Bárdos Deák Ági: Eredeti Kontroll-koncertre. Amiben más, hogy mindent én éneklek el Laci és Péter helyett.
Mi ennek a változásnak az oka?
Kistamás Laci eleve elzárkózott a színpadra lépéstől, így irreális lett volna Kontroll Csoport-koncertet terveznünk. Ezért elhatároztam, hogy én éneklek el minden számot. Csak a zenekar ugyanaz.
Miért most ez a magánakció?
Azért engedem meg magamnak ezt a gesztust, mert idén vagyok 50 éves. Ünnep ez. 56-é, a Kontroll Csoporté. 25 éve alakultunk.
Merre folytatódik a koncertsorozat?
Szombathely előtt a győri Mediawave Fesztiválon léptünk fel, nyáron a hajón, a Volt Fesztiválon.
Nagyjából állandóan ittunk. Mindenhol jó volt.
Milyen stílusú volt a Kontroll?
Mi akkor azt mondtuk: Punk. Underground zenekar. Ide sorolom az Iggy Popot is. Ránk a Joy Division, Sex Pistols, a Clash és az amerikai Nina Hagen volt nagy hatással.
Jártatok többször is Szombathelyen?
Annak idején az Ági és a fiúkkal sokat koncerteztünk itt.
Milyen benyomásaid maradtak?
Semmilyen, nagyjából állandóan ittunk. Mindenhol jó volt. Magánemberként sokszor voltam a városban, a környéken is. Gyerekként is sokat voltam vidéken. Vonzódom a vidéki városokhoz.
Kiket vártok a koncertre, milyen hangulatot hoztok?
Jó volna, ha 18 éven aluliak jönnének, nemcsak a régi közönség. Lelkesítő, energiadús hangulatot szeretnénk csempészni a színpadra. Nem szeretném, ha nosztalgia lenne.
Jelenleg mivel foglalkozol?
Zenélés mellett írok a www.litera.hu portálra. Irodalmi esteket szervezek a Gödörbe, a Trafó Kortárs Galéria Tütü Tangó bárjába. Az Art Pool művészeti kutató központban pedig demonstrációkat. Szóval kultúrával foglalkozom.
Ha annak idején kitalálták volna a Megasztárt, indultatok volna?
Anarchisták voltunk, intézményellenesek. De poénból lehet, hogy indultunk volna. Most biztos, hogy nem. Helyesek a szereplők, de a média szerintem beavatkozik a személyiség alakulásába. Az egót próbálja manipulálni. Szóval az összes bája ellenére nem, nem élnék vele.
Ilyen vagyok, ilyen,
ha tetszik vagy ha nem
Ilyen vagyok, ilyen,
nem változtatsz ezen.
Rónaszéki Linda
Az interjút az Absolut magazin szíves hozzájárulásával tesszük közzé. Köszönet érte!
| Kontroll Csoport A Kontroll Csoport meghatározó részese lett a depresszióval és várakozással teli, kreativitásért kiáltó 80-as évek elején tapasztalt tehetségtobzódásnak: megfelelően érzékeny emberek a megfelelő időben a megfelelő módon viselkedtek, dalokat dobtak ki magukból, és minden soruk érvényes volt. Talált. A legtöbbet érték el, amit popzene elérhet. Táncolhattál rá, énekelhetted, miközben befészkelte magát az agyadba, szabadságot, szerelmet, költészetet árasztott, s ezért szeretni kellett vagy éppen utálni, ha a másik oldalon áll. 1980 nyarán Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László és Hajnóczy Csaba összejött zenekart csinálni. Csaba, aki a Zeneakadémián tanult, egy gimnáziumba járt Ágival, aki egy amatőr színházi társulatból ismerte Lacit. Ági és Laci énekelt, Csaba gitározott klasszikus összhangzattan és kortárs repetitivitás együtt volt a fejében a punk nyerseségével. Szaxofonozni beállt Csaba öccse, Hajnóczy Árpád, dobolni Iványi Norbert, basszusgitározni pedig a zenei szakközépiskolában klasszikus gitárt tanult Farkas Zoltán, eleinte csak kisegítő zenészként. A zenei képzettség (Farkas, Hajnóczy), a filmrendezői agy (Müller), az amatőrszínházi múlt (Bárdos, Kistamás, Lehoczki, Ujvári) és a csapatmunka (csoporttaggá emelt technikusok: Kóczán Károly, Lehoczki László) eredményeként különleges előadásokat produkáltak Mátyásföldön, Gödöllőn, a Műszaki Egyetem Schönherz kollégiumában, többek között. Számaik elég sokrétűek voltak ahhoz, hogy különböző sorrendbe téve őket más-más gondolati fonálra fűzhessék fel műsorukat. A zenében, az előadásmódban punkos lendület és operai pátosz, reggae és country, sanzon, keleties motívumok és repetitív elemek éltek egymás mellett harmóniában, a szó mint a legnagyobbaknál alapvetően a szabadság és a szerelem körül forgott. Szabadnak tekintették magukat, és ennek megfelelően léptek is fel. Trükkjük abban rejlett, hogy akár konzervatív füllel is befogadható, kifejezetten kellemes formába csomagolták a mondanivalót, melyet a késői Kádár-korszak kultúrpolitikájának szentháromsága, a három t idején betiltani már képtelenség volt, ám támogatandó nyilván nem lévén, a megtűrt kategóriába kellett sorolni. Adtak kimondottan dobokra, illetve táncra hangszerelt koncertet (külön emlékezetes az URH-tól átvett Bétaville valcer-változata), építették a dramaturgiát a Hamlet- és a Bonnie & Clyde-mítoszra, a közönség tagjaitól előzetesen magnóra rögzített vágy- és rémképekre, kvázi-rádióshow-ra, osztoztak a színpadon a Bizottsággal. Ebben a helyzetben (gazdag, érett repertoár, zsúfolt koncertek, leginkább szájpropaganda és spontán kazettakörforgás útján terjedő hírnév) logikusan annak kellett volna következnie, hogy hivatalosan is felfedezzék őket. Nem így történt, aminek szintén megvolt a maga logikája. Forrás: http://www.idg.hu/expo/opera/muzik/magkontr.htm - Szőnyei Tamás |
|
|
