Nyugat-túraajánlat: Vörösboros Pinka-túra a felsőcsatári szurdokban

Nagyvárosi betondzsungel? Borozzon inkább a pincékben és játsszon Tarzant az osztrák határ mellett!

A Pinka-szurdok maga a határ, vasfüggöny nélkül is leválaszt bennünket az osztrák sógoroktól. Ha áttaposunk a folyón, már Ausztriában ejtőzhetünk.

A túloldalon Eisenberg, manapság túraútvonalak gyakori végállomása, régebben menekülő honfitársaink első mentsvára lehetett. A környéket akkoriban, a vasfüggönyös időkben állítólag olyannyira elszeparálták, hogy a szőlősgazdáknak, amikor reggel kimentek a hegyre kapálni, le kellett adniuk az útlevelüket, és ha este négy-öt óráig nem tértek vissza, balhé volt. Így esett meg, hogy a vaskeresztesi és felsőcsatári borosgazdák sötétedés után már nemigen láthatták a birtokukat.

Talán az ötvenéves elzárásnak köszönhető a Vas-hegy megejtő érintetlensége, buja természetessége. Ősi fák, szabályozatlan folyómeder, felderítésre váró növény- és madárvilág. Ezerarcú, minden évszakban másért érdemes felfedezni. Tavasszal mezőnyi kankalin, hó- és gyöngyvirágokban gyönyörködhetünk, nyáron a Pinkában horgászhatunk, vagy a gátnál nagyokat csobbanhatunk.

Állítólag húsz éve nem folyt itt erdészeti tevékenység, és az országhatártól a felsőcsatári bukógátig szabályozatlan mederben folyik a Pinka.

Felsőcsatáron négy kerékről két lábra váltunk
A parkolóban, a Pinka-hídnál hátizsák fel, a nagy fűben alig találni ösvényt, amely bevezet a patak dzsungelébe.

Bent az erdőben már könnyedén haladunk, akár kerekezhetnénk is. Ámbár a drótszamarat néha vállra kéne kapni. Jobbra lent a Pinka folydogál, balra fölöttünk a Vas-hegy csoport változatos formájú dombjai magasodnak.


Nézze meg a Nyugat Tarzanját!

Túránk első pihenőhelye a duzzasztógát, itt Tarzanként egy hatalmas fára erősített kötélhintán a Pinka felett himbálózhatunk. (Aki mer…)

A gát széléről is nagyokat csobbanhatunk a hűs habokba. A víz minőségével így szemre semmi gond, igaz ez az áldás is Ausztriából folyik át hozzánk, úgy tűnik, habmentesen. Ámbár évekig nyugodt lelkiismerettel fürödtünk a Rábában is…

(Jó pár éve a körmendi rőzsegátnál, ahol a Pinka is belefolyik a Rábába, egy-egy nyári napon még több százan fürödtek. Pedig furcsa habokat akkoriban is láttunk, de szó sem volt bőrgyárakról. Egyszer a vízben valami felsértette a lábam. A seb aztán hónapokig nem gyógyult be… De térjünk vissza a Pinkára.)

Lábunk alatt: ártéri és sziklai vegetáció
A környék botanikai szempontból is roppant változatos, lábaink előtt ártéri és sziklai vegetációk, felettünk mészkedvelő és erősen kilúgozott talajokhoz kötődő erdőtársulások - ezt olvassuk ki a szombathelyi Kerekerdő Alapítvány által jegyzett kis útikalauzból, amiből próbálunk a személődésen túl némi természettudományos ismeretre is szert tenni.

Megtudjuk: a környéken huszonegy védett növényfajt tartanak számon (még a nevük sem ismerős), közel természetes állapotú erdőszép zsombékosokra bukkanhatunk. Az élővilág sokszínűségéből alig érzékelünk valamit, pillangókban, nevenincs vízimadarakban, legyekben és szarvasbogarakban gyönyörködünk. Az útikönyv vízirigókról, nagy kócsagokról, hegyi billegetőkről, jégmadarakról, fekete gólyákról, és uhukról is mesél.

Horgászoknak: a Pinka halállománya, a harminchat fajtájával (pisztráng, márna, küllő, vágócsík, bucó, dunai ingola és a balin) a magashegyi patakok jellegzetességeit hordozza. A környéken nyolc kétéltűt és hüllőfajt tartanak számon, él itt állítólag foltos szalamandra, sárgahasú unka, vöröshátú fürge gyík, törékeny gyík, rézsikló, vidra, nyuszt, pele, és hosszúfülű denevér is.

A Pinka medrét elhagyva felkaptatunk a hegyre
Hosszabb erdei barangolás után a szőlősgazdák birodalmába érhetünk fel. A Vas-hegyen, olvashatjuk az útikalauzban több száz, egykor boronafalas, műemlékileg védelemre szoruló pince áll. A mi utunkat jobbára újonnan emelt házacskák, törpenyaralók, kis birodalmak szegélyezik. A szőlőbirtokokról megtudjunk, hogy a környékre a domborzathoz igazodó hosszú és keskeny, mozaikos elrendezésű, apróparcellás földhasználat a jellemző. A talaj meszes és savanyú, ha édes bort kínálnak, el ne fogadjuk…

Borozás a Sándorban és a Juditban
Először a „Vasfüggöny Múzeummal” kombinált vendéglátóhelyre, Sándor borozójába térünk be. A „buschenschank” csak szombaton és vasárnap tart nyitva, de a megfáradt vándor, ha hétköznap ott talál valakit, nem marad éhen, se szomjan. Az árai is kellemesek, majd’ 300 Ft-ért 15 dekás toronyi kenyeret ehetünk tepertőkrémmel, lilahagymával és paradicsommal. A Vasfüggöny Múzeum a hét minden napján nyitva áll: előzetes bejelentkezés után bármikor megtekinthetjük.

A hegy túloldalán üzemelő Judit Buschenschankban is pezseg az élet. Kint faasztaloknál, a szőlőtőkék szomszédságában kertiparti hangulat. Szabad hely nincs. Bent egy osztrák táraság mellett verünk tanyát. A ház aljában egy hangulatos borozót is berendeztek, gyertyafénnyel…
Jó hely, a vendéglátás házias jellegéről a háziasszony, a pedagógusból kocsmárossá avanzsált Judit gondoskodik. Mesélik, ha jó a hangulat, esténként a gitár is előkerül, és a házigazda játszik… A kínálat: fatányéros magyaros koszt: disznóságokkal és tepertős toronyi kenyérrel, hozzá babsalátázhatunk is. A bor mi más: a helyi vörös.

Érdekes epizód, amikor a rendőrjárőr tér be: két lány, egy magyar, egy osztrák. Láthatóan majd mindenki ismeri őket, kevert nyelven elbeszélgetnek néhány vendéggel és a háziasszonnyal, isznak egy üdítőt, beszállnak egy osztrák rendszámú autóba és továbbállnak.

Ne feledkezzünk meg a felsőcsatári kőfejtőről sem
Vas-hegyi túránkat folytathatnánk a helyi kőfejtőben is, ha Szombathely felől érkezünk, rögtön a falu elején, ha jobbra leparkírozunk, a dzsungelben megtaláljuk – csodaszép látvány. Lejjebb, az elhanyagolt térségben a kőfejtő egykori kiszolgáló épületei állnak, az enyészetnek… Kész időutazás: Tarkovszkij és Tarr Béla világa. Nem esküdnénk meg rá, hogy nem szigorúan tilos a bemenetel, mi is pár éve próbálkoztunk utoljára … (Akkoriban az udvaron eldobva még a hatvanas-hetvenes évekből brigádnaplókat is találtunk…)

A felsőcsatári sírhalmokról
A Pinka-szurdoktól mintegy három kilométerre, a hegy Ausztria felőli csücskénél, Felsőcsatár határában egy időszámításunk előtti 7. századi vaskori halomsírmező is található. A leírások szerint a felsőcsatári halmokról a 19. században elsőként Rómer Flóris adott hírt. A régészeti kutatás a két Diófás-dűlői halomban a pinkaóvári (Burg) Halstatt kori földvár előkelőinek, fejedelmeinek sírját hozta napvilágra. Az elhunytakat temetésükkor ruházatukkal, ékszereikkel, fegyvereikkel helyezték a máglyára, és egyiküket az áldozati állatokon kívül egy közeli hozzátartozó vagy szolgáló is követett a lángok közé.

A máglya eloltásakor a hamvakat urnába töltötték és további kerámia- és fémedények kíséretében a földhalom alatt felépített négyszögletes kő sírkamrába helyezték el. A jelek szerint a sírkamra bejáratát befalazták, ám a lejárati folyosó még hosszabb ideig nyitva maradt, ahova edényekben később áldozati ételeket vittek…

További nyugat túraajánlatok:
Méneslátogatás terepjáróval vagy gyalog
A borok fellegvára, Eger
Egy boros hétvége Villányban, és egy fürdés Harkányban
Keleten a helyzet...
A Káli-medence

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Nyugat-túra

Tovább az oldalra