Reggae-ben utazik a mindössze két éve alakult Tohu-Bohu. Deák Bálint (basszus gitár), Lukács Adrián (ének), Kondor Benedek (dob), Sosztarics András (gitár) és Kondor Domonkos (trombita) már gyerekkoruk óta ismerik egymást, talán ezért is találták meg ilyen jól a zenében is a közös hangot.
Szombathelyiként adja magát az összehasonlítás, és ne is haragudjatok ezért, de engem a zenétek nagyban emlékeztet az Ocho Machoéra.
K.D.: Stílusban van egy kicsi átfedés, de szerintem nem hasonlítunk rájuk olyan nagyon. Pláne az Ocho új lemeze már egy teljesen más vonalat képvisel, mint mi. Nyilván egy laikus rádióhallgató könnyen összekever minket, mert ez is reggae, az is reggae, de ennyi erővel a stílus valamennyi képviselőjét egy kalap alá lehetne venni.
Nem azt akarom mondani, hogy koppintjátok az Ochot, csak hát nagyon jó kellemes, fülbemászó zenét játszatok ti is, meg ők is.
K.D.: Meg ráadásul szombathelyiek vagyunk mint a ketten, így van, hogy összekevernek minket, igen.
Vigyázz harap!- ez a kislemezetek címe, ami tavaly, év végén jelent meg. Mióta létezik a zenekar, és mennyi idő gyümölcse ez a korong?
K.D.: 2010 augusztusa óta létezik a zenekar, azóta változatlan a felállás. Bár van, hogy néha vendégzenészekkel kiegészülünk, de a mag az így öten, mi vagyunk. A kislemez az most a zenekar eddigi munkásságát öleli fel, hiszen a Forog a világ című dalunk volt az első közös szerzeményünk, és ez is felkerült a korongra. Az volt a koncepciónk, hogy felöleljük a csapat eddigi munkásságát és a kezdetektől a legújabb dalokig mutassunk magunkból.
Ez már sokszor szóba került, de akkor nálatok is egy referenciaként szükség volt a lemezre?
K.D.: Igen, de ugyanakkor például a honlapunkon elérhetőek a dalok. Törekszünk arra, hogy minél több fórumon ott legyünk. Ez a lemez is egy olyan promóciós anyag, ami pár száz forintos áron beszerezhető. Azt akarjuk, hogy mindenkihez eljussunk. Persze nekünk is van olyan anyagunk, amit csak youtube-ra töltöttünk fel, de ez most a kézzelfogható produktumunk.
De anyagiakban azért ez eléggé megterhelő, nem?
K.D.: Hát a nyáron a koncertezéssel megkeresett pénzünket erre fordítottuk. Hál' Istennek a nyarat úgy zenéltük végig, hogy nem volt szabad hétvégénk. Ennek most így élvezzük a gyümölcsét. Persze nem arról van szó, hogy annyira spóroltunk volna, hogy nem ettünk, nem ittuk, de azért nem is csaptunk egyből a fellépti díjunk seggére.
A felvétel minőségére mennyire ügyeltetek?
S.A.: Külső stúdióba, Dombi Bertalanhoz mentünk el felvenni a dalokat. A kislemez mind a 4 dala ott került rögzítésre. Sokat segített nekünk és ezt most itt is meg szeretnénk neki köszönni.
Mi terv a lemezzel, megy szétküldésre?
K.D.: Igen, pontosan ez az amit szeretnénk vele tenni. Hogy az ország minél több koncertszervezőjéhez és zenei szerkesztőjéhez eljussunk.
S.A.: Nem is akarunk olyannal foglalkozni, hogy azt szajkózzuk, hogy nehogy letöltsék, nehogy megosszák a dalainkat. Inkább arra buzdítunk mindenkit, hogy ahol tudja terjessze.
Ez ilyen szombathelyi sajátosság? Mert a helyi gyökerekkel rendelkező Anima Sound System és a már emlegetett Ocho Macho is ugyan ezt szokta hangoztatni.
K.D.: Megakadályozni úgysem lehet. Hiába mondanánk, hogy légyszi, légyszi ne töltsd már le, úgyis lefogják.
S.A.: Inkább mondjuk ezt, és bízunk benne, hogy még több emberhez eljutunk.
Mondtátok, hogy a nyarat végig zenéltétek. Merrefelé voltatok?
S.A.: Nyugat-Magyarországot szinte végigjártuk.
K.D.: A Balatont egy négy napos koncertúttal Zamárditól Vonyarcig végigjártuk. Voltunk Győrben, Zalaegerszegen. A Dunának ezt a felét szinte végiglátogattuk.
Ki volt a szervező?
K.D.: Volt egy úriember, akit Pannónia Fesztiválon, ahol szintén felléptünk, ismertünk meg és ő segített minket. Ő PAFE egyik szervezője és sok másik zenei eseményt is gondoz, végül is ez volt az egyik kulcsa annak, hogy sok helyre eljutottunk. Ezek közül az egyik legérdekesebb a zamárdi Utcazene Fesztivál. Itt például a technikai feltételeken kívül, tehát áramon kívül más nem volt. Ott az utcán zenélve kellett az embereket bevonni a buliba, de nagyon sült el.
S.A.: Az egészben az volt a legjobb, hogy a környékünkre kitelepült árusok, a kürtőskalácsos és más sütödések hoztak nekünk némi kaját, és jöttek gratulálni, hogy milyen jó volt a koncert és ez nekik a forgalmukon is meglátszott.
K.D.: Utcabál hangulat volt teljesen. Jó buli volt.
Mennyire vagytok ti képzett zenészek?
K.D.: Alapjában véve azok vagyunk, mert mindenki járt zeneiskolába.
S.A.: Nagyjából közel 10 évet. Az már más kérdés, hogy nem mindenki azon a hangszeren edződött, amin most játszik is. Vegyük például az énekesünket, az Adriánt, aki énekel, de jelenleg csellóművésznek készül Győrben. Régebben is volt, hogy kürtművésznek készülő vendégzenészünk, Pálkövi Dániel billentyűn kísért minket.
K.D.: Vagy például a basszusgitárosunk, a Bálint más zenekarokban brácsázik.
És ti?
K.D.: Én Budapestre járok egy jazzképzésre. Pillanatnyilag csak a trombitával foglalkozom.
S.A.: Én nem zenével foglalkozom, már ami a tanulmányaimat illeti, hanem egy idegen nyelvi képzésre járok. De világéletemben csak a gitárnak éltem és élek még mindig.
Amikor bő két évvel ezelőtt összeáltatok, honnan volt meg az ismeretség?
K.D.: Majdnem kisgyerek korunk óta ismerjük egymást. Például én és az Adrián, valamint a Benedek és az András is egy általános iskolába jártunk. Zenélgettünk, elvontunk egy jó ideig. Aztán egyszer egy baráti focimeccsen az Adrián feldobta, hogy egy házibuli alkalmával dobjunk össze valamit. Mi négyen megvoltunk, és az Adrián hívta még az unokatestvérét a Bálintot, aki ugye basszusgitározik. Hát így alakultunk meg. Nagyon jól szórakoztunk ezen a házibulin. Mi is és a közönség is. A kőszegi Shanti Ska Tones pár tagja ott volt ezen a bulin, és egyből kaptak is rajta, hogy egy koncertjük elé meghívjanak minket. Aztán így végül is koncertről-koncertre alakultunk, formálódtunk. Ismerősök hívtak falunapokra, hogy menjünk, mert jó zenét csinálunk. Szépen lassan kinőttük magunkat.
Próba nélkül az a bizonyos első alkalom ilyen jól sült el?
K.D.: Azért volt egy kis összezenélgetés. Megnéztük, hogy milyen dalokat játszunk, és ki, hogy, mikor, mit játszik. De nagyjából ennyi volt.
Az ország több részébe vagytok szétszórva. Hogy oldjátok meg, hogy a Tohu-Bohu működjön?
S.A.: Ehhez az kell, hogy egy picit mindenki hozzon áldozatot. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy vasárnap vagy hétfőn, kinek hogy diktálja a menetrend, visszautazunk Pestre, Pécsre, Győrbe, Sopronba. Szerdán, csütörtökön, pénteken érkezünk haza, és egyből megy is az összecsörgés, hogy ki mikor érkezik, mikor tudunk találkozni, mikor próbálunk.
K.D.: Annyiban talán könnyebb, hogy már van rutinunk, gyorsan beállunk egy próbára. Tudjuk, hogy minek, hogy álljunk neki. Annyira vagyunk talán mi is gyarló emberek, hogy mivel jó barátságban vagyunk, a próba kis vagy nagy része hülyüléssel megy el. De azért megpróbáljuk ezt nem a munka rovására tenni.
Hol próbáltok?
S.A.: Édesanyámék kisebb-nagyobb örömére, de a mi pincénkben van idestova most már két éve berendezve a próbaterem. A szomszédok egyelőre még nem szóltak, hogy zavarná őket, ellenben a kislemez után érdeklődnek.
A Vigyázz, harap! című kislemezen négy saját dalotok van. Ez bizonyítja, hogy van alkotási folyamat a csapatban, de ez mégis, hogy megy végbe?
K.D.: Azért van saját több számunk is ezen a négyen kívül, mert valamiféle kivonatot szerettünk volna mutatni magunkból. A Forog a Világ című dalunk egy rockosabb szerzemény, aztán ott van a két új számunk a Nyomás és a Nekem írták, ami az új stílusunk jegyében született. Az Érezd pedig az a dal volt, amit a legkiforrottabbnak ítéltünk meg.
S.A.: Azért erre már a Ladénybene27 is azt mondta, hogy nem rossz.
K.D.: Igen, azért a zenészbarátaink a Ladánybenéből, vagy az Ocho Machóból, illetve az Irie Maffiából rendre pozitív kritikákat adnak. Tekintve, hogy mi mennyi idősek vagyunk, és hogy mióta megy az a csapat, én azt gondolom, hogy nem rossz.
Alkotás?
S.A.: Ja, igen. Általában a Domonkos és az Adrián próbálják írni a szövegeket. A zenét pedig éppen akinek van jó ötlete az bedobja.
K.D.: Azért általában ez is az Adrián. Ő az aki mutatja, hogy nagyjából ez lenne a refrén alatt, ez a többi szöveg alatt.
S.A.: És aztán mindenki hozzáteszi a magáét.
K.D.: Azt szoktuk mondani, hogy mi vagyunk a Tohu-Bohu. A stílusunk is Tohu-Bohu, és a zene is a Tohu-Bohu. Csapatként dolgozunk együtt.
Van egyébként a szónak jelentése?
K.D.: Káosz, összevisszaság. Franciául.
