathelyen vannak fellépéseitek?
- K.L.: Nem, most már szerencsére távolabbról is kapunk meghívásokat. Őriszentpétertől Sárvárig keresztül az országon.
Ny: Mikor és hol tűntök fel legközelebb?
K.L.: Július 22-én Tömördön, 23-án Bükön, augusztus 5-én Molnaszecsődön, 13-án Sótonyban amit nagyon várunk , és szeptember 2-án a Joskar Ola-napokon Solymos Tóni előtt. Ezek a nagyobb bulik egyelőre, természetesen a falunapokról nem maradhatunk ki.
