Libidó, a szexuális energia
Érdekes hangszerelés, a klasszikus dob, basszusgitár, szintetizátor, szaxofon felállás mellett egy hegedű, amely olykor torzított gitár, olykor bendzsó, és milyen meglepő, olykor hegedű hangon szólal meg. A zenekar igazi telitalálat, mint ahogyan a Libidó név is, amiről később Somától megtudjuk, eredetileg a mindenféle életerőt, energiát jelenti, de itt és most, csak nekünk, a szexuális energiáról szól.
A férfifaló vamptól a szende nőci-ig
Soma rendkívül energikus, magávalragadó, kétségkívül igazi, már
kiforrott énekes-tehetség. Elég lassan oldódik fel, de aztán szövegeit idézve
gyorsan eljut az örömszerző pesti dámától a szabadlelkű vad kancáig.
A műsor felénél már öniróniába megy át a dolog, a mikrofon előtt vitatkozik
szigorúbb és megengedőbb énjével, mint ahogyan a szövegek is a női lélek számtalan
megnyilvánulását idézik a férfifaló vamptól az áldozatos asszonyon keresztül a
szende, ám ravasz nőci-ig.
A közönségnek bejön a dolog, olykor még akkor is nevetnek, amikor mi nem, valószínűleg létezik egy, csak a nők által fogható és érthető kommunikációs csatorna. Aminek Soma kitűnő használója, valami olyannak vagyunk szemtanúi, amikor, bárhogyan is figyelünk, a lényeget nem látjuk, nem értjük. Nekünk maradnak az olyan jellegű beszólások, hogy akinek nagyobb mellei vannak, az most lengetheti.
Gyorsan elmegy az egy óra, Soma egyik énje megdicséri saját magát, a másik pedig
a zenekart. Aztán jön még néhány dzsessz-standard, ahol az énekesnő megcsillogtatja
ének, a zenészek zenetudásukat, két ráadás, vége.
Ismét látszanak a nemi különbségek, a néhány férfi a zenészekkel együtt
a szabadba menekül, Soma marad a teremben a nőkkel. Nem bánjuk, úgyis olyan dolgokról
beszélgethetnek, amit mi úgysem érthetünk.
