Herman: nem kukoricáztak – töpörtyűztek

Igazi hermanosokká válnak
Csütörtök délután a Herman Ottó Kertészeti-, Környezetvédelmi-, Vadgazdálkodási-, Szakképző Iskola tornatermébe érkezve „e” betűs szavakra figyelünk fel, amint bekapcsolódunk az intézmény Töpörtyűavatójába.
Még nem sejtjük, hogy számunkra az „e”-mágia keretbe foglalja majd a szokatlan nevű rendezvényt, amely egyébként a gólyák – tehát az első diákok – avatását szolgálja.

Mint megtudjuk, más iskolákhoz hasonlóan itt is a negyedikesek, és a diákönkormányzat közös munkájának eredménye a minden ősszel megtartott hagyományos rendezvény.
– „Idén négy osztály (9. E, 9. KT, 9. VI, 9. S) vesz részt a versenyekben, amelyek során igazi hermanosokká avatjuk a „töpörtyűknek” becézett elsősöket. A vetélkedő abban is segít, hogy kialakuljon közöttünk a kapcsolat, és a kölcsönös tisztelet” – avat be minket (is) – Rácsik Zsuzsanna és Kovács Attila, a két főszervező.

Az élet (tejszín)habos oldala…
A jó kapcsolat kialakítását több vicces feladat szolgálja, ilyen például „Az élet habos oldala”, amely egy magyar sörmárka reklámjából már ismerősen hangozhat. A cikk – seritalra különlegesen érzékeny – szerzőjének (és néhány hasonszőrű olvasóinknak) némileg csalódnia kell: ezúttal ugyanis csupán egy édes nyalánkság – pontosabban: tejszínhab – habzsolásáról (tejszínhabzsolásról?) van szó…

Ezen kívül a csapatoknak például gyufásskatulyával kell méricskélniük, össze kell szedniük – és kötniük – a lehető legtöbb, teremben fellelhető övet, valamint négy árucikket kell beszerezniük az egyik közeli kereskedelmi egységből. Persze nem akárhogyan kell mindezt megtenniük, hanem csakis a furmányos negyedikesek által előírt „munkaruhában”.

Még a sajtó is szerepet kap
Az egyik – számunkra – legérdekesebb feladat a sajtó-hízásnak becézett feladvány. Ennek során a diákoknak újságpapírral kell jól megtömnie egymást, s így az előírt idő alatt a lehető legnagyobb súlygyarapodást előidézni a másikban. (Kissé megkönnyebbülve mosolygunk, hogy a megyei napilappal ellentétben – internetes újságként – „mi” nem végezzük férfialsókba gyűrve…)

A fenti mély gondolatokból a Bikini „Ki visz majd haza” című dalának ismerős sorai ébresztenek, majd Horváth Krisztinától, a DÖK-öt támogató biológia-kémia szakos tanárnőtől megtudjuk, hogy „már körülbelül 15 éve egy-egy őszi délutánon a negyedikesek vetélkedőt szerveznek az elsősök számára. A verseny fő attrakciója a kissé „pikánssᔠtett töpörtyű. Ennek fűszerezésekor az osztályfőnökök felügyelik, hogy semmi olyan ne kerülhessen az ételbe, ami később gondokat okozhat”.

Kicsit később, a „Highway to Hell” című örökös sláger után a diákpiramis következik, amely során 1 X 1-méteres négyzetekben kell a csapatoknak minél több embert összezsúfolniuk. Ezt egyik csoport „kicsi a rakás”-sal oldja meg, de vannak olyanok is, akik egymást átkarolva, vagy épp a másik nyakában helyezkednek el.

Eszperente nyelven esketett gyerekek
Az utolsó feladat után az összes osztály felsorakozik, hiszen a nap csúcspontja, az eskütétel következik. A csupa „e” betűvel, eszperente nyelven megalkotott esküt (amelynek szövegét keretes írásunkban találják) együtt, hangosan mondják el.

A tojáshéjat még a popsijukon hordozó újoncok megpróbáltatásának ezzel még nincs vége, lévén, hogy egy kevés, számukra „ízesített” töpörtyűt is el kell fogyasztaniuk, méghozzá letérdelve.
Persze a cikk szerzője sem bírja ki, hogy át ne szellemüljön: igyekszik hát megízlelni az újonc középiskolások életének – és ételének – zamatát, megkóstolja hát e gasztronómiai remeket. (Azért le nem térdel…) A csípős, elsőre „tabascósnak” ítélt csemege idővel kissé kellemetlen ízhatást okoz, ugyanis rendesen beveszi magát a gyanútlan kóstoló szájába.
Később megtudjuk, hogy borson, Erős Pistán, és hasonló ízesítőkön kívül még számos ínyencség együttes elegyének együttes bukéját érezzük a szájpadlásunkon…

A 9. KT-é a dicsőség – és a trófea
Ezután eredményhirdetés következik, amely végén kiderül, hogy 2006-ban a 9. KT osztály a győztes, így ők egy faliórát vihetnek „haza”: a trófeát az osztályban helyezik el, mindannyiu(n)k – és a jövendő nemzedékek – közös dicsőségére.

A szívatások után sulidiszkó a program, ahol elsős és negyedik osztályos már kötetlenül együtt bulizik. Remélhetőleg azért nem töpörtyűt majszolva.

És hogy mi köze a békacombot kedvelő gólyáknak a meglehetősen nehéz ételnek számító töpörtyűhöz? Nos, töredelmesen bevalljuk, hogy fogalmunk sincs, de mindez talán nem is lényeges…