Mint minden létező együttes, a Tizenhét is megalakult egyszer. Menedzserük, Iky bevallása szerint eleinte Rolling Stones néven próbálkoztak kitörni az ismeretlenségből, mígnem egy Jagger névre hallgató, énekesnek látszó tárgy keresztül nem húzta számításaikat. A váltás elkerülhetetlen volt, a névadási problémát pedig egy misztikus ködbe veszett vicc poénja adta. Persze nem ment minden zökkenőmentesen: szerepcserék, tagcserék, devecserék után végül kialakult a mai felállás: Jimmy (Tilla) gitározik, KáPé dobol, Miklós bőgőzik, Szasza énekel, Marci a harsonát, Zsolti pedig a trombitát fújja. Utóbbi mesél legendás összejövetelükről:
"Miklós és Tilla osztálytársak voltak a Képzőművészetiben, ott ismertük meg egymást. Már akkor is csináltunk nagyon hülye zenekarokat, kimondottan alternatív stílusban. Volt kemény két számunk: az egyiknek a címe Parasztfiú, parasztlány volt, és a magyar népmesék dallamára épült, a másik Dead Boy néven futott. Később negyedikben, a szalagavatóra Presszó néven egy sramlizenekart is összebuheráltunk. A Tizenhét csak ezután jött: Zolta, Szasza, Tilla és KáPé egyszerűen kitalálták, hogy ideje lenne kibontakoztatni zenei kreativitásukat, így hamarjában kiosztották maguk közt a szerepeket. A KáPé például azért lett a dobosunk, mert olyan dobos feje van... Igaz, akkor látott életében először dobszerkót, amikor első alkalommal kimentek Kisunyomba próbálni. (röhögéshegyek.) Aztán a második próbára kimentem megnézni, miből is áll ez a fantasztikus zenekar - és akkor eszembe jutott, hogy én régen trombitáltam a Zeneiskolában, így én is beszálltam. Később Iky is vokálozgatott, több-kevesebb sikerrel, ma ő a menedzseri feladatokat látja el."
A sztorihoz hozzátartozik, hogy Frumi nem is olyan rég szintén a bandát erősítette, Zolta pedig felhagyott a színpadi nyomulással és jelenleg a háttérmunkálatokban segédkezik. A történelmi fordulópontnak számító első, erős izgalmi állapotban elkövetett fellépésükre Kőszegen került sor. Informáltságomat villogtatni próbáló kérdésemre, miszerint akkoriban már szigorúan ska-t játszottak-e, morcos tekintetekkel és igazságosan ledorongoló hangnemmel kellett szembesülnöm:
"Most sem játszunk tisztán ska-t. Valóban ez alapozza meg a hangzásvilágot, nagyon sok elemet átvettünk, de a mienk azon is túlmutat, amit mások ska-nak hívnának. Tulajdonképpen van benne reggae, dixie, funky, jazz, rockabilly - amit csak akarsz."
A ska műfajt egyébként a reggae-re lehet visszavezetni: ez utóbbinak a fúvósokkal megtámogatott, felgyorsított változatáról van szó, különleges ismertetőjegye pedig a határtalan vidámság. Amit azonban a fiúk őszintén fájlalnak, és ez a ska-n kívül valamennyi rétegzenére igaz, hogy Szombathelyen nem igazán lehet körvonalazni egy célközönséget. Valójában egy szűk rétegről lehet beszélni, ez a kis társaság viszont a számottevő helyi megmozdulásokon mindig képviselteti magát. Szerintük azonban az ízlés nem sokat számít, nagyon sokan azért jönnek el a koncertekre, mert erre a műfajra cefetül nagyot lehet bulizni. Ezt a tényt azonban első nagyobb budapesti megmérettetésük alkalmával szinte teljesen figyelmen hagyta a szűklátókörű, saját kedvencüknél tovább semmi esetre sem merészkedő közönség:
"A Quimby előzenekaraként léptünk fel azon a főiskolán. Hittük, hogy legalább értelmes emberekkel szembesülünk majd. Végignyomtunk negyvenöt percet vagy többet, erre maximum húsz ember odaállt a színpad elé, néha a Zolta vagy az Iky ugrabugrált kicsit, a többi ember meg csak nézett kifelé csúnyán a fejéből, hogy akkor ez most micsoda. Tökmindegy volt hogy mit játszottunk, akár jó volt akár szar, az embereket nem érdekelte. Miért is nem? Mert egyszerűen nem ismertek minket. Quimbyre persze akkora tombolás ment mint az atom, pedig saját magukhoz képest sem nyújtottak elvárható produkciót. Pénz beszél, ugyebár... Második pesti koncertünkre a Simon's Music Pub-ban került sor, ez éppen ellentéte volt az előzőnek: kevesen voltak ugyan, de főleg olyanokból állt ez a közönség, akik kifejezetten erre a zenére vevők. Iszonyat jó buli volt, végig tombolt előttünk az a néhány elszánt skanker."
Saját bevallásuk szerint kompromisszumképtelenek, kizárólag azt játsszák, ami nekik tetszik. Az önfejűségből gyakran kerekednek konfliktusok is, ám koncertek előtt fél nappal mindig óriási kibékülések vannak, és a jókedv mindent überel. Ez többek között a számcímekben is erőteljesen megmutatkozik:
"A Csokis Peti sztorija például úgy indult, hogy a pesti Diákfilmszemléről igyekeztünk hazafelé. Hajnalban mentünk ki a vonatra, de várnunk kellett két órát. Dobosunk elaludt a pályaudvaron, erre fel mi kiraktunk elé egy cipősdobozt, kiírtuk hogy "Csokis Peti vagyok és éhes". A tökéletes összhatás kedvéért betakartuk újságpapírokkal, aznap éjszaka össze is szedett tizenhat forintot, két óra alatt. Ami alvásért azért nem is olyan rossz."
A pozitív hozzáállásnak és buli-éhségnek köszönhetően rövid időn belül már menedzsment irányítgatta a Tizenhét ügyes-bajos dolgait:
"Adott volt egy ötlet, hogy kéne szervezni bulikat itt Szombathelyen, mivel nem lehet sehol fellépni. Én még mindig nem a koncerteket tartom olyan mérvadónak, mert azok megszervezése nem egy lehetetlen feladat, inkább annak örülünk, hogy a sajtó kezd felénk nyitni. Ez mindenképpen eredmény. Az olyan apró örömökről nem beszélve, hogy a CsizmSKAndúrék egy esztergomi fellépésükre, amire nem tudtak elmenni, minket ajánlottak."
A fiúk nemsokára promóciós demo anyaggal is készülnek, valamint tervbe van véve egy későbbi, egész Magyarország területére kiterjedő klubturné is. Addig viszont több alkalommal is boldogítják a szombathelyi nagyérdeműt, legközelebb augusztus végén a Népkertben, majd pedig szeptember elsején a Yoskar-Ola fesztiválon. Félhivatalos weblapjukon egyéb információkkal is szolgálnak: http://ska17.freeweb.hu. A ska legyen veletek!
