Az előző évek tapasztalatai alapján kora este indulunk portyánkra, mivel általában akkorra indul be az élet a Csónakázó tó partján, és nem is csalódunk, már jókora emberáradat hömpölyög a lezárt Bartók körúton.
A szigeten berendezett koboldszigetről ezúttal lekéstünk, így papírsárkány nélkül vagyunk kénytelenek bandukolni. A legtöbben a Kalandvár felé tartanak, ahonnan koncert hangfoszlányait fújja felénk a szél, így irány a hang forrása. A Tó-kempinget elhagyva érdekes látvány tárul elénk, amint tucatnyian óvatoskodnak le a meredek domboldalon és egyensúlyoznak át az Aranypatakba rakott köveken, száz métereket spórolva ezzel.
Tetszik a mutatvány, úgyhogy mi is ezt a rövid utat választjuk és sikerül is átevickélni a túlsó partra. Ott egy szakállas emberbe botlunk, akinek láthatóan nem sikerült a produkció és éppen borgőzös hangon beszélget a lábaival. Miután visszautasítja segítségünket, továbbállunk.
A Sportligetben a Danubius rádió műsorvezetői szórakoztatják a népet, de mivel egy mogorva biztonsági őr többször is figyelmeztet, hogy belső utasításra a szereplőkről nem készülhet fotó, így aztán nem is kívánunk most ingyen reklámot csapni nekik. Azt pedig a fáradság számlájára írjuk, hogy a nyereménysorsolásokkor - amíg ott voltunk - szinte egyetlen település nevét sem tudták kimondani helyesen a műsorvezetők Szombathely kivételével.
Hallottunk Ferető Szent Miklós nevű települést és Balogumómat is. Továbbá fekete pontot kap a közönségnek azon része, akik még mindig képesek lennének ölni egy reklámpólóért. Kabaréba illő jelenetek zajlottak le, amikor a színpadról pólókat hajítottak a tömegbe a hostess lányok. Az egyik legszebb epizód talán az lehetett, amikor egy középkorú nő hatalmasat taszajtott egy tizenéves lánykán, akinek szinte már a kezében volt az áhított ruhadarab. A tini egyensúlyát vesztve fejelt szomszédja gyomrába, míg az asszony angyali mosollyal távozott, kezében a trófeával. Használja egészséggel!
A néhány éve divatba jött, rejtélyes okból színesen foszforeszkáló fényrudak szinte teljesen eltűntek az árusoktól, helyükbe a villogó fülbevalók és nyakláncok léptek. Ezek nagy előnye, hogy könnyen találhatunk magyarázatot a fény forrására a villogók hátára erősített mini gombelemek révén, és nem kell hasadóanyagra gyanakodnunk használata közben. A hosszú madzagokra erősített villogók megpörgetésükkor szintén látványos csíkot hasítottak a sötétbe és extra káprázatot biztosítottak azoknak, akiket szemközt vágtak pörgetés közben. Másik nagy sláger volt a palettán a törhetetlen grafitceruza. A méteres csodát ugyanúgy lehet faragni, mint egy átlagos cerkát, azzal a különbséggel, hogy erre akár csomót is köthetünk, pl. hogy ne felejtsük el kifaragni. Kíváncsian várjuk majd a tanárnénik reakcióit is!
Ezen az éjjel a léggömbárusok is taroltak. A rajzfilmszereplők hangját megszégyenítő vinnyogásokat hallva elmondhatjuk, hogy ismét reneszánszát éli a hidrogén kiszippantása a ballonokból, ami köztudottan szupervékony hangot kölcsönöz rövidtávon a legmélyebb hangú férfinak is.
Az Uszoda magasságából felhangzó dobszó úgy vonz minket, mint éjszakai lepkét a halogénlámpa és még éppen időben érkezünk a színpadhoz, hogy fültanúi lehessünk az Afro Magic Band bemelegítésének. A kissé hosszúra nyúló hangolás alatt megtelik a környező gyep. Az együttes énekese közben erősen törve a magyart tájékoztat minket fontos dolgokról, nagy derültséget keltve.
- Szombathely vagyunk, szombat vagyunk! -kiáltja többször is mikrofonjába, megvillantva hófehér fogsorát, majd hozzáteszi: -Zenéljunk, táncoljunk, énekeljunk, mindenjunk!
Ezúttal nincs pangás a vidámpark részen sem. A Break-dance nevű pörgő-forgó alkalmatosságra akár háromnegyed órát is kell várni, így a menetek végén szinte állandó közelharc bontakozik ki a kocsikért. Bár a szpíker többször is figyelmeztet arra, hogy senki ne induljon el ülést foglalni, amíg a masina meg nem áll, de szavai süket fülekre találnak. Horrorisztikus látvány, amint a még mozgásban lévő szerkezetek elsodornak néhány embert, de azok felpattannak, és már folyik is tovább a verseny a feljutásért.
Tizenegy órakor a Tűzmadarak nevű csapat bemutatózik a Csónakázó tó hídján, tüzes kötelekkel zsonglőrködve. A látványos produkció végén sokan már nem mozdulnak a tó partjáról, foglalják a jó helyeket a tűzijátékhoz. A Tó-vendéglő melletti színpad előtt már moccanni sem lehet. A tömeg a Pa-Dö-Dö-t várja. A lányok késnek, így aztán egyre több helyről hangzik fel a Republic együttes neve. A szombathelyiek közül sokan keserű szájízzel emlékeznek Cipőék fellépésére, mivel a későn kezdő banda nem hagyta abba a zenét, így több mint egy órát késett a rakéták fellövése, ráadásul közben az eső is megeredt. Éjfél előtt negyed órával aztán befut a két Pa-Dö-Dö, érkezésüket kutyaugatás jelzi.
Az éjszakát a tó partján utcabál zárta, de a szórakozóhelyek még sokáig élvezték a mulató emberek sokaságát. A Papayában hajnalban felbukkant a Való Világ 2. győztese, Laci, aki a tömegbe vegyülve fárasztotta a helyi lányokat, ezúttal tánccal.
