A hajnali órában megcsörrenő telefon egy baleseti tudósítóként is funkcionáló zsurnalisztának leginkább azt jelenti, hogy valami nagy baj történt valahol 100 kilométeres körön belül. Ezúttal azonban a letiltott számról érkező hívás arról tájékoztatott, hogy ruccanjunk ki a Hunyadi-Thököly kereszteződésére, mert ott valami érdekeset láthatunk, amíg le nem szedik. Nézzük az óriásplakátokat a patak partján! Mellesleg megemlítette, hogy értesítette "a tévét" is.
Így aztán a további alvás elhalasztva, ha már az ismeretlen ilyen szívélyesen kért, nem volt mit tenni, elgurultunk a Hunyadi útra. A piaccal szemben azonban hiába meresztettük a szemünket, csak Szőke kapitány vigyorgott a járókelőkre. Már éppen kerestük a kandi kamerát, amely megörökíti tipródásunkat és a szó szerint arcunkra fagyott mosolyt, amikor jött a felismerés - lehet, hogy nem a Hunyadi, hanem a Thököly utcában kellene keresnünk, csak a telefonáló félreérthetően fogalmazott.
Átballagtunk hát és a Ferences kerttel szemben meg is találtuk a nevezett plakátot. Rajta a bal sarokban vörös háttérrel Gyurcsány Ferenc, elcsúszott állal - így olyan, mint egy csücsörítő bábfigura -, valamint a jobb sarokban Orbán Viktor, narancsba hajló alapon. A két politikus valahova középre tekint, ahol ott virít a nagy kérdés: "Ön kifizetné az ő gyermekeik taníttatását?", majd mire megemésztjük a kérdést, már jön is a következő, nagyobb betűkkel: "Ön kifizetné?"
A várt válasz valószínűleg a nem. Sokan vannak, akik egyikét sem fizetnék ki, míg vannak, akik az egyiket talán igen, a másikat meg nagyon nem. És persze biztosan akadnak jótét lelkek, akik örvendve kifizetnék mindkettőt, de sejtésünk szerint ilyen emberből nem lehet túl sok kis hazánkban. A további találgatást inkább Olvasóinkra bízzuk. A hirdetés jó eséllyel a népszavazáshoz készült, de nem találtunk arra utaló jelet, logót, hogy ki a hirdetés alkotója, ötletgazdája.
Feltételezzük, hogy erre a plakátra az arrajárók nem túl nagy százaléka figyel majd fel, az emberek ugyanis lassan immunisak lesznek a "Miniszterelnök Urakra", a politikai hirdetésekre. Feltételezhető az is, hogy lesz folytatása is a plakátnak. Vagy más fejekkel, vagy más kérdéssel. Az igazi nagy durranás az lenne, ha kiderülne, élelmiszert, mosóport, ruhát, vagy telefont hirdetnek ilyen felvezetéssel. Pl.: Ön kifizetné az ő gyermekeik taníttatását? Nem? Akkor tegye jobb helyre a pénzét, és próbálja ki az új mézes habcsókunkat!"
A városban máshol nem találkoztunk a hatalmas plakáttal. Láttunk viszont a népszavazáshoz köthető kétféle SZDSZ-es hirdetést, jól lerongyolva. Legközelebb pedig a plakátgerillák ráérnek reggel hét óra után telefonálni, ha van új művük. Addig úgysem fenyegeti semmi veszély a plakátjukat. Délelőtt még sértetlenül virított az eredeti helyén a Gyurcsány-Orbán-gyerek hirdetmény. A cikk írójában pedig ismét felmerült a kérdés, vajon akad-e a honban olyan választópolgár, aki plakátok alapján dönt arról, kire, mire fog szavazni?
Örülnénk néhány olvasói válasznak.
