Ha számítógépen keresztüli zenehallgatásra adjuk fejünket, alapvetően két irányba mozoghatunk: vagy fellőjük a Winampot és rábízzuk magunkat kedvenceinkre, vagy lesz-ami-lesz alapon egy internetrádióra hangolódunk. Mindkettőnek megvan a maga hátránya: előbbinek az, hogy saját zeneállományunkból nemigen fogunk újsütetű előadókat felfedezni, utóbbinak pedig, hogy passzív hallgatókként egyáltalán nem alakíthatjuk.
Létezik azonban egy kiváló köztes megfejtés is, ami méltán nevezhető az online zenehallgatás evolúciójának legújabb ugrásaként, kitalálóját pedig egyenesen úgy aposztrofálta egy amerikai újság, mint a modern idők mikulását, akinek puttonya csordultig van sosem hallott cédékkel. A szolgáltatás neve Pandora, egy fölöttébb gusztusos Flash-alapba ágyazott, amolyan virtuális zenegép, ami nem akar ízléskorrigáló megmondóember lenni épp ellenkezőleg: arra vár, hogy mi közöljük vele, mit szeretnénk hallani és mit nem.
A dolog rém egyszerűen működik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy bekalimpáljuk kedvenc előadónk vagy zeneszámunk címét egy kis rubrikába, a rendszer pedig ebből kiindulva választja ki a következő felvételt. Ezután az interaktív felületen egy felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujjal jelezhetjük, hogy tetszik-e nekünk a felkínált muzsika vagy sem, Pandora pedig mindezt eltárolja magában, és ennek megfelelően szelektál tovább több, mint 300 ezer zenét magában foglaló tárolójából.
Zenei DNS-láncolat: a Pandora az egyes dalok génjeit térképezi fel
A szisztéma a Music Genome Project-en alapul, ami még 2000-ben
világelsőként vállalkozott arra a kritikusok homlokát bizonyosan összeráncoló
feladványra, hogy algoritmust dolgozzon ki a zenékre s teszi mindezt mégis a
stíluskategóriákat ravaszul megkerülve. Negyvenkét elemző fáradozik azon, hogy
fejben az alappillérekig lecsupaszítsa a havonta közel tízezer eléjük kerülő
zeneszámot, definiálja azok jellemzőit, mondhatni: génjeit.
Vizsgálják például, hogy kiemelkedő szerepet kap-e a vokál, milyen a basszusvezetés, érezhető-e hatása a hetvenes évekbeli funk-nak, vagy inkább trip-hop jegyeket ölel fel, mi a helyzet a gitárszólókkal, dúr vagy moll hangnemben íródott-e a dal, jellemző-e rá a monotonitás , és még több száz ismertetőjegyet, amelyek alapján később rokoni szál köttetik a különféle zenék között. Nem foglalkozunk azzal, mennyire népszerű az adott művész, ki a háttérzenekar, vagy melyik stílushoz sorolják. Csakis a zene számít olvashatjuk a Pandora honlapján.
A program titkos fegyvere, hogy nem foglalkozik azzal, mit mutat fel a heti slágerlista. Embereik viszont notóriusan figyelik, milyen érdekes zenei csemegéket ajánlanak a különféle zenei szaklapok, magazinok, blogok. Nem akarjuk az emberek szájába rágni, mi a jó zene. Ezzel együtt viszont megjelenik az igény, hogy mégiscsak ráakadjunk a legjobb zenékre, és azokat egy még szélesebb közönséghez juttassuk el mondta el egy interjúban Tom Conrad, a technikai részleg vezetője.
Mi is leteszteltük
Puding próbája az evés alapon regisztráltunk mi is. A signing up
szerencsére nincs túlbonyolítva, egyedüli hátulütője, hogy pillanatnyilag csak
amerikaiaknak szól a program, így hát be kell ütnünk egy USA-beli irányítószámot
(ami ellenben nem egy ördöngős mutatvány, és nem is ellenőrzik, úgyhogy simán
működik Beverly Hills 90210-ével).
Pandoránkba beírkáltunk mindenféle zenéket több saját radio station indítható ugyanis egyszerre , és vártuk az eredményt, ami mellbevágóan jó találatokat dobott ki: Sex Pistols-ra Rancid-et, Miles Davis-re Lee Morgant, Prodigy-re Crystal Method-ot. De jött például Beatles-re Beach Boys, ami elsőre meglepett, másodjára viszont leesett, hogy a kiválasztott muzsika bizony kísértetiesen hajaz a hatvanas évek beat-trendjére. (Lásd Pandora indoklását a képen.) Egyedül a klasszikus zenét, mint prehisztorikus állatorvosi lovat nem sikerült még kezelniük az alkotóknak, bár már azon is dolgoznak.
A muzikális géntérkép módszere mögött a Stanford-on zenei tanulmányokat folytatott Tim Westergern áll, aki egy alkalommal feltette a költői kérdést: ha az emberek nehezen találnak számukra kedves új zenéket, az előadók pedig kézzel-lábbal küzdenek a hallgatóságért, nem tudna-e hidat verni a technológia e szakadék fölött? Amint azt látjuk, tudott. Az extrém vállalkozáshoz pedig nap mint nap befut a tipikus hallgatói reakció: olyan zenéket ismerek meg a Pandora révén, amiket talán soha nem hallottam volna. Érdemes rápróbálni.
Honlap: http://www.pandora.com/
