Nyáron a szombathelyiek által is megirigyelhető vásárközpont csarnokaiból szabad területre költözik a piac. Nyolc óra körül már vadászni kell parkolóhelyre, hiába nagy a parkoló.
A bejárat közelében két magyar fiú egy kis asztalkán kínálja az átkosnak nevezett rendszer emlékeit. Jelvények, katonai rangjelzések, rendőrsapka, bélyegek, kitüntetések, érmék szép sorban.
Szombathelyről jöttünk, most először próbálkozunk a piacon. Az osztrákoknak ezek a tárgyak kuriózumok magyarázza egyikük. Igaz, egyelőre a sógorok inkább nézelődnek, mint vásárolnak.
Beszéltek németül? kérdezem.
Nemigen van szükség rá, de konyhanyelven megértetjük magunkat válaszolják.
Közben egy osztrák érdeklődik egy vörös csillagos jelvény iránt.
Wie viel (Mennyi)?
Drei euró (Három euró) mondják a fiúk, mire az öreg dünnyögve visszarakja a többi közé a jelvényt.
Egy Zala megyei férfi asztalán egész karóragyűjtemény, újak, használtak egyaránt. Dobozaikra filctollal ráírva: 1000, 2000, 2500.
Ugye magyar? kérdezem tőle, mire egy kissé elcsodálkozik.
- Honnan tudja?
- A számokról felelem Schillingben, euróban túl soknak tűnnek, forintban éppen jók.
Elmosolyodik.
Látja, erre nem is gondoltam!
Egy tiroli ruhás bácsikánál vallási ereklyék hevernek az asztalon, némelyik magyar felirattal. A szomszéd standnál magyar és német nyelvű útikönyvek, képeslapok, műsoros videokazetták. Kicsit odébb megelevenedik a monarchia ideje.
Kicsit szórakozunk, kicsit üzletelünk
Nemcsak a szomszédos megyék településeiről, de az ország más részeiből is érkeznek a piacra. Egy pécsi házaspár először utazott az élményért no és a jó üzletért több száz kilométert.
Megérte eljönni. Magyarországon is vannak zsibvásárok, de ehhez nincs fogható áradozik a feleség, miközben a tényleg szép babakocsik között válogat a hazai piaci árakhoz képest szinte jelképes összegért.
Kettőt is veszek, legfeljebb otthon eladom az egyiket mondja.
Tibi egy határszéli Vas megyei faluból mindig hajnalban indul barátaival Oberwartba. Számítógép-alkatrészekre vadásznak, s rendszerint jó üzleteket kötnek. Most is így történt. Szinte szakmai konzíliumot tartanak az egyik csarnok közepén, mi mindent kellene még megvenni.
Anikó pedagógus, már többször átjött Zalaegerszegről körülnézni. Most szüleivel, testvérével szomszédol, s pár euróból alaposan bevásárolnak.
Egy külföldi tulajdonú vasi cég vezetőjével találkozom. Megtudom, hogy nélküle el sem kezdődik az árusítás. Feleségével érkezett, de természetesen más-más árucikkre vadásznak.
A határon átkelők lakhelye, életkora, foglalkozása rendkívül sokféle. Érkeznek nagy és kisvárosokból, de apró falvakból is. A rendszeres zsibizők között ugyanúgy található mérnök, orvos, jól menő vállalkozó, mint betanított munkás vagy gazdálkodó. Egyben egyformák: mindegyiket a kíváncsiság, az élmény viszi a piacra, s megtalálják, amire vágynak. A választék ugyanis elképesztően széleskörű. Földre terített takarón, kempingasztalon, gépkocsik motorházán kínálják a felesleges, egyébként kidobásra ítélt holmikat.
Már néhány centért lehet venni ruhát, játékot, konyhai felszerelést, tíz-húsz euróért már kaphatók bútorok, régiségek, bőrkabátok, edények, kisgépek, híradástechnikai eszközök. Meg akarnak szabadulni kapától, kaszától, fűnyírótól, motorfűrésztől, de kerékpártól, kismotortól is.
Akár nálunk, itt is elnézik a kereskedelmi mennyiségű új termékek árusítását.
Még becsülik a korábbi nemzeti valutát, vannak, akik schillingben is számolnak. S az sem mellékes, hogy akár egy közel-keleti bazárban lehet, sőt ajánlatos alkudni. Minél jobban közelít az idő a déli órákhoz, annál jobban mennek le az árak.
Az osztrákok nem szórják a pénzt
Bár azt mondják, az osztrákok jól élnek, mégis képesek órákat ácsorogni akár télvíz idején is néhány euró reményében. Márkás személyautókkal és furgonokkal érkeznek a vásárközpontba, a rendszámok alapján Bécsből, Grácból, Eisenstadtból (Kismartonból), Oberpullendorfból (Felsőpulyából), s még sok más helyről. Akinek szerencséje van, még azelőtt hazaindul, mielőtt a helypénzszedő odaérne hozzá.
Kora délután kiürül a vásárközpont környéke. A magyarok elindulnak hazafelé. Egy Lada hátsó ülése tele kisbútorokkal, utánfutóján hangulatlámpa, tangóharmonika, kerti törpék, nyugágy és villanykályha. Egy Fiatba ruhahegyeket zsúfoltak. Nem mindenki tart azonban a határ felé. Sokan már megszokásból körülnéznek a környékbeli bevásárlóközpontokban, hogy maradék eurójuk hazafelé ne nyomja a zsebüket.
