Olvasóink többsége kiábrándult a politikából

Legutóbbi alkalommal arra kerestük a választ éppen futó szavazásunkban, hogy a Nyugat olvasói vajh mennyire vetik bele magukat az aktuálisan csörgedező politikai főáramba. Nem esett nehezünkre a következtetés, hogy az olyan, mostanság túl gyakorta is felhangzó szavak nyomán, mint amilyen a hazugság, a demokrácia, a morál vagy az utcapolitizálás, olyan szintre korbácsolódtak a feszültségek, hogy az még ebben az ártatlan, nem reprezentatív szavaztatásban is kimutatta foga fehérjét.

Lássuk hát: A szavazóknak valamivel kevesebb mint fele, azaz 88-an (44%) nyúlt rá rögtön arra az opcióra, miszerint „korábban figyelemmel követtem, de mára kiábrándultam belőle.” Mármint a politikából, ugye. Annál érdekesebb viszont, hogy a következő szekció a maga 61 főjével (31%) nincs is olyan nagyon lemaradva: alighanem ők képviselik a politológusok által csak tudatos szavazóknak nevezettek táborát, akik azt mondják: „a politika is gombolyítja életünk fonalát, így alapvetőnek tartom, hogy törődjek vele.”

Eztán következnek a sereghajtók. A „muszáj, mint afféle szükséges rossz: ha nem követem, megnézhetem magam” vélemény hívei 19-en voltak (10%), a magukat társadalmon kívülinek vallók, politikát „egyáltalán sehogysem” követő csoportosulása 13 főt számlált (7%), míg az utolsó szűk mag (16-an, azaz 8%) úgy vélekedett: „nem szívesen ásódok bele, de mindig utolér.” Ha ez utóbbi kettőt hozzáadjuk a kiábrándultakhoz, akkor nyomban abszolút többségbe kerülnek a politikától mentesülni akarók. Ez pedig több, mint elgondolkodtató a jövőre nézvést – főként politikusainknak kell saját körmükre nézniük.

Ennek örömére most azt kérdezzük: ha az Ön kezébe összpontosulna néminemű mágikus illetékesség, akkor hogyan oldaná fel az országban feszülő közhangulatot? Szavazzon lapunk kezdőlapjának bal alsó szegletében!