Már az utcán hívogat a rockzene
A Nyugat újságírója már Kanizsai Dorottya Gimnázium tornaterméhez közelítve
kellemes délutáni hangulatba kerül, lévén, hogy már az utcáról rockzene cseng a
fülébe. A hallójáratunk sugallata alapján elkönyveljük: odabent néhány ismertebb
gitárzene szól, méghozzá élőben.
Megszaporázzuk hát lépteinket, így tüstént a gimnázium portájára érünk, ahol
segítőkész diákoktól hozzájutunk a karszalaghoz, ami a zavartalan bent
tartózkodáshoz szükséges.
Ezután a tornaterem felé vesszük az irányt, így épp elcsípjük a Tankcsapda Egyszerű dal-át, amelyet két diák akusztikus gitár, illetve dob segítségével ad elő. Ennek hallatán csettintünk, s máris jól érezzük magunkat.
Diszkósok és rockerek jól megférnek egy helyen
A tornaóráknak helyt adó helyiségben sok diákot látunk: a négy elsős osztály jó
hangulatú versengését néhányan páholyból a bordásfal tetejéről követik
nyomon.
A rock után a diszkózenéé a terep, no meg a gyönyörű rózsaszínbe
öltözött srácoké, akik a Szellemirtók zenéjére nem semmi koreográfiát
adnak elő: a mozgás igazán csajos, a fiúk pedig egyáltalán nem tűnnek
félénknek, inkább jól érzik magukat.
Ezután az eddigi tapasztalatok egy egészben manifesztálódnak: a feketepólós, rock
n roll lányok és a rózsaszín Barbie-csajok egy csoportot alkotnak. Na persze
csakis azután, hogy kölcsönösen lezúzták egymást némi pogó segítségével
A nap rockosabbik felét egy, a színpadként funkcionáló teret a különböző műsorszámok között amolyan átvezetőként körbekerekező bőrnadrágos, bőrdzsekis biciklista koronázza meg. Mint kiderül, a jókedélyű fiatalembert Artner Zsoltnak hívják, és az iskola matek-fizika szakos tanára, valamint az egyik elsős csapat laza osztályfőnöke.
Tarol a What is love
Ezután ősasszonyok lépnek a színre, tigrismintás bőrökbe öltözve, így a dzsungelt
idéző zene, és a lányok tűz körüli tánca alatt azon sajnálkozunk, hogy minden
bizonnyal vége a klasszikussá vált muzsikák áradatának.
Szerencsére Haddaway What is Love című, Diszkópatkányok-ból ismert
zenéje cáfol minket. A német zenész dala és az arra előadott, nyolcvanas éveket
idéző diszkótánc jó hangulatot teremt, az össznépi mókázásban pedig az előbb
említett rock-osztályfőnök is részt vesz.
Nem álljuk meg, hogy ne morzsoljunk néhány könnycseppet a visszahozhatatlan hangulatú
nyolcvanas évekért, majd arra ocsúdunk, hogy megkezdődik a tizenöt
közönségszórakoztató, gólyákat szívatni hivatott feladat.
Tisztára mint a Rettenthetetlen-ben
Elsőként két darab sajtburgert kell hozniuk a kijelölteknek a lehető legrövidebb
idő alatt, majd minden csapatból két-két szombathelyi diák kincskereső útra
indul: különböző instrukciók után fel kell kutatniuk az egy és oszthatatlan
eldugott tárgyat.
Később a 4 székes-nek becézett kínzás következik, amely folyamán négy, székeken fekvő de a talpát a földön tartó diák egymáshoz támaszkodik, miközben mindannyiuk alól egyszerre kihúzzák az ülőalkalmatosságot. A cél persze a minél további túlélés, amely egy csapat kivételével többnyire sikerül is: három osztály képviselői jól tartják magukat, persze előbb-utóbb csak kialakul a végeredmény.
Ezután a fiúsminkelés következik, amely alatt a minden bizonnyal a KDG-ben közelmúltban indíthatott sminkes osztályba járó fiúk durva fejeket készítenek egymásnak. A szerző ilyeneket utoljára talán csak a nagy sikerű Rettenthetetlen megtekintésekor látott
Mondjon le!
A következő próba a diák önkormányzat elnöke elleni aláírásgyűjtés szignók
beszerzése általi minél hatékonyabbá tétele, ebben azonban nincs semmi rossz
szándék: a DÖK elnök maga is a rendezők között van.
Néhány feladattal később lufit kell borotválniuk a gólyáknak: egy diák esőkabátban, úszósapkában, és úszószemüvegben a földön fekszik, egy másik tartja felette a lufit, míg a harmadik igazi borotvahab és borotva segítségével szőrteleníti a vízzel töltött szórakoztatási cikket.
A kivitelezés alatt nagyon szurkol a közönség, amit Stevie Wonder klasszikusa, a
Dont Worry, Be Happy, majd egy erős váltás után a System of a Down
pörgős száma, a Chop Suey is elősegít.
A csapatoknak végül sikerül mindegyik lufit épen megszabadítani a habtól, azt pedig
ekkor még nem tudhatják, hogy hiába fáradtak: a gonosz szervezők előre kitervelt
szándékkal, és egy-egy ceruza segítségével a feladat végén kipukkasztják
mindegyik luftballont, így a földön fekvők jól eláznak
Zászlók, himnuszok, majd eskü
A szervezés kiváló, még a fenti, komolyabb kosszal járó feladat után is hipp-hopp
elpakolnak mindent, így máris következhetnek a további műsorszámok.
Amelyek során például elő kell keríteni egy 1962-es évjáratú járókelőt,
vagy éppen fel kell venni a lehető legtöbb ruhadarabot, hogy aztán a mit sem sejtő
delikvens egy jó kis szumóbirkózásban amortizálja magát, és az ellent.
A rendezvény végén a zsűri értékeli az osztályzászlókat és az előadott gólyahimnuszokat amelyeket a Bikini Ki visz majd haza című nótájának átírásával lehetett megalkotni. Fél órás szünet után a gólyaeskü (amelynek szövegét keretes írásunkban találják) következik, majd a zsűri eredményt hirdet.
21 órakor így már nyugodt körülmények között kezdődhet a dizsi, amit mi már nem várunk meg, így csak remélni tudjuk, hogy hosszúra nyúló avatás végén a lemezlovas nem hagyja ki a What is Love című opuszt...
| Gólyaeskü Én, a kis gólya Az eskü minden pontját Ha egy bölcs végzős a folyosón szembejön Ha a büfénél állok és pár negyedikest látok, Amikor a suli után a Gayer parkban ülök, Esténként, mikor a kocsmában vagyok, Amikor vége az órának, s csengetnek, Bárhol, bármikor meglátok egy végzőst, Végzősök mondják: |
