Fülpiszkáló - Strong Deformity

1995-öt írtunk, amikor a Strong Deformity összeállt két helyi underground együttes, a Jeanne Dark és az Extreme Deformity tagjaiból. Bíró Tamás énekes, Fodor Szabolcs gitáros és Kovács Tibor basszusgitáros az előbbiből, míg Bertalan Zsolt gitáros és testvére, Bertalan Balázs dobos az utóbbiból érkezett. Nem volt nehéz a megalakulás, lévén hogy a zenésztársadalomban jóformán mindenki ismer mindenkit, és az öt alaptag egyvalamiben hasonlított egymásra: mindannyian új impulzusokra vágytak. "Ahhoz, hogy emberileg is közel kerüljünk egymáshoz, jópár évnek kellett eltelnie, de zeneileg mindig is egy rugóra járt az agyunk. Aztán ez a két dolog idővel összeért, nagyon jól megértjük egymást." - meséli Berci, a zenekar egyik szóvivője. Magát a zenei koncepciót úgy álmodták meg, hogy az egyszerre legyen kemény és modern, amit saját belátásuk szerint sikerült is elérniük.

Power of Pain címmel jött ki az első album 1996-ban, a hörgésekkel és ordibálásokkal megőrjített szikár, riffelős metál pedig vájt fülekre talált. "Már akkor is modern eszközökhöz nyúltunk, a new metal kifejezést már javában használtuk. Nem nagyon voltak még ilyen bandák itthon, külföldön viszont rendesen ment a dolog. Mi azonban voltunk annyira ismertek, hogy tudtunk olyan országos turnét csinálni, melynek során egy-egy városban 150-200 ember is összegyűlt, mintegy harminc-negyven állomáson keresztül. Ez pedig abszolút nem mondható rossznak." A Metal Hammer akkoriban ugyancsak tele volt a Stronggal, alig volt olyan szám, amelyik ne foglalkozott volna velük. Érdekes módon a három évvel későbbi, kiválóra sikeredett második album megjelenése után szinte visszájára fordult e tendencia: a Racket ugyanis közelről sem kapott ekkora elismertséget.

"Akkoriban kezdték gerjeszteni azt a marhaságot, hogy visszajön a true metal, újra teret hódítanak a régivonalas zenék. Ez valami agyrém volt: még a Metal Hammer is elfordult a zenekartól, mert ők is old school metalt vártak volna el tőlünk. Mi azonban mindig a saját elgondolásaink szerint csinálgattuk a zenéinket, inkább a Pantera és Prong által képviselt hangzásra álltunk rá, ettől a bőrdzsekis tripp-trapp metáltól igyekeztünk elhatárolódni." A sajátos megszólalás kialakulásához, és a dallamok előtérbe kerüléséhez nagyban hozzásegítette a zenekart az új énekes, Fekete "Hair" Károly belépése az ominózus második albumnál: valósággal estek lefelé az állak a tiszta és telt orgánum hallatán. Hair azelőtt a Womb és Kali Yuga együttesekben gyűrte a mikrofont, és miután belehallgatott a Racket nyersanyagába, egy hét alatt rábólintott a Strong felkérésére. Nem volt egyszerű a feladata: mindössze három hét állt rendelkezésére, hogy komplett szövegeket és dallamokat fabrikáljon az instrumentálra, de ő ezt kiválóan megoldotta. Akkortájt már sűrűn pislogattak a fiúk az elektronika irányába is: "Kezdetleges groove-ok, effektek már ekkor is képbe kerültek, de ezek még kezdeti stádiumban voltak. Tehát érdeklődtünk már az elektronikus zene iránt, próbáltuk is ezt belecsempészni, de lehetőségeink egyelőre még nem engedték ennek széles körű alkalmazását. Beszereztünk egy grooveboxot, és azzal pöcsöltünk a stúdióban."

Az őszinte zenélés azonban korántsem minden. Hiába ropog az a kétszersült, ha a körítés nem megfelelő: a rossz promóció bizony akaratlanul is képes elsüllyeszteni egy-egy albumot. Sajnos ez történt a Rackettel is: "a lemez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sem a kiadó, sem a Metal Hammer nem nyomta igazán. Persze nagyon sok jó visszajelzést kaptunk, ha meg lett volna pörgetve a dolog, sikeres lehetett volna - de azt már megtanultuk, hogy ahhoz, hogy valami sikeres legyen, az kell, hogy melléálljon a média. Ez azonban nem történt meg, így bukóvári volt :) Osztrák kiadónk volt, és valójában mindent elkövettek, amit csak lehetett: hirdetéseket adtak fel, pólókat csináltattak, de mégsem működött a dolog. A szűkös költségvetés viszont megakadályozta a nagy durranást. A cég aztán csődbe is ment, így a szerződésünk is semmissé vált."

Külföldön azonban kifejezetten jó fogadtatása volt a taxisárga albumnak: ismerősök hozogatták a Strongról szóló cikkeket hazánkon túli szaklapokból, egy ízben például a Szigeten vittek oda a fiúknak egy dán újságot, amelyben elismerő szavakkal írtak a Racketről. Egy 20 000 példányban megjelenő amerikai újság cd-mellékletén is szerepeltek egy track erejéig, mindezekről a dolgokról azonban saját maguknak kellett tájékozódniuk, a kiadótól ugyanis nem jött semmiféle visszajelzés.
Az album ugyan Európa tizennyolc országában jelent meg, de a minimális mennyiség miatt csak a legelvakultabb metálfüggők tudták beszerezni - Olaszországba például mindössze száz darabot küldött a lemezcég. Az új lemezzel már szeretnének biztosra menni:

"Három év telt el a Racket megjenése óta. Azóta ismét sokat változtunk: marad a súlyos zene, de most már sokkal befogadhatóbb, barátságosabb a hangvétel, ugyanakkor nem kommerszebb és nyálasabb. A gitáralapok azért még keményen ott vannak, de mégsem taszítóan szólnak. Annyiban is jobb lesz az anyag, hogy a Hairnek most több hónapja volt kidolgozni az énektémákat, és természetesen ez is angol nyelvű lesz, mint ahogyan az ezelőtti is. A dalok maguk ugyan klasszikus rock felállásban íródtak (három gitár + dob), de az Anima közreműködésével lett igazán érdekes eleggyé. Többlépcsős rácsodálkozások voltak, először a Hair énekénél esett le az állunk, aztán óriásit flasheltünk a Zsoltiékkal is (Prieger Zsolt az Anima főmindenese - a szerk.)" Az elektronikus zenék iránti érdeklődés adott volt, hiszen a zenekar tagjai már évek óta hallgatnak ilyen produkciókat. Zsolt és Tibi ráadásul egy próbahelyen osztozkodnak, így miután a közös zenemutogatások során sor került az új Strong matéria lefülelésére is, Zsolt rögtön elkérte az alapanyagot, hogy Németh Gergővel közösen aztán jól megbuherálják kicsit.

Az új ötletek persze okot adhatnak némi aggodalomra is - persze annál örömtelibb a felismerés, amikor a végeredményt hallva kiderül, mégiscsak olajozottan forog a gépezet. "Először féltünk mi is egy kicsit, mi lesz belőle. De muszáj volt lépni, mert ez a grooveboxos megoldás nem volt kompatíbilis a megszólalásunkkal: a nagyon mélyre hangolt, csöves erősítős analóg hangzást összehozni egy ilyen digitális, szintetikus sounddal nem volt egyszerű dolog. Az a szerencsénk, hogy a Zsoltiáknak komolyabb cuccuk van, amin már lehet analóg hangmintákkal is dolgozni. Így megvalósul a zenei összeférhetőség is, nem úgy hangzik az egész, mintha egymás mellé lenne erőltetve a két téma, hanem organikus egészet alkot." És valóban: jungle ritmusokkal keresztezett élő pergők, vokóderes effekttel és dubos visszhangokkal átdeformált ének egyaránt jelen lesz a közelgő albumon, és örömmel jelenthetjük, hogy az egyelőre csak közkézen forgó promó eddig az emberek 99%-ának kimondottan tetszik. Külön örömhír volt a zenekarnak, hogy a Warnernak elküldött demó után hosszú hónapokkal derült csak ki egy flegmán megejtett telefonhívás során, hogy a srácok tárt valójában kapukat döngetnek: a major hajlandó kiadni az új lemezt. Erre pedig szeptemberben kerül sor, addig is várható egy klippel egybekötött maxi júniusban (rajta várhatóan hazai és külföldi DJ-k remixeivel), és fellépések szinte valamennyi nyári fesztiválon. Szóval pogóra fel, emberek.

A "Just let out steam" letöltése >>