Ha nincs időnk vagy kedvünk Bécsig elgurulni, a B50-es autóúton, Kőszegtől szinte egy óra alatt az Eszterházy-kastélyról nevezetes Eisenstadtba érünk, a burgenlandi tartományi fővárosba. (Bécstől 60 km-re délkeletre, Soprontól 22 km-re északra, a Lajta-hegység déli lábánál a Vulka völgyében fekszik.) Kis ékszerdoboz, mint Sopron vagy Kőszeg, alig 15 ezer lakossal, rendezett és hangulatos sétálóutcával, kastéllyal, bormúzeummal, Haydn-házzal. Mert a zeneszerző 1761-től több mint 40 évig szolgált karmesterként az Esterházy hercegek udvaránál.
Egy laza kirándulós napra épp elég programot ígér.
A kismartoni Esterházy-kastély története egy XIII. századi várral kezdődik, amit később újra és újra átépítették és bővítettek. Ha szánunk rá családilag 8000 forintnyi eurót, akkor bekukkanthatunk a 18. és a 19. században élt Esterházy hercegkisasszonyok világába, portrék, naplók, személyes levelek és tárgyak idézik meg a hercegnők mindennapjait. Látogatható a kastély kápolnája és a remek akusztikával rendelkező Haydn Terem is. Ma is nívós kulturális rendezvények helyszíne.
A kastély 330 éves pincéjében található Ausztria legnagyobb bormúzeuma. Az impozáns gyűjtemény, mely több mint 700 lenyűgöző kiállítási tárgyat ölel fel, többek között Burgenland legrégebbi bálványos szőlőprését, átfogó képet ad a burgenlandi borkultúra történetéről. (A kastélyról bővebb információkat itt talál... )
A kastély előtti térről nyílik a kisváros sétálóutcája, divatüzletekkel, mindenütt akcióznak, de így sem magyar átlag-pénztárcához szabottak az árak. Egy hosszúkávéra, virslire (igazi roppanósra, frissen reszelt tormával), friss péksütire azonban érdemes egy kávézó teraszára kiülni.
Innen a sétálóutcából egy kis sikátoron át juthatunk el a Szent Márton-dómhoz, egy megigézően szép és újszerű felfogásban felújított római katolikus templomhoz, ami egyszerre modern és régi. Ereje van ennek a kettősségnek, aki belép az automatán nyíló ajtón át (belépőjegy nincs), az maga is megcsodálhatja, hogyan lehet ízlésesen, mai szellemiségben, a templom misztikus légkörét megőrizve hozzányúlni egy műemlékhez.
Meseszép üvegablakok, zöld üvegtömbből az oltárasztal, rózsaszín-lila kockás szőnyeg, a szentélyben fehér bőrülések, friss cserepes virágok.
Ha nincs a hatalmas kereszt, akár egy elegáns szálloda halljában is érezhetnénk magunkat
Frissesség, nyugalom és letisztultság. Misztikusabb, meghittebb, otthonosabb érzés itt leülni, imádkozni, mint egy barokkosan díszített, sötét tónusú templomban. A modern berendezés egyébként Brigitte Kowanz munkáját dicséri.
A dóm oldalából egy üvegfolyosó vezet a földalatti kriptához, csillog az üvegfelület, beszűrődik rajta a templomtérbe is a fény. A presbitérium alatti kripta egyébként 1716-ból származik, amikor Matthias Marckhl volt a plébános és egészen 1962-ig itt temették el a püspököket.
A kismartoni Szent Márton-dóm története
Elődje a 13. században épült, az első említése az itt álló kápolnának az 1264-es oklevélben „capella Sancti Martini”. A mai templom alapítójának és építtetőjének Hans Siebenhirtert tekintik, aki 1463-tól volt Eisenstadt zálogura. 1495-ben készült el a főhajó. A négyemeletes, nyeregtetős északi torony a saroktoronnyal 1520-ban, míg a déli torony sosem készült el. 1589-ben tűzvész pusztította el a főhajót, amelyet 1628-29-ben építettek újjá. 1904-ben, amikor a templomot gótikus elemekkel látták el, felújították a kórus boltozatát, a köríves ablakokat csúcsívesre cserélték és üvegfestményekkel dekorálták.
A Családi kápolnában található az egykori mellékoltár kép „A győzedelmes Boldogasszony”, amelyet Michael Angelo Unterberger festett 1747-ben.
A templom mellett egykori temető áll. Az 1501 óta használt, ún. „csontházat” 1804-ben szüntették meg. 1952-ben kívülről és belülről is felújították a templomot.
2002-2003-ban Paul Iby püspök a dóm átalakítása mellett döntött. A Lichtblau-Wagner építésziroda olyan koncepciót talált ki, amely a gót építészettől a jelenkorig ível, „anélkül hogy a lenyűgöző építészet elvenné a lélegzet erejét”.
