Állatkínzás a kismacskák vízbefojtása? Hiszen ivarzási időszak után százezer apróság végzi így szerte az országban... Állatkínzás a kutya póznához láncolása? Az, hogy még fedél, száraz hely sem jut neki? Na de hát évszázadok óta így van ez: amelyik kibírja, kibírja, amelyik nem, ahelyett meg lesz másik... Állatkínzás a ló tüzes vassal való bélyegzése? De most hirtelen miért az, ha eddig nem volt?!
Bűncselekmény? Tényleg?
Sokat kell még fejlődnie a felvetésekre általában így reagáló magyar gondolkodásnak, hogy civilizációs szintünknek megfelelően humánus legyen viszonyunk állatokhoz, hogy megtanuljuk becsülni őket. Sokan egyáltalán nem tudják, fel sem fogják, hogy amit tesznek, az nem jó, az szenvedést okoz. És még többen, ha fel is fogják ezt, nem értik, sajnos, hogy miért baj, ha valami egy állatnak fáj?!
Az állatvédelmi rendszer Magyarországon szépen kiépült már – de még mindig nem eredményes. 1998-ban először a jóléti kérdésekről, az állattartás minimális feltételeiről rendelkezett jogszabály. Aztán 2004-ben az egész országot megrázó Fadd-Dombori kutyakínzás nyomán végre bekerült az állatkínzás fogalma a Büntetőtörvénykönyvbe is.
Akár három év szabadságvesztés - elvileg...
Ehhez az kellett, hogy elpusztuljon egy szerencsétlen bundás, amit brutálisan megvertek, autó mögé kötve húztak az unatkozó telepőrök, és az esetet főcímekben hozza a média.) Most, ha valaki bizonyíthatóan maradandó károsodást okoz egy állatnak, az akár két-, illetve tavaly óta hároméves börtönbüntetéssel is sújtható – elvileg.
- Gyakorlatilag még soha senkit nem csuktak le állatkínzás miatt, pedig azóta is egymás után jutnak tudomásunkra az újabbnál újabb rémtettek – mondja Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora. – Szeptember elsejével börtönbe kellett volna vonulnia egy férfinak, aki halálra éheztette a kutyáját. Ő lett volna az első valóban bűnhődő. Sok a
volna
– mert persze nem tette meg. A pénzbüntetések jelentős része ugyanígy elsikkad.
Talán az állatvédelmi ombudsman segít
Az állatvédők most egy Nyugat-Európában már bevált módszerrel próbálkoznak: a Fehérkereszt ezév január elsejével létrehozta az Állatvédelmi Ombudsmani Hivatalt – élén dr. Czerny Róbert szakjogásszal,
civil állatvédelmi ombudsmannal
. Titulusához hívenszószólója
ő az állati kérdéseknek, és munkája kiegészíti a régebb óta létező jogsegély-szolgálat tevékenységét. Fogadja, és megvizsgálja az állatkínzásokról érkező bejelentéseket, és a tervek szerint koordinálja majd a hazai specifikus szervezetek működését is.A nagyrészt aktivistákra támaszkodó állatvédelem már viszonylag fejlett Magyarországon, de még mindig van mit tanulni. Ezt bizonyítja a félresikerült libamájellenes-kampány, ami olyan felháborodást keltett a társadalomban nemrég, hogy évekkel visszavetette az állatvédők munkáját - amennyiben sikerült annyira megutáltatnia őket, hogy most mindenekelőtt a renomé visszaszerzéséért kell küzdeniük...
Mert, ha sírni tudnának...
Pedig népszerűsítendő vagy hangos tiltakozásra felhívó téma mindig akad, sajnos... Karácsony idején például sokan szembesülhettünk a zsúfolásig telt, halat áruló akváriumokkal a hipermarketekben. A pikkelyeseknek egy része még ott a vízben elpusztul a rettenetes körülmények miatt. A többit megveszik, és gyakran élve viszik haza a háziasszonyok, akik aztán a hozzá nem értő fejbecsapás miatt ugyancsak élve kezdik megpucolni az éppen csak elkábult állatot.
Egy a szerencséjük: hogy a halak némák. Mert ha sírni tudnának... Mindebből persze nem az következik, hogy legyen mindenki vegetáriánus, és ne együnk halat! Ezt az állatvédők sem akarják. Mindössze annyit, hogy szakember ölje le egyetlen szakszerű mozdulattal a halakat, és ne kelljen még hosszan szenvedniük a tárolóban, a száraz utaztatás közben, a konyhák pultjain.
Kutyapiszokszeretők
Aztán ott van még egy másik aktuális probléma, ami legalább annyira fáj a zöldeknek, mint az állatoknak: a lovak besütése. Évszázadok óta úgy azonosítják őket, hogy a nyakukba, a combjukra vagy nyeregtájékra beégetik forró vassal (újabba szárazjéggel) a fajtára jellemző emblémát, sorszámot, a másik oldalra pedig a születés évét és a származási hely rövidítését. Ez az eljárás ma, a chip-ek korában legalább annyira brutális és felesleges, mint az ugyancsak állandóan napirenden lévő állatkísérletek jelentős része – ráadásul nem olcsóbb, és eredménye a szemnek sem kellemes.
- Az emberek úgy néznek ránk, állatvédőkre, mint valami kutyapiszok-szerető, kutyával együtt evő, gyerekeket és embereket háttérbe szorító elkorcsosult részeire a társadalomnak, pedig valójában nem teszünk mást, csak őket védjük – hangsúlyozza Szilágyi István. - Kimutatható, hogy aki képes elnézni egy kutya, egy macska, vagy bármilyen más állat szenvedését, netán még örömét is leli benne, az aztán sokkal nagyobb valószínűséggel követ el emberellenes bűncselekményeket is.
Mutassanak példát!
Éppen ezért akkora baj, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás gyenge, szankcionálásra gyakorlatilag képtelen. És nem is lehet erősebb, míg
társadalomra veszélyes cselekedetnek
nem minősítik a jogalkalmazók az állatkínzást. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy mind a politikusok (akik közül idáig szinte senki sem ismerte el és karolta fel nyíltan az ügyet), mind pedig az aktuális hírességek kiálljanak az állatok védelme mellett, és tulajdon életvitelükkel mutassanak példát.Várjuk...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
