Építész szakértőnkkel nem ez volt az első közös utcai küldetésünk: lemeóztunk már egy-két újonnan felhúzott tömböt és teret. Bejártuk a Levéltár épületegyüttesét, a frissen felavatott Savaria Plazát, és Szombathely családi házas övezeteiről is kikértük a szakértő véleményét.
Három éve találkoztunk utoljára, akkor a nyolcvanas évek butik érájában megrekedt, erősen elhasznált Fő terünkön viziteltünk. Most arra vállalkoztunk, hogy a nyáron kicsinosított teret újra bebarangoljuk, és a tervezők, illetve a kivitelezők munkáját kívülről nézve leteszteljük. Figyelem, ami itt következik, szubjektív vélemény! Szabad vele vitatkozni.
Túránk a Szentháromság-szobor tövéből indult: a centrum egyik végétől a másikig tartott
Építészünk határozottan örült annak, hogy végre hozzá mertek nyúlni a Fő térhez. Került, amibe került: a város centrumán végre jó érzés áthaladni, vagy kicsit megpihenve kiülni és leülni. A felújítás tehát ebből a szempontból elérte a célját, a teret a szombathelyiek örömmel vették birtokba, élettel telt meg, a szökőkút környéke pedig új színfoltja lett a városnak.
A térrendezés esetleges, olyan mint volt
Azonban folytatta a térrel kapcsolatban leginkább a határozottabb koncepciót hiányolja. A térrendezés esetleges, olyan mint volt, azonban kevesebb a növényzet. De miért? Nem érezni a tervező szándékát. A régészek hiába kutakodtak és találtak kuriózumokat (állítólag egy mozaik is előkerült), Savaria múltjából semmi sem köszön vissza. Igaz, a szökőkút aljában látható egy római-utánzatú mozaik, de a csobogó víztől csupán az veszi ezt észre, aki már eleve keresi. Az építész szerint, ha Szombathely turistákat kíván idevonzani, akkor nem egy bankba kellene irányítani őket ahhoz, hogy római emlékeket lássanak.
Hosszútávon talán tanácsosabb lett volna a térhez merészebben és ötletesebben hozzányúlni, új lehetőségetek adni. Akkor a felújítás biztosan több kritikát kapott volna, de talán nem minden esetben kellene követni a mindenkinek legyen semlegesen jó elvet. Az építész egy spanyolországi kisváros példáját hozza, amely szintén római múltjára büszke. Az ottani főtéren le lehet sétálni a föld alá, ahol az ókori leletek eredeti helyükön megtekinthetők.
A világosszürke térkő harsány és nagyon műanyagos
Ami építészünknek a séta során másodjára szemet szúrt, az a térburkolat. A világosszürke színű kövezet, amely a térburkolat leghangsúlyosabb eleme, szerinte túlságosan harsány: nagyon műanyagos. Olyan műkő, amelynek alapja beton, amihez apró kavicsadalékot kevertek, aztán a tetejéből kimosták a cementet. A Szentháromság-szobor körül tette hozzá már látszatra is kellemesebb árnyalatú, és természetesebbnek tűnő térkövet választottak. A világosabb tónusú kő ráadásul sokkal kényesebb.
Utunk során gyakran csúnyán éktelenkedő olajos hatású foltokat láttunk, a kérdés: ha technikailag megoldható, mennyibe kerül a felület tisztítása. Persze érdemes-e egyáltalán a kövezet súrolásával bíbelődni, hiszen mint látjuk, pillanatok alatt újra bekoszolódik.
Vitathatatlan, hogy mi, járókelők sem vigyázunk kellőképpen az új burkolatra, főként az üzletek bejárata előtt sok a folt: letaposott rágógumi és cigarettacsikk-nyomok. A Városháza előtti narancssárga térkő még rosszabbul járt, alig pár hónap után az autók gumijától csíkokban feketéllik.
Látszik, sietve készült el
Viszont a Thököly utca felöli részen kifejezetten előnyösnek tűnik ugyanez a burkolat, úgy látszik magyarázta kis mennyiségben tud esztétikus is lenni.
A lerakás minőségével sem elégedett a szakértőnk, itt-ott kisebb-nagyobb hézag látható, egy-egy kő túlontúl kiáll, szerinte gondosabb munkát is lehetett volna végezni. Látszik a munka minőségén, hogy időre, sietve készült.
A térburkolat kapcsán még szóba került, hogy a Savaria térnél és a polgármesteri hivatal előtt is egy szintben hagyták az utat a járdával, és nem a süllyesztették le. A cél valószínűleg a forgalom-csökkentése volt, ám építészünk mégsem tartotta ezt túl jó megoldásnak: szerinte a padka nagyobb biztonságot adott az autósoknak.
Utcabútorokról és a szökőkútról
Dicsérte, hogy az utcabútorok és egyéb térelemek tervezésekor egységességre törekedtek, a formákban és az anyaghasználatban egyaránt. Az is szembetűnő tette hozzá , hogy a tervező sokat foglalkozott vele.
Kifejezetten intelligens és esztétikus megoldásnak tartotta például azokat az öntöttvas rácsokat, amelyek a nagyobb fákat veszik körbe. Formavilágukban a csavart fémből készült biciklitartók, és a fákat védő fémoszlopok is elnyerték a tetszését.
Az új lámpaoszlopok viszont szerinte jellegtelenek, semlegesek, összhatásukban azonban illeszkednek a térhez. A szökőkút körüli fém padok szürkék, kevésbé szerencsések, a fa-betétes és a gránittömbös leülőket építészünk sokkal többre értékelte. A pajzán szökőkútról szakértőnk szintén elismerően nyilatkozott, attraktívnak és igényesnek ítélte meg a kivitelezést. Igazi gyerekparadicsom lett a térség.
Újságírói megjegyzés: a szökőkút melletti növényzet kialakítása történhetett volna szerencsésebben is, most csupán egy zöld folt, amiben sem sétálni, sem leülni nem lehet vagyis a téren járók nem használhatják, nem élhetnek együtt vele. Szakértőnk szerint biztosan az volt a cél, hogy legyen egy folt, ami mindig zöld. A dézsákban kiültetett fák ellenérzést keltettek emberünkben. Nagy kérdés: miért nem lehetett földbe ültetni őket, hisz nélkülük télen csupasz lesz a terület?
A tér fele él
A Szentháromság-szobor környéke meglehetősen kihalt. Szerencsés, hogy az idejétmúlt bódék eltűntek innen, de építészünk szerint így most meglehetősen kopár: Vörös tér hangulata van. Ha gyakrabban szerveznének vásárokat, fesztiválokat ide, akkor persze funkciót kapna az üres térség.
Megemlítette még: számára roppant érdekes volt, amikor a felújítási munkálatok idején, jó méterrel lejjebbre került a járószint, helyesebben a csupasz föld, amin közlekedtünk. Érdekes hangulata volt, ilyen lehetett a tér régen, amikor még piacokat rendeztek itt
A közeli nyilvános WC-k előtt is elidőzünk: feltűnik, hogy a gránitlapoknak, amellyel körbeburkolták, egy része sötétebb: mintha vizesedne. Jó, hogy a tetejét rendbe tették, a kérdés már csak az, hogy a lépcsőlapokat miért nem burkolták le?
A tér a város építészeti kultúrájának hű tükörképe
Utolsó közös sétánk óta a portákat tekintve nincs túl nagy változás. Elavult feliratok és cégtáblák, amelyek külsőleg a nyolcvanas évek butikvilágát tükrözik. Arra pedig végképp senki sem ügyel, hogy egy-egy kirakat mennyire illik egy historikus vagy műemlékileg védett házhoz. Továbbra is ötletszerűen épülnek kisbirodalmak, mindenki olyan várat emel magának, amilyet csak akar: ízléstelent vagy igényeset, a hatóságok mindenre rábólintanak. Pénz kérdése az egész.
Ahhoz, hogy a Fő tér igazán nívós legyen utalt rá az építész , szükség lenne valamilyen szabályozásra, meg kéne vizsgálni a régi házak homlokzatainak terveit, vissza kellene állítani az eredeti arányokat, és azok szerint megterveztetni és engedélyeztetni a portákat.
Szemléletbeli változásra lenne szükség
Végezetül egy új tetőtéri ablakra hívta fel a figyelmünket a szakember: a modern műanyag ablakkeretek elcsúfítják a Hangya takarékszövetkezet impozáns székházának tetejét. Ez az, amit nagyon nem szabadna megengedni tette hozzá.
Azonban találni igényesebb, előremutatóbb megoldásokat is: a Pannónia udvar átalakítását kifejezetten igényesnek tartja. Intelligens tervezés, mintha Olaszországba csöppennénk. Az építészeti részletekkel lehet vitatkozni, az üvegtető például könnyen bekoszolódik, de van benne spiritusz, és Szombathely belvárosában már ez is nagy előrelépés.
Szerinte ezt a szemléletet kéne elterjeszteni, szerencsés lenne, ha egyre több vendéglátós költözne ki a térre, és nem a szűk és kevésbé impozáns Belső Uránia udvar, hanem maga a megújult Fő tér lenne Szombathely életteli vigalmi negyede
