A roppanó baguette szabadelvű birodalmában

Újságírónknak lehetősége nyílt néhány budapesti lemezlovassal meglátogatnia a francia fővárost, és sietett is élni a lehetőséggel.

Először is, Párizs lehet a fények városa – éjszaka. Nappal nagyon is közel áll ahhoz, amit londoni időjárás fedőnéven ismerünk (a két város egymástól annyira van messze, mint Szombathely Szolnoktól), így a napfény ott-tartózkodásunk idején éppenséggel a koránkelők kiváltságának számított: a szürke felhőtakaró mindig óramű pontosággal érkezett be a délutáni műszakra, s ha kedve úgy tartotta, egy-egy zivatar erejéig jól meg is facsarta magát.

A nem várt időjárás miatti, öltözködés terén tanúsított figyelmetlenségünk révén aktuális tenni- vagy látnivalóink így gyakran nagyon szűk korlátok közé szorultak, például a sarki bolt és a lakóházunkkal szembeni pékség közé. Előnye azért volt: eljutottunk a gall gasztonómia alapszintjére. Az alapvető táplálékok már az első napon annyi szemtárogatásra és elismerő hümmögésekre sarkalltak, hogy egy kívülálló minimum kakofón skizofrénnek gondolhatta volna az ékes magyar társaságot: a sajt hibátlan, a felvágott ínycsiklandozó, a még langymelegen roppanó baguette-ről pedig bűn lenne szavakban számot adni.

A boltban otthagyott összegekre különösebb panaszunk nem lehetett: alig vert fölé az itthoni áraknak, sőt, a sör még kevesebbet is kóstált: 0,45 euróért juthattunk hozzá egy dobozhoz. Persze épelméjű humanoid mindenekelőtt a borra megy rá, ha már idáig eljutott: az általunk kiszemelt bordói Tuilerie d’Aguepierce az alap magyar kékfrankos megfelelőjének tűnt, szem előtt volt a polcon, sok is volt belőle, igaz, tizen-egynéhány euróba került. Ám ennél olcsóbban nem is igen találtunk más alternatívát: úgy látszott, legnemesebb nemzeti terméküket példaértékű figyelemmel tüntetik ki. Éreztük is az ízén: aki ilyen bort nyakalni kezd, azt jobb helyeken megátkozzák.

Teli gyomorral egyébként a már nevén nevezett délutáni zuhéban is el lehetett tengődni. Egyik ilyen esőkísérte sétánk során behúzódtunk egy sarki kávézó ponyvája alá, s alkalmunk nyílt a francia közlekedési morált, mint olyat is tudásanyagunkba építeni. Mert vajon létezhet-e olyan, hogy a zöldet kapott autós türelmesen megvárja, míg előtte a tilosban átszenvedik magukat a gyalogosok? Itt igen. A zebra pirosa ugyanis csak jelzésértékkel bír: egyszerűen nem veszik komolyan, ahogyan a rend őre sem vet rá ügyet. Autók esetében viszont annak van elsőbbsége, aki gyorsabb – mindent egybevéve hektikus közlekedési szisztéma a párizsi, mégis minden vehemenciája alatt valahol ott húzódik a tolerancia. Vagy csak a szabadság?

Mert itt szabad sokmindent, bizony. Hogy mennyi mindent, annak megtapasztalására azért nem állt kellő percmennyiség rendelkezésre, de annyi bizonyos, hogy több ízben is találkoztunk utcán dúdorászó-danolászó helyiekkel. Mert teljesen természetes, hogy ha valaki kedvet kap hozzá, rágyújt egy nótára. Láttuk ezt egy bringázó ortodox zsidótól is. És most álljunk meg egy szóra, és gondoljunk bele, milyen reakciókat váltanánk ki ezzel ékes Magyarországunkon. Ugye. Lehet, hogy a fejlődést nem az egészségügyben, hanem agyban illene elkezdenünk.

Bár nem minden tejfel Párizsban, pláne nem fenékig: ha például nem beszéljük a franciát, legfőképpen egyet tehetünk: elkezdünk tanulni, hogy beszélni tudjuk a franciát. Mert ha angolul szólítunk meg valakit, valószínűsíthetően minden gondolkodás nélkül franciául kapjuk a választ. Emiatt az ember elég hamar elesettnek érezheti magát, ezt tehát feltétlen tartsuk szem előtt.

Ellenben örvendjünk a szépnek és jónak: hogy tizennégy csudamód királyul kiépített metróvonalának köszönhetően Párizsban egyetlen átszállással eljuthatunk bárhova, hogy nem vetik olyan jó csökött-magyarosan a szemünkre, ha elhajlunk az átlagtól, és hogy nem ébredünk fejfájással egy átborozott éjjel után. Au revoir!

Galériánkban további információkat talál. És képeket is.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Nyugat-túra