Megérkezésünkkor a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ebédlőjében olyan élénk a hangulat, mintha egy zsák lepkét látnánk maguk előtt.
Pedig nem erről van, szó, ezúttal más fajtájú szárnyasokkal van dolgunk, lévén, hogy épp az iskola első éves tanulóinak avatóünnepségébe csöppenünk.
Palacsintát, de sokat
A szervezők által előre kiadott feladatnak miszerint az nyer, aki a legtöbb édességgel
kedveskedik a zsűrinek , no és a három gólyacsapatnak köszönhetően egy nagy
halom palacsinta (fél füllel hallom, amint valaki ezret! emleget
) és sok egyéb
finomság áll gúlákban a döntőbírák asztalán.
A zsűri egyébként felsőbbéves gimnazistákból, valamint néhány tanárból áll: az
már most látható, hogy ők éhesen biztosan nem mennek haza. Mint ahogy senki más sem,
lévén, hogy a rengeteg édességet a jelenlevők közösen fogyasztják el.
A gólyaavató rendszeres esemény nálunk, amióta legalább két felsős évfolyam van az iskolában. A 10. évfolyam általában képviselteti magát teljes szélességben, hiszen minden évben ők szervezik az eseményt tudjuk meg Benedek György igazgatóhelyettestől.
Mint megtudjuk, a rendezvényen az iskola volt diákjait is szívesen látják, s találkozunk is néhány, a nagy többségből nem csupán magasságuk miatt kilógó fiatallal.
Komolyság a vidámságban
Az esemény célja kilencedikes, középiskolát most kezdő diákok gimnáziumi
polgárrá avatása. Bár vidám rendezvényről van szó humoros műsorokkal, azért mégis
mindenki komolyan veszi azt az iskolában, a szervező tizedikesek például már hetekkel korábban készülnek a műsorszámokkal halljuk a bolyais igazgatótól, Lenner Tibortól.
A többségében felszabadult diákokat látva mi nem vagyunk meggyőződve a nagy komolyságról, bár az valóban látható, hogy egyik csapat sem szeretne utolsóként végezni.
A körülbelül 100-110 elsős, valamint a szépszámú érdeklődő egyébként bőven megtölti az ebédlőt. A Nyugat újságírója a hangulatot látva úgy érzi, jó lehet ebbe a suliba járni. Aztán a sok már jó ideje a háta mögött levő tanulásra és vizsgára gondol, így hamar elhessegeti a középiskolás lét szépségei körül forgó gondolatait
Uhh la-la-la
Hirtelen aztán felcsendülnek a Ha az életben című Kispál szám első
akkordjai, ám ekkor még nem sejtjük, hogy milyen mértékű kínzás veszi ekkor
kezdetét. A kiválasztott diák nagy lelkesedéssel, ám minimális énektudás megléte
nélkül adja elő Lovasi András
többre érdemes szerzeményét.
Ezután egy másik nebuló az Uhh, la-la-la című sosem volt slágert imitálja,
fejhallgatóval nehezítve vagy inkább durvítva a produkciót. Az ótvar előadást
óriási üdvrivalgás, és tapsvihar fogadja szerencsére a közönség nem műkritikusokból
áll.
Elhangzik még a Republic 16 tonna feketeszénről írt dala, majd kiosztják a nap egyik legérdekesebb feladatát: a csapatok által kinevezett szakácsoknak három rántottát kell egy ismeretlenhez becsöngetve megsütniük, természetesen a zsűri delegáltjainak szigorú felügyelete mellett.
Nem könnyű hivatás a tanáré
Egyfelől a diákok tanár-imitációja többnyire döcögősre sikerül a jelöltek megizzadnak rendesen , másrészt a jelen levő oktatóknak is el kell viselniük a karikatúrát. A felnőttek dicséretére váljon: jól vizsgáznak, zokszó nélkül tűrik a kifigurázást.
Ezután a kiválasztottaknak egy kis pikáns gasztronómiai élményben van része: három
perc alatt minél több citromkarikát kell szájjal kivenniük az ecetes vízből.
A gyomorforgató feladat végeztével az utolsó önjelölt szakács is visszatér:
kipirosodott arcából arra következtetünk, hogy futhatott. Liheg, fáradtnak tűnik.
Nem kicsit, nagyon.
Itt a sárga, hol a sárga?
Ezután a diákoknak meg kell találniuk a legnagyobb sárga színű tárgyat 15 perc
alatt. Kreativitásban nincs hiány, elő is kerül egy soknégyzetméteres farostlemez,
amit az engedékeny és kissé látáskárosult zsűri majdnem elfogad sárgaként,
ám végül győz a józanész és a citromsárga kukát prezentáló csapat.
A feladatoknak lassan vége, így jöhet a buli és a lazulás, miután mindenki kiizgulta, kiröhögte, és kiégte mert ilyen is volt magát.
Holnaptól meg lehet tanulni
További képek az eseményről a 10. a osztály honlapján!