Kitudjamilyen szempontok
Ezüst Land Roverben érkeznek a mézesmázasra sztájlingolt, nemkívánatos arculati vonásoktól megfosztott hölgyemények a citromsárgán vibráló budai luxusvilla elé, akiket a kitudjamilyen szempontok - talán a zürichi bankszámlákon védelmezett számjegyek, az izomrostoknak legújabb anatómiai kutatások szerinti arányos elhelyezkedése, vagy az egy négyzetcentire eső borosta száma - alapján kiválasztott Nagy Ő, maga Noszály Sándor fogad szívhezszóló monológgal, elegánsan csíkozott sötét öltönyben.
Talán azért is esett rá a választás, hogy a magamfajta rosszmájú médiagenyát (copyrighted by Csiszár Jenő) visszatántorítsák attól, hogy bármi szőrszálhasogatót mondjon arról a valakiről, aki hazánk sporttörténetének hírnevét öregbíti már huszonegynéhány éve. És ott a pont. "Don't hate the player, hate the game", dohogja majd Will Smith két lövöldözés közt a Rosszfiúk kettőben, azaz nem a célt szentesítő eszközt (ebben a kontextusban: a játékban résztvevőket) kell a hátunk közepére sem kívánni, hanem magát a célt. A kereskedelmi adó esetében pedig ez nem lehet más, mint a BigBrother elvetemült törzsközönségének újbóli megkaparintása.
Egyszerűen nem emlékeznek az álomférfi nevére
A komolynak gondolt showműsortól mégis többet várhatunk lucskosra sírt papírzsebkendők gyűrögetésénél: a jelek szerint homlokpirító visongatásra is bőven adnak majd okot a műsorkészítők.
Itt van mindjárt az első találkozás: a hölgyek soha nem viselt ruhakölteményekben szállnak ki az autócsoda pihepuha és vajszínű ülőgarnitúrájáról. És ezek a tényezők együtt akaratlanul is odáig vezetnek, hogy a "kiszállást" bűntudat nélkül cseréljük fel szinonimák árnyalt variánsaival, úgymint: kikecmergés, kihuppanás, kincset érő szabadesés.
Itt-ott még a selyempánt is ártatlanul lecsúszik (egyedül neki nem mondták meg, mit és hogyan kell csinálnia). A házba vonulókat rögtön összeterelik egy asztal köré, ami akár egy kibeszélő show helyszíne is lehetne, de mindenképpen a vélemények ütköztetésének melegágya. Míg sorban érkeznek a többiek, az egymással éppen ismerkedő lányok egyhamar felfedezik első közös vonásukat: hiába a bemutatkozás, egyszerűen nem emlékeznek az álomférfi nevére.
Ismerkedési estnek hívott mosolyparádé
Az események szálaiba olykor belepenget egyet-kettőt a Tényekből jól ismert Szarvas László is, amikor óvatlan pillanatokban egy lucfenyő, vagy egy vörösre mázolt szobafal mögül odavarázsolódik Noszály mellé, és jól megkérdezi őt aktuális lelkiállapotáról. Ami ugyan sokat nem változik még az ismerkedési estnek hívott mosolyparádé után sem, noha Melinda egyből az "én csak gyorsulni szoktam, de azt nagyon" szólavinával indít, amikor a vezetés lép elő a beszélgetés tárgyává.
Mások a háttérbe húzódva folytatják esettanulmányaikat, olykor kedveskedésbe bújtatott bekóstolásokkal tesztelve egymás reakcióit.
Kishíján atomjaira bomlik le a feszüléstől
"Eljött a dráma pillanata" - rezegteti meg a lécet a később férfimagazin indítását is tervező műsorvezető, hogy főhősünk a rózsaceremónián átadja a virágot annak a tizennyolc hölgynek, akivel még szeretné összeszűrni a levet. Van, akinél a tűréshatár alacsony mivolta hamar kiül a tekintetre: a honlapon vadmacskaként jellemzett Piroska (itt minden lány kapva kapott egy jelzőt, "hamvas szépség"-től az "amazon"-on át egészen a "légies"-ig) például kishíján atomjaira bomlik le a feszüléstől. Jövő kedden már az első meggondolatlan(?) csókon is csámcsoghatunk mi pórnépek, úgyhogy irány növelni a nézettséget! :)
