20.00 (2006. 05. 04. - csütörtök)
Szolidabban, mint valaha? Kalandszegény lityilötyi a Haladás Sportcsarnokban
Mi ez a szende önmegtartóztatás? Csak nem idegen a helyszínválasztás? Hol maradtak el a befogadásra pallérozott aszályos torkok? Csak nem a főiskolás klubban?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések tornyosultak bennem azt követően, hogy a vendéglistások pofátlanságával, a diáknapokon nem megszokott kopasz darabemberek mellett soron kívül bebocsáttatást nyertünk a rohonci úti hodályba. Hodály, igen. Mély hangrendű szó, ebbéli jellegéből adódóan valami nem túl harsány, nem túl szenvedélyes dologra vonatkozik. Jégkorong helyett sakk, Picasso helyett Rubens, speed helyett ópium. És BDF open air hátsó udvar helyett benganagy fedett tér, ahol még a leggizdább tesiszakos is pontként elveszőnek érezhette magát.
A terjedelmes csarnok koromfekete sziluettjeit kerülgetve eljutok az italosrészlegig a sörömért, felderítő missziómon azonban csak közvetlenül a nagyszínpad előtt tudok mokkáskanállal összekaparni egy pöttömnyi dombtetőre hágott hangulatot. Hiába az extravagáns NEO, vagy a Beat Dis-es Csigó Tamást és Social Free Face Bélát is soraiba emelő Anima, a hallgatók nem törik össze magukat.
Abszurd, de éppen az ötvenesért használható illemhelyet találom a legszórakoztatóbbnak: vécésnéni megfogná a söröskorsóm, mondom neki köszönöm, nagyon kedves, de nem muszáj ám, ő viszont de, de, nagyon is szívesen megfogja, és ígéri, hogy nem kortyol bele. Ám legyen. Odabent öt daliás fiatalember fog gyűrűbe egy illumináltan sipítozó leányzót, akiről a gyere, van még itt egy üres fülke elhangzása után valamiért azt kezdem el feltételezni, hogy maradandó élményeknek néz elébe.
Ehunnan kijövet most már aztán igazán felfedezem magamnak a kisebb partytermet, merthogy az nem lehet annyira nyomasztó. Bár a szervezőség nem hazudtolta meg magát technikai kérdésekben, és a lemezjátszókat vagy negyed órán át képtelenek voltak megszólaltatni (a legelemibb fényeffektusok beiktatásáról álmodni sem mertünk), a zene határozottan kielégítő, technoid vonaltól egészen a korszerű break határmezsgyéjéig húzódik. Innen azért bárki könnyen összeszedhetett egy kis fülcsengést, de legalább kicsit családiasabb atmoszférából hagyhatta magára a hodályt. Diáknapot ide? Kétszer is meggondolandó a jövőre nézvést.
-Phreek-
Ezen képekért köszönet a főiskola diákújságjának a www.hetifrissito.hu-nak
