Az elmúlt napokban Szentkirályi Alexandra egy közösségi oldalán közzétett rövid videóban arról beszélt, hogy a Fidesz a „biztos választás”, mivel kormányzásuk alatt a minimálbér 2010 és 2026 között 73 500 forintról 322 800 forintra, azaz 340 százalékkal nőtt. Az adatok helytállók, a számítás is stimmel: a politikus tényszerű állítást tett. Akár itt le is zárhatnánk a történetet, csakhogy érdemes közelebbről is megvizsgálni, mi rejlik e látványos, kommunikációs célokra szabott statisztika mögött.
„Itt az új év, itt a minimálbér-emelés” — hirdetik a kormány óriásplakátjai. Magyarországon 2026. január 1-jétől 11 százalékkal 
11 százalékos minimálbér emelést lengetett be Orbán Viktor 2025. December 04. 09:51 nőtt a minimálbér. A régióban ez első ránézésre kifejezetten kedvező növekedési ütemnek tűnik: Romániában közel 7 százalék, Szerbiában 10 százalék, Szlovákiában 12 százalék, Lengyelországban mindössze 3 százalék, Horvátországban valamivel több mint 8 százalék, Bulgáriában pedig 13 százalék volt az emelés mértéke. Ha pusztán a százalékos adatokat nézzük, könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország stabilan tartja a lépést a térséggel.
A kép azonban árnyaltabbá válik, ha nem a növekedés ütemét, hanem a minimálbér konkrét összegét vizsgáljuk. 2026-ban Szerbiában 550 euró, Bulgáriában 621 euró, Magyarországon 840 euró, Romániában 861 euró (július 1-jétől), Szlovákiában 916 euró, Horvátországban 1050 euró, Lengyelországban pedig 1137 euró a bruttó minimálbér. Ebben az összevetésben a magyar pozíció már jóval kevésbé tűnik fényesnek: bár a térség felső harmadába tartozunk, messze nem a legjobbak közé.
Ráadásul a nominális összegek önmagukban nem mondják el a teljes történetet. Az egyes országokban eltérő az infláció mértéke, az árszínvonal és a fogyasztói kosár szerkezete, így a minimálbér vásárlóereje is jelentősen különbözhet. A valódi kérdés tehát nem az, hogy hány százalékkal nőtt a minimálbér, hanem az, hogy mennyit ér a mindennapi életben.
Ha pedig már Szentkirályi Alexandra 2010-hez viszonyította a jelenlegi adatokat, érdemes megnézni, hogyan alakult ugyanez a mutató a régió más országaiban. Magyarországon 2010 és 2026 között 340 százalékkal nőtt a minimálbér, Romániában több mint 600 százalékkal, Bulgáriában több mint 500 százalékkal, Szerbiában közel 250 százalékkal, Szlovákiában csaknem 300 százalékkal, Horvátországban 270 százalékkal, Lengyelországban pedig körülbelül 350 százalékkal. A magyar növekedés tehát valóban jelentős, ugyanakkor jól látható, hogy a térség több országa ennél is gyorsabb ütemben zárkózott fel — részben azért, mert jóval alacsonyabb bérszintről indultak.
A több mint négyszeres minimálbér-emelés politikailag kétségkívül jól mutat, és a választók egy része hajlamos is készpénznek venni. A mindennapi élet szempontjából azonban nem a forintban kifejezett összeg a döntő, hanem az, hogy ténylegesen mekkora a fizetés vásárlóereje. Érdemes ezért azt is megvizsgálni,hogyan változott a minimálbérből megvásárolható termékek mennyisége 2010 és 2025 között — a 2026-os átlagárak ugyanis még nem ismertek.
Míg 2010-ben a nettó minimálbér nagyjából 60 ezer forint volt, addig 2025-ben már 193 382 forintot vihetett haza az, aki a legalacsonyabb bérért dolgozott. A nominális növekedés kétségtelenül látványos, ám számos alapvető termék és szolgáltatás ára ennél is gyorsabban emelkedett az elmúlt másfél évtizedben. A különbség sok esetben megdöbbentő: a 2010-es nettó minimálbér teljes összegéből például nagyjából négyszer annyi 20 százalékos tejfölt lehetett vásárolni, mint 2025-ben a tavalyi minimálbér teljes összegéből. A fehér kenyér kilója 380 százalékkal, a zsemle ára 370 százalékkal nőtt. A tavalyi nettó minimálbérből kevesebb méz, alma vagy görögdinnye fért bele, mint 2010-ben.
Talán a legbeszédesebb adat a sör ára: 2010-ben a teljes nettó minimálbér összegéből mintegy 100 literrel több világos sört lehetett vásárolni, mint a 2025-ös nettó minimálbérből. Hasonló a helyzet a dohánytermékeknél is: 16 évvel ezelőtt az akkori nettó minimálbérből 112 doboz Pall Mall cigarettát vásárolhattak a fogyasztók, míg egy évvel ezelőtt a tavalyi nettó minimálbérből már csak 80 dobozt. Mindez jól érzékelteti, hogy a béremelkedés önmagában nem garancia a jobb megélhetésre. A kérdés az, mit ér a fizetés a boltban, a piacon vagy éppen a kocsmában.
Fontos ugyanakkor rögzíteni: a minimálbér emelése önmagában nem ördögtől való. Mérsékelt, kiszámítható növelése bizonyos helyzetekben hozzájárulhat a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentéséhez. A probléma akkor jelentkezik, ha a minimálbér szintje tartósan elszakad a gazdaság teljesítőképességétől és a munkatermelékenységtől. A vállalatok számára ugyanis a munkaerő költségtényező: ha a kötelező bér magasabb, mint amennyit a munkavállaló termelékenysége kitermel, a cég nem tudja kigazdálkodni a bérköltséget. Ennek következménye lehet az elbocsátás, a kevesebb belépő pozíció. Amennyiben a vállalatok nem tudják létszámcsökkentéssel kezelni a költségnövekedést, kénytelenek árat emelni, ami tovább rontja a versenyképességet, és növeli a szürke zóna vonzerejét.
Ebben a kontextusban különösen figyelemre méltó Magyar Péter 2024 szeptemberében tett ígérete, miszerint egy TISZA-kormány 2027-ben megduplázná az akkori minimálbért (266 800 forintot), és a kormányzati ciklus végére akár egymillió forintra emelné annak összegét. Egy ilyen mértékű növelés közgazdasági megvalósíthatósága azonban csak a termelékenység alakulásának, az inflációs kockázatoknak és a költségvetési mozgástér együttes figyelembevételével értelmezhető. Ennek hiányában az ígéret nem több, mint egy jól csengő, ám a gazdasági realitásoktól elszakadt politikai vállalás, amilyenből az elmúlt évtizedekben már bőven jutott a választóknak.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
