Kicsi a bors, de lemezeket pakol - A tizenhárom éves DJ Raul

A kőszegi Csamári Krisztián még az általános iskola felső tagozatát koptatja, de már nem a grundon focizgat: lemezlovásznak készül.

Azt mondják, korán érnek a kiskamaszok. Na de ennyire? Ilyesféle csalárd gondolatok súrolták végig e sorok írójának koponyáját onnan belülről, de valószínűleg csak azért, mert ő ennyi idősen legfeljebb a jelmezbálon aratott sikert az apjától kapott zakóban, műszivarral, milliomosnak öltözve. A tizenhárom éves DJ Rault azonban már most komoly terveket eszkábál – illetve azt mondja, hogy tervezni nem tervez, de majdnem kiböki a szemünket, hogy ez azért mégsem lehet annyira igaz.

Hiszen a Csamári Krisztiánként anyakönyvezett fiatalember szobája egyvalamiben mindenképpen különbözik kortársaiétól: két sebességszabályzós CD lejátszó, erősítő, keverő ékesíti azt. Aprócska szentélyecske egy aprócska embernek, akihez volt valaki annyira kegyes, hogy elültesse benne az elektronikus tánczene szikráját, bár újra és újra kimondva is beleborzongunk abba a valószerűtlenségbe, hogy végtére egy hatodikasról van szó.

A fociról idejekorán áttért a dj-zésre
„Lakótelepen laktunk, és nem korabeli gyerekekkel haverkodott, hanem mindig inkább a nagyobbakkal” – mesél büszkeségtől meghatva az anyuka, Csamáriné Stoltics Katalin arról, hogyan is került szemefénye ilyen hamar közel a house klubok zenéjéig. Hogy miképpen kezdődött, arról pedig – szűkszavúan bár, de csillogó szemekkel – maga az érintett: „Úgy két éve kaptam egy ilyen mixprogramot az egyik ismerősömtől, a virtual dj-t, ezen kezdtem mixelgetni.”

A zenék gyűjtögetése mellett a Real Madrid sztárjátékosának nevét magára öltő kissrác hamar azon volt, hogy a pénzt is gyűjtögesse, ahogy csak tudja; belejátszottak az ünnepek is, rakosgatta el a garasokat, amikor is végre megvehette azt a szettet, amivel legutóbb testvérmédiánkban, a Nyugat Rádiónkban is bemutatta tudását, pedig még a fejhallgató is majdnem elnyelte a buksit.

„Lemezboltok oldalain nézem mindig a heti lemezajánlót, és azokat a zenéket szedem le” – magyarázza az első benyomásra is rendkívül értelmes Raul a gyűjtögetési metódust, ami egyébként műfajilag az elektronikus zenék divatos, mainstream vonalán halad: magyar kedvence Hamvai PG, míg a külföldiek között Roger Sanchezt és Axwellt említi. „Most nyolcvanhat cédém van kiírva, mindegyiken tíz szám, hat-hét percesek.” – halljuk az izmos statisztikát.

Négy egész ötös átlag
Hogy létezik-e még olyan korabeli e föld kerekén, aki nekidurálta volna magát ebbe az amúgy trendi hobbiba, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a klubélet még nem feltétlenül való egy ilyen kisembernek. Szerencsére édesanyja és ő is osztják véleményemet: bőven ráér belevetődni a diszkók világába majd tizennyolc évesen. S hogy nem megy-e mindez a házi feladat rovására, arra is kész választ kapunk: „Jó tanuló vagyok” – vágja ki az ifjú, s egészít ki Katalin azzal, hogy Raul rendszerint fél óra alatt elintézi a leckét.

Mára túlesett élete első lemezlovasos-kisiskolás farsangján: miután osztályfőnöke meghallgatta szettjét a 88.4-en, rögtön tudta, kit kell felkérni a zeneszolgáltatásért. Ének-zene tanára egyéb iránt nem vár el többet tőle, társai nem irigykednek rá, Raul tehát nyugiban űzheti azt, amit elkezdett – töltöget, kavargat-keverget, írogat a honlapjára, sőt, most már a Fruity Loops zeneszerkesztőt is próbálgatja.

Mi pedig öt év múltán biztosan kopogunk nála. Addig viszont álljon itt az ő egyetemes üzenete: „mindenki azt hallgassa, amit szeret. Engem sem befolyásol mások véleménye.” Amen.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű