Linda látszólag egy hétköznapi lány, aki napközben a bólyais diákok tanár nénije, esténként és hétvégente meg a maga örömére alkot. Ír, fest, rajzol – szüttyög, ahogy ő mondja. Valójában azonban ő egy álruhás világutazó, akit a sors megtréfált és ideragasztott a mi csekkezős hétköznapjainkba. S ő minden úton-módon igyekszik újra útra kelni.
Szüttyögős sarkok
A csöppnyi kis lakásban is elfér a világ: a konyha rusztikus, franciás, az előszoba barátságos, keleties, a galéria indiai háremet idéz, a földszint pedig… Nos, az olyan rónaszékis, nem is szoba, inkább négy sarok. Alkotósarkok. Az egyikben a festőállvány, rajta és alatta a képek és egy titokzatos paraván. A másikban akasztón ruhák lógnak – néha „modellként” – takarásukban az asztal, ahol az írások születnek. A harmadikban a szüttyögőasztal – ezerféle technika kellékeivel. Van még egy szék, mely vándorol a sarkok között, egy ópiumasztalka és sok-sok párna. Ide kucorodunk tea és süti mellé.
- Elefántos bögre jó lesz? Imádom az állatokat, van kilenc elefántom, zsiráfom, pacák – főleg csokiból – és gumihal is. Még egy hintaló kellene. Sütit? Sajnos bolti, nem volt időm sütni, pedig imádok. A chilis csoki torta a kedvencem. Mézeskalácsot sütni meg igazi ünnep, már ilyenkor tele a naptáram, melyik hétvégén kinek készítek karácsonyra.
Folt hátán folt
Ebből a lányból ömlik a szó, hihetetlen tempóban. Mondták is neki gyerekkorában, hogy inkább maradjon csöndben. Akkor kezdett történeteket kitalálni. Meg képzelt hozzájuk mindenféle alakot. Neki minden folt egy arc – mondja. Ami nekem egy repedés vagy egy fagyi maszat, az neki egy öregember vagy egy kutya. Ami nekem egy elrontott palacsinta, az neki egy behemót medve. Így aztán, amikor a kisiskolás Linda anyukája székre pakolta a másnapi ruhát a félhomályban félelmetes óriásokat teremtett a kislány számára. Ekkor születtek az első kesze-kusza történetek.
- A meséket nagyon szerettem már akkor is, a nagymamámmal rengetegszer elolvastattam a Jégkirálynőt, a Kis gyufaáruslányt és a Padlásszoba kis hercegnőjét. Az ilyen nehéz sorsú kislányok vonzottak… Aztán már később lett nagy kedvencem a Négyszögletű kerek erdő. Felnőttként pedig Csáth Géza meséi. Most is rendszeresen olvasom őket. Azt szeretem bennük, hogy olyan „veled is megtörténhet” történetek. Mint az enyém is, mármint Zokni Úrfié.
A zoknis fiók titka
Hogy Linda zoknis fiókjában milyen mese lapul? Egy álomszuszék kislegényé, aki sárkánymintás térdzoknijában lakik az öreg komód felső fiókjában s egy nap kalandos útra indul, hogy megismerje szomszédjait. A többi fiók lakóját. Porcicák, madárkák, egerek, sárkányok, barikák és egy szép nagy pillangó kísérik, a nagy utazás végén pedig Harisnyás Kisasszony várja őt – no de ne lőjük le a poént. Az – méretét tekintve - apró kezekbe való, kézműves igényességgel rajzolt és írt kötetből sorozatot álmodott Linda, 1 könyv 1 történet, szép illusztrációkkal és játékos betűkkel.
- Van, aki szerelmes történetnek titulálta. Nyilván vannak benne egyértelmű szimbólumok. És persze nyilván benne vagyok én is, mint minden nőben a társ és gyerek utáni vágy. De én ezt igazából kicsiknek írtam. Elképzeltem, ahogy az apróságok bebújnak vele a kuckójukba. Vagy, ahogy a legkisebbeknek meséli az anyukájuk, összebújva az ágyon. De akár adhatja ajándékba egy fiú a szerelmének. Mindenesetre, aki elolvassa, néha biztosan elmosolyodik majd, amikor kihúzza a zoknis fiókját.
Tanár néni, legyen dizsi!
Úgy tűnik Linda életében a dobozoknak és fiókoknak nagy szerepe van. Most például újdonsült osztályfőnökként egy kívánságládát is üzembe helyezett, oda gyűjtik óhajaikat a diákok. Legyen suli-dizsi, meg tesi helyett rajzóra, meg esetleg szép idő – ha el tudná intézni a tanár néni. Aki egyébként legkevésbé erre a pályára készült. Eleinte kalauz akart lenni. Aztán táncosnő és festő. Előbbiről lemondott. Utóbbi kettőt viszont komolyan űzte – amíg egy baleset pontot nem tett a táncos karrier végére. Így maradt a képzőművészet.
- Amikor a művészetibe bekerültem, azonnal tudtam, hogy ez az én pályám. Olyan borzasztó nagy szabadságunk sosem lesz, mint ott volt. Minden nap négyig-, ötig óráink voltak, hétig bújtuk a könyvtárat, aztán mentünk az Örökmozgóba. Minden filmet megnéztem. Mozi imádó vagyok. Aztán éjszaka és hétvégén festettünk. És amikor elkészültünk, elvittük megmutatni a többieknek. És ahelyett, hogy irigykedtünk volna azt mondtuk: hú, apám, de jó kép, de én még jobbat festek. Észre sem vettük, húztuk egymást hétről hétre. Több főiskolára jártam, de sehol sem éltem ezt meg újra. Egyedül talán Szarvason, ahol Gerzson Pál tanított, mellette tapasztalhattam meg, milyen is lehet egy igazi mester-tanítvány kapcsolat. Azóta magamat építgetem –nevet.
A hentesek és a babzsákok
Céltudatos lány. Tudja, mit akar és csinálja a maga hihetetlen tempójában, aztán mindig beleütközik valamibe, valakibe. Nem bírja a stresszt. És ez a csacsogó, nevető Linda kimondottan szeret szomorkodni. Meg sírni. Olykor kifejezetten keresi az elkeseredéshez az okot, hogy sajnáltathassa magát. Bár nagy tragédiák még nem érték, azért elég szerencsétlen, mert úgy él, ahogy beszél – hadarja persze vigyorogva.
Kóborolni szeret, vagyis festeni, olvasni, filmet nézni, sütit sütni és szüttyögni. Imádja Thomas Anders-t, (különösen a Zöld hentesek című filmjét) Tarantino-t, Tim Burton-t, Marquez-t, Vukot, a Macskafogót, Hesse-t, Eco-t, Borges-t és Kosztolányit. Szeretne süti illatú családi reggeleket, szöszölős délutánokat, meseolvasó, összebújós estéket. És van egy titkos terve is egy nagy házról, ahol mindenféle érdekes dolog fog történni.
Addig meg mesél és rajzol, legközelebb két babzsákról, akik félnek a sötétben.
