Egy szép őszi napon e sorok írója a Ferihegy 2. A termináljáról a Malév 096-os járatával elindult Kanadába. Még szerencse, hogy nem a bécsi járatot választottam, így legalább a stewardeszekkel tudtam beszélgetni. A gép tömve, magyar elvétve - egy-kettő-, annál több az ázsiai turista. Úgy néz ki, a világon utazók nagy százalékát már ők adják. Csernus kapitány gépe kényelmes, nagy Boing 767-es. Igaz, az indulás egy órával a tervezettnél később állítólag a nagy európai légiforgalom miatt.
Lehet, hogy a légtér is bedugul, nemcsak a földi sztrádák?
A repülőről valóban minden szebbnek látszik, egyszer mindenkinek ki kell próbálni,
hogy másképp nézzünk kicsi, de annál értékesebb bolygónkra. Amszterdam, London,
Glasgow csodálatos felülről. Aztán elindulunk a nagy vizek felett, Amerika felé, de
ebből semmit nem latunk, hisz besötétedett.
A túlparton Toronto fölött köd, de a 3 milliós polis így is gyönyörű látványt mutat. Csernus kapitányt megtapsoljuk, amikor épségben és nagyon ügyesen leteszi a gépet. Búcsúzunk a légi-kísérőktől és irány a vámvizsgálat. Itt meglepetés ér, hisz nem számítottam arra, hogy Eu-állampolgárként beterelnek az emigrációs vizsgálatra. Korrekt és megválaszolható kérdések, magyar segítővel, hiszen a nyelvet nem bírom. Némettel itt pedig annyit lehet elérni, mint a magyarral. Semmit.
A reptér előtt már vár barátom Bede Fazekas Zsolt, aki házigazdám lesz egy hétig. Zsolt a 8O-as évek végén jött Kanadába, azóta lelkesen vezeti a torontói Magyar Rádiót. Szerelemből és szívességből. Sőt, rendszeresen jár haza, és részt vesz a Mediawave szervezésben is. A magyar művészvilágban alig van valaki, aki még nem volt vendége az itteni magyaroknak. Berecz András, Cseh Tamás, Dinnyés József, Eperjes Károly, Hobo, Huzella Péter, Rátóti Zoltán és a többiek. Több tízezren vannak, és rendszeresen összejárnak a Magyarok Házába. Oda, ahol nemrég lövöldözés volt, de nem úgy és nem azért, ahogy a magyar bulvársajtó leírta. Zsolt mesélte: megírta helyreigazító levelet és hazaküldte. Talán megjelent.
Rövid séta, a ködös Torontóban
Az utcákon minden második üzlet pizzát árul vagy kávét. Hasonlít New Yorkra, de
jóval biztonságosabb és kevesebben vannak az utcákon. Mesélik a házigazdák, hogy az
e tárgyban (bűnözés) készült statisztika szerint Kanada más varosaiban jóval több
a bűncselekmény. Így én is biztonsággal sétálok az utcákon, ahol persze
kéregetők mindig akadnak. Az autók sokasága nem is zavar, jóval nyugodtabb a
közlekedés, vélhetően a morál is. Pedig az autópark minősége száguldásra
ingerelheti az embert.
Irány egy szuper hangszerbolt és ott elfelejtem hol is vagyok. Többen nyúzzuk a különféle gitárokat, én éppen egy ír bouzoukit nyüstölök, mellettem egy fekete srác klasszikust játszik. Néha egymásra nézünk, a futamok egy rövid ideig azonos hangnemben mennek, majd elválnak, de harag nincs. Inkább béke, amit a zene révén érzünk mind a ketten. Holnap ide meg visszatérek...
Toronto 2007. október 18. 19.30
