Grand Canyontól Las Vegasig - Amerikába jöttem 9.

A Navajo indiánok amúgy a világ legbonyolultabb nyelvét beszélik, nem véletlenül használták az amerikaiak a második világháborúban kód nyelvként. Apropó indiánok. Az ország őslakóit nem övezi akkora tisztelet USA szerte, mint azt mi gondoljuk. Nagy részük nem rendelkezik állandó munkával, amit cseppet sem bánnak, mivel az államtól jelentős, rendszeres segélyt kapnak. Adót nem kell fizetniük, és ha valaki bebizonyítja, hogy nyolcadágú leszármazottja egy indiánnak, ingyen járhat bármely egyetemre, akár a Harvardra is. Az egyetemeken mégsem találkozunk velük...
Az indián rezervátumokban viszont rendszeren találkozunk a "Don't drink and Drive" azaz ne igyál vezetés közben felszólítású táblákkal. Az indiánok közül azonban a jelek szerint sokan - lehet, hogy alacsony iskolázottságuk miatt? - valahogy nem kódolják a tábla tartalmát.

A táj ellenben gyönyörű. Út közben felismerem, hogy Forrest Gump is járt már erre... Ahogy egyre jobban közeledünk a Grand Canyon felé, a sivatagos táj inkább fenyőfásba megy át és a tengerszint feletti magasságunk is emelkedik. Egyre több autót látni, nem hiába, azért ez az ország, és talán a világ leghatalmasabb turisztikai látnivalója.

Ahogy felbukkan a szemünk előtt a végtelenből jövő, és a végtelenbe távozó canyon, az ember lélegzete is eláll egy pillanatra. Az a mélység, melyet az év milliók alakítottak, formáltak ily tökéletes szépségűvé, lenyűgöző. A színek, a formák, az árnyékok, és mindeközben a hatalmas csend, - ez mind a természet érintetlen csodálatossága. Az ember heteket töltene el azzal, hogy csak barangolna, kutatná a Grand Canyon mélységét, ám a felkészületlen vándort kellemetlen meglepetések is érhetik. A gyakran 800 és 1000 méter mély völgy komoly próbatétel még az edzett szervezet számára is, nem ritkán egy egész napba telik lejutni az aljára. Ehhez vegyük még hozzá, hogy nyáron úgy 40 fokos levegő szorul meg a völgyben.
A hozzávetőlegesen 160 kilométer hosszú canyon alján a Colorádó folyó kígyózik, vize érdekes módon gyors folyású és hideg, még nyáron is. Tehát, ha valaki a kimerítő túra után mártózni szeretne, csalódni fog, mert a víz élvezhetetlenül hideg.

Nagyjából 3 óra út következik, ha Las Vegas felé vesszük az irányt, és ebből sokat a híres- hírhedt Route 66-en (66-os úton) tehetünk meg, amelyen szinte kötelező volt végigmenni a hippi korszakban. A szabadságot, felhőtlen életet jelképező út, megannyi Harley Davidson motoros találkozó és Marlboro reklám helyszíne volt, a hippik pedig, útban az ország minden szegletéből Californiába, itt vertek tábort és hirdettek békét a 60-as, 70-es években.

Las Vegas viszont már egy egészen más világ. A sivatag közepén elterülő város télen is meleg. Ott jártamkor 28 fok körül lehetett, nyáron viszont szinte minden nap kánikula van. Talán nincs még egy ilyen város az USA-ban, mely ilyen rohamosan fejlődne, gyarapodna. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mióta először itt jártam, Las Vegas majdnem kétszeresére nőtt.
Jelenleg az Egyesült Államok területén, Atlantic City és az Indián rezervátumok területén kívül csak és kizárólag itt, Nevada államban engedélyezett a szerencsejáték, ami meg is látszik.
A legkisebb falvacskában is van kaszinó hotellel, és még Las Vegas repülőterén is játszhatsz, míg a gépedre vársz. Persze a legtöbb ember tudja, hogy a gomba módra szaporodó hotelek, kaszinók főleg a turisták itt hagyott (elvesztett ) 25 centeseiből épülnek, hisz ha valaki nem vigyáz, hamar elveszti a gatyáját is. A legtöbb Kaszinóban kellemes zene szól és a finom babahintőpor illat is csak a minél tovább maradást, a minél több pénz eljátszását segíti. A Hotelek meglepően olcsók. A világ egyik legnagyobb szállodának kikiáltott MGM Grand Hotel, ahol Mike Tyson boxmeccsei és nagyszabású zenei koncertek zajlanak, például csak 65 dollárt kért egy éjszakára. Persze nekik is érdekük, hogy az ő kaszinójukban költsük el maradék pénzünket, az más kérdés, hogy mi ezt nem tettük meg...

A Las Vegaszi éjszaka, a csillogás, a fényözön, a hömpölygő tömeg viszont lenyűgöző. Hatalmas limuzinok, színpompás szökőkutak, elegancia, fényözön, és persze a sztárok, - így lehetne röviden jellemezni a Strip-et, ami a Las Vegas boulevard, a város főutcája. Beleolvasva a heti programfüzetbe, hirtelen elgondolkodtam azon, vajon mi lenne, ha Szombathelyre is ezen a héten ellátogatna és előadást tartana a Rolling Stones együttes, Lionel Richie, David Copperfield, Santana, Shania Twain és még sorolhatnám. Csak, hogy ez itt Las Vegas, a showbusiness hazája, a szórakoztatóipar otthona, a mindig megújuló őrült világ, ahol akkor vagy a legjobb vendég, ha veszítesz.
És előbb vagy utóbb rájössz, hogy fogsz.