Jó, jó, az én pár ezer forintos szalámis történetem kisszerű az ő nagy ívű tudományos munkásságához képest, ráadásul az én esetemben csak egyetlen bíró vizsgált, míg őt titkos szakértői bizottság. De ki vagyok én, hogy piszlicsáré ügyemben egyetemi professzorok mondjanak véleményt. (Helyette megtette a barátinak nem mondható média, az utcán beszóló polgár, bárki, aki úgy érezte, most végre arcába köphet ennek a liberális népművészeti füles edénynek, kvázi köcsögnek.)
Pali bácsi hamis tárogató játékában az a legszörnyűbb, hogy leleplezi az egész rendszer alantas jellegét. Úgy is mondhatnám, hogy a magyar mesehős, a legkisebb fiú igazi szabadságharcos, egy kőkemény titán, de ahogy Achilleusznak is vérzett a sarka, a mi Viktorunknak is van sebezhető pontja. Pont e kedves marionett bábú, aki bár töri a magyar nyelvtant, mégis annak elmozdíthatatlan sarokbástyája.
Talán, a felcsúti csillagszemű juhásznak nem volt kellemetlen elintézni, hogy az egyetemek professzorai úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül, de ez a doktori megerősítés mégis csak büdösen vérző seb marad az egyetemi autonómia oltárán. Bot csinálta jogász lett a Bibó kollégium sohasem praktizáló egykori tagjából, ha azt gondolja, hogy elég, ha annyit mondat kutyáival, formailag rendben van mások szellemi termékeinek elorozása. Még a saját szövegükben is összezavarodtak az amúgy nagy tudású professzorok, hisz szakvéleményükben is megjegyzik, a forrásmegjelölés hagy némi kívánni valót maga után.
Tehát még formálisan sem védhető Pali bácsi ollózása. A régi latinok még azt mondták, hogy forma dat esse rei, vagyis a forma határozza meg a tartalmat, de ez olyan régen történt, hogy ma már Agyarországban az ilyesmire nem emlékszik senki. (Korábban már megírtam 
Én drága, egyetlen, szeretett Elnököm! 2012. March 12. 15:19 , hogy valószínűleg ún. "néger" végezhette a munkát, ahogy magam is csináltam mások helyett, amit csak alá kellett írnia a szerzőnek.)
Ami viszont bánt, hogy a törvény előtti egyenlőséget is szájba rúgták. Én, mint tolvaj, bántva érzem magam jogaimban, hisz ha hasonló elbánásban részesültem volna, a bíró a tárgyalásomon kimondja, nem történt lopás a jó hírű multiból, már csak azért sem, mert a szalámi eredetileg is az enyém volt, csak ideiglenesen tartottam a vásárlók polcán. Nem ez történt, hanem - igazságos büntetésként - az érték tízszeresét kellet megtérítenem. Ha lenne jogegyenlőség, és jogbiztonság e kies hazában, akkor Pali bácsira kiróható büntetés nem az lenne, hogy mondjon le, hanem hogy mégis csak írja meg saját kútfőből azt a disszertációt, ami summa cum laude minősítéssel doktori címet jelentene neki.
(Most leszarom azt, hogy éveken keresztül magasabb tiszteletdíjat fizettek neki tudományos minősítése okán, bár bizonyos értelemben ez is lopás, és biztosan meghaladja az én ügyem perértékét.)
De nem vagyok én gonosz, nem hiszem, hogy ilyen idős fejjel valaki még rávehető tanulásra, önálló kutatómunkára, eredeti következtetések levonására. Bár az Olimpiai Bizottság Elnökétől még ez sem lenne túlzás. Csak hát annyira kicsik a betűk, különösen a lábjegyzetben. A nyakkendőkkel ellentétben meg a szemüveg már nem állna jól egy sportembernek. Hisz erről van szó, konkrétan, a hiúság vásáráról, amibe egy egész ország belerokkan.
