Új sorozatunkban szombathelyi zenészeket szólaltatunk meg. Stúdióban munkálkodó elektronikus sampler-harcosokat, géppuskakezű gitárosokat, barázdabillegető DJ-k és rímhányó mikrofonistákat. Első kiszemeltünk a két főből álló Method Breakz lemezlovas-csapat, akik Szombathelyen elsőkként kezdtek el játszani drum & bass-t - bakelitről.
Amikor Szombathelyt is eléri a techno
Vajon gondolták volna a techno műfaját huszon-egynéhány évvel ezelőtt feltaláló detroiti DJ-k, hogy az elkövetkező évtizedekben az általuk képviselt zenei vonulat - számottevő változásokon átesve ugyan, de újabb és újabb irányzatok szülőatyjaként - a világ legeldugottabb zugait is megfertőzi? Valószínűleg nem, mindenesetre Szombathely sem kerülhette el sorsát: a modern hangzásvilág rögtön magával ragadta a nyitottabb elméket, hogy aztán néhányuk passzív befogadóból valódi zenei aktivistává váljon. Az eltökélt kezdőkből ma már többen elismert profikká váltak, gondoljunk csak az Animára, Cadikra, Tommyboyra, vagy Slam Juniorra. Nem kellett sokáig várni, hogy a második generáció is előtörjön az ismeretlenségből: Miraque és Miró után a következő, egyre ismertebb név a két bakelit junkie-t fedő Method Breakz.
A másságból jön a legjobb egység
Kívülállónak talán paradoxonnak tűnhet, de Lipi Róbert és Korándy Gergő olyannyira eltérő zenei irányokból közelítettek, hogy még csak elméletben sem találkozhattak az ízlések. A relativitás-elmélet óta azonban tudjuk, hogy a gyakorlat egészen másképp működik. Hogy lehet az, hogy míg Bolha (aka Diagnoze) a rockzenén és a kezdeti bigbeat-breakbeat vonalon mozgolódott, Lipi (aka Kontact) már gyermekkora óta szigorúan elektronikus zenéken - Depeche Mode, Nitzer Ebb, Front242, Leaether Strip, Skinny Puppy, Swamp Terrorist, techno cuccok - nevelkedett, a pult mögött mégis tökéletesen kiegészítik egymást?
"Talán a Renegade Hardware kiadó debüt albuma jelentette a fordulópontot, mindketten totál rákattantunk. Az album akkoriban nemcsak nálunk okozott előrelépést, hanem követendő trendet jelölt ki, olyan meghatározó producerekkel, mint Ed Rush és Optical, Konflict, Ususal Suspects, Fierce és sokan mások. Gyakorlatilag ebbe az irányba tolódott el az ízlésünk, persze a különböző zenei múlt a trekkek megválogatásában is megmutatkozott."
A net és a posta nélkül nem ment...
Aki persze hallotta már őket játszani, tudja: a fenti tények ellenére rendkívül egységes hangzást hoznak. Ennek kialakításában óriási szerepe volt annak, hogy a későbbiekben egészen más forrásból kerültek a lemezek a kafferba:
"A lemezeket Pesten vásároltuk, később aztán a neten egy brit fickótól kaptunk egy címet, ahonnan végül elkezdtük rendelgetni a legfrissebb kiadványokat. Ez óriási távlatokat nyitott meg számunkra, miután a hazai lemezellátás szegényes kínálata okozta stresszt elfelejtve abszolút lépést tudtunk tartani a legújabb zenékkel. A drum & bass egyébként is leginkább egy London-centrikus műfaj, így külön öröm hogy ma már Angliából szerezhetjük be a finomágokat. Igazi ez egy ideig rengeteg nehézségbe ütközött. Ezúton is szívélyes üdvözlet a Magyar Postának, illetve a Vám- és Pénzügyőrségnek. (vihogás)"
Hol bírják sokáig a melldöngető basszusokat?
Az első, komolyabb szándékkal megrendezett bulikat a Végállomásban abszolválták, minimális létszámú, többnyire barátokból álló közönség és nagyon komolytalanul megszólaló hangcucc mellett. Három Romkertes party és több vidéki fellépés után aztán fél évig elmaradoztak a bulik, így ezt a periódust maximálisan a zenék élvezetére és a technika csiszolására fordíthatták.
"Miután úgy éreztük, hogy igazán erős előadást tudnánk produkálni, egy promó CD eljutattása után Budapesten is megmérettettünk, ekkor már egy torokban erős MC-vel felturbózva (hatalmas röhögés)."
Nos, valóban nem egyszerű dolog összehozni egy interjút a barátaimmal, akiket az utóbbi bulikon szövegileg támogathattam. :-)
"Elképesztően lelkes, ezt a zenét ízig-vérig ismerő közönség előtt játszhattunk a pesti Jailhouse-ban óriási hangulat közepette. Ezek után fellépések egész sora következett - köztük a második Jungle War -, amiből egyértelműen kiderült számunkra: míg Pesten valamennyi fellépésünk sikeresnek volt mondható, vidéken ez teljesen a fordítottja volt. A soproni Liget Fesztiválon például tíz szorgalmasan bólogató embernek játszottunk. Azoknak, akik ezt a stílust nem kedvelik, túl agresszívnak bizonyul a zenénk, igaz hogy a kompromisszumkészség sem jellemző ránk. Azt rakjuk fel, amit jónak gondolunk, de ez általában csak Pesten oké. A vidéki közönség nagyon nyitott, durván veszik a lapot, de csak rövid ideig bírják aggyal és tüdővel a melldöngető basszusokat."
A dobbasszus életérzés pedig töretlenül hódít. A fiúk bíznak abban, hogy mindez nemsokára a vidéket is eléri, pláne az egyre több törtes bulival büszkélkedhető Szombathelyt. Úgy legyen!
