Vasárnap este hosszan beszélgetünk vendéglátóimmal a Calgaryban eltöltött
napokról, Mindketten megállapítjuk, hogy rövid volt az idő, és mindent nem tudtak
megmutatni. Így nem is foglalkozunk ezen tovább, hanem előkerülnek a gitárok és
felcsendülnek a jól ismert Bojtorján nóták. Tudni kell, hogy Várkonyi Eszter a ház
asszonya a Bojtorján együttessel énekelte az Összetartozunk című számot a 80-as
évek elején. Aztán jöttek a jó öreg amerikai dalok István és Eszter is angol
nyelvtanár így játszi könnyedséggel, szinten anyanyelvi szinten nyomják duóban
a nótákat Doc Watsontól, Bob Dylantól és a többiektől. Lassan éjfél is elmúlik,
még egy utolsó fürdőzés a kerti (Hot Bath -ba), aztán reggel lesz és irány a
repülőtér.
Bevallom, az eszem még marasztalna, de a szívem hazahúz, tudom, hogy otthon várnak
rám.
A közel 4 órás út Torontóba, majd a további 8 óra Budapestre lehetőséget ad arra,
hogy rendbe tegyem a fejemben a gondolatokat.
A két hét alatt viszonylag sok helyen megfordultam
Számos rendezvényen vettem részt, adtam öt koncertet, különféle emberekkel
találkoztam. Végig az volt az érzésem, hogy nagyon kellemes helyen vagyok, és
otthonosan mozgok a kanadai utcákon. Tetszett Torontó multikulturális jellege, a tiszta
utcák, a sokszínű forgatag.
Örömmel hallgattam a magyar szót, többször írtam előző leveleimben, hogy milyen
jól beszélik a nyelvet az emigránsok.
Jó érzés volt a programokon részt venni, a különböző okokból kijött atyafiakkal
beszélgetni. Még mindig megmosolygom a szombathelyi srác, Mátrai Géza történetét,
újra magam elé képzelem, hogyan teperte le egykoron Koszigin elvtársat. Elővillan
Hetyei Laci bácsi képe, aki elképedt amikor említem a nagysimonyi vasúti sín
dőlési szögét, Laci bácsi onnét származik.
Eszembe jut az 56 os ünnepség emelkedett hangulata, a közel négyszáz fős
nézősereg közös éneklése
Boldogasszony anyánk
.
A számban érzem a torontói Magyar Vendéglő gulyáslevesének ízét, de az itteni
magyar bortermelő Peller család finom borát se felejtem el könnyedén. Nem beszélve
vendéglátóm feleségének, Tenzinek finom ebédjeit.
Fülemben hallom a torontói Magyar Házban működő óvoda és iskola gyerekeinek tiszta
énekét.
Láttam, hogy milyen elszántsággal és hittel végzi munkáját a torontói Magyar
Rádió szerkesztő-műsorvezetője: Bede Fazekas Zsolt, aki az egyik pillanatban
rádiós, a másikban programszervező, a harmadikban grafikus és még belefér a
családfői teendők ellátása is.
Felidézem magamban Dr. Magyar Tamással folytatott hosszú beszélgetésemet, melynek végén kiderült miért is kedvelt célállomás az új lehetőségeket keresők számára Kanada.
Dúdolgatom magamban a Calgaryban folytatott közös zenélések dalait, melyeket Savanya Pistával, a zenebolond és Kanadában magyar verseket éneklő barátommal és Eszterrel játszottunk együtt.
Amikor a gép felszáll Torontóból, vetek egy utolsó pillantást a barátságos
metropolisra. Nem köszönök el végleg, van egy olyan érzésem, ide még
visszajövök
2007. október 29. útban a Boing 767-es repülőn az óceán fölött.
Ui:
Hálás köszönet a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a kanadai úton részt
vegyek.
Köszönöm, dr. Ipkovich György polgármesternek, Kovács Ferenc elnök úrnak, a
Savaria Lions Klubnak, Claudius Innovációs Ipari parknak, a dr. Kiss Gyula
Kulturális Egyesületnek, és a nyugat.hu internetes újságnak a sok segítséget.
Kanadában köszönettel tartozom a torontói Magyarok Házának, Vasky Gábornak, Bede
Fazekas Zsoltnak, Savanya Istvánnak és a Calgaryban működő Magyar Háznak.
Vonatkozó cikkünk:
Szombathelyi levelek Torontóból I. rész.
Szombathelyi levelek Torontóból II. rész.
Levelek Torontóból III. rész
Torontói levelek IV: Hazádnak rendületlenül...
Torontói levelek V: És szól a rádió...
Torontói levelek VI: Kanadában 140 nemzetiség él
Levél Calgaryból I.
Levél Calgaryból II.
