Új pókfaj a magyar médiában, avagy az ál-feketeözvegy

Az újkori média és annak fogyasztói (Moho konzumens) számára ma már csak az számít igazán hírnek, ha...

Ennek ellenére mégis sokan felfigyeltek a budapesti társasházat otthonául választó „gyilkos pókra”. Ezzel a hírrel gyorsan tele lett a hazai sajtó. Ami a legszomorúbb, hogy az eddig felelősnek tartott médiacsatornák is kaptak a hirtelen megugró olvasottság reményében a hír közlésének lehetőségén.

Mindezt úgy tették, hogy nem vették a fáradtságot arra, hogy a „hírhedt szörnyetegeket” megmutassák egy olyan biológusnak, aki látott már fekete özvegyet, avagy elvégezte az „állatrendszertan” című felsőoktatásban oktatott tárgyat, melynek keretében általánosan oktatják azt a tipikus, úgynevezett fakultatív épületlakó pókfajt, melynek kétpettyes faggyúpók a Herman Ottó által adott neve, s a tudomány Steatoda bipunctata néven ismeri.

Sokkal több magyar lakásban megtalálnánk, mint ahányban esetleg ebben a pillanatban éppen nincs egyetlen példánya sem. Ezt az emberre teljességgel ártalmatlan pókot sikerült a „jó szándékú vadállatbefogónak” „azonosítani” a Dél-Európában valóban előforduló fekete özveggyel (Latrodectus tredecimguttatus). Az újságírás vitézeinek persze arra futotta, hogy toxikológus orvosok szakvéleményét is kikérjék a hazánkban elérhetetlen ellenszérumokról, és a Latrodectosisnak nevezett pókmarás gyötrelmeiről.
Lévén pókokkal foglalkozó biológus vagyok, magam is érdeklődéssel figyeltem a híreket, és igyekeztem megnyugtatni a tőlem érdeklődőket.

Örvendetes módon megtörtént a „nem várt” fordulat. Azonosításra beszállították a „hírhedt állatok” tetemeit dr. Samu Ferenc arachnológus (pókász) barátom budapesti laboratóriumába.
Tőle kaptam első kézből a telefonhívást a fenevadak tényleges kilétéről. Fentebb már elárult gyakori épületlakó pókok példányai tartották rettegésben azokat, akik, amúgy ténylegesen okkal féltik gyermekeik és a maguk egészségét az újabb és újabb nem várt veszélyektől.
A felelőtlen rémhírkeltőknek illene, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjenek mindazoktól, akiknek rossz közérzetet, netán álmatlan éjszakát okoztak.
Nem kevésbé illene bocsánatot kérniük maguktól a pókoktól is, akiknek az amúgy is rossz hírét tovább sikerült rontani, sőt, néhány lakásban bizonyára a hír hallatán az „írmagjukat” is gyorsan kiirtották.

Minden jó, ha a vége jó. A két magát exponáló fiatalemberen kívül a média kard- és tollforgatóinak sem ártana, ha a bocsánatkérésen kívül levonnák az ügy tanulságait, és elolvasnának néhány tanmesét. Például azt, amikor valaki a sok vaklárma révén elvesztette a szava hitelét, és akkor sem hittek neki, amikor tényleg baj volt, és valóban segítségre lett volna szükség.

Szinetár Csaba
a Berzsenyi Dániel Főiskola Állattani Tanszékének tanára

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű