Első utunk, persze a helyszínre vezetett, ahol meggyőződtünk arról, az átjáró mindkét oldalán fel van szerelve a rolóként működtethető rácsozat. Aztán a Király utcai udvarban szemet szúrt, hogy a parkolóhelyek kialakítása is a gyalogosforgalmat szolgálja, az átjárónál ugyanis meg van tiltva a parkolás.
Az épület említett részén két üzlet működik, egy fából font árukat, és egy esküvői ruhákat árusító bolt. Az eladó meglepődve fogadta érdeklődésünket, mint mondta, a rács működtetésére a tulajdonos hívta fel a figyelmüket, az ő utasítására kell a nyitvatartási időn kívüli időszakban zárva tartani az átjárót. A tulaj pedig április közepéig Ázsiában tartózkodik, így nem remélhettük, hogy választ kapunk tőle kérdéseinkre.
Irány a földhivatal
Következett a polgármesteri hivatal, ahol az igazgatási osztályon Krencsey Igor építéshatósági előadóhoz irányítottak minket. Két napba telt, amíg beszélni tudtunk az előadóval, aki meglehetősen tájékozatlannak bizonyult, és továbbküldött a földhivatalba, merthogy, ott tudnak tájékoztatást adni az ingatlan tulajdonjogáról.
Az ötletet készséggel elfogadtuk, a földhivatalban közölték, végig kell járnunk a szokásos utat, de ehhez tudnunk kell a helyrajzi számot. De hol is lehet azt megszerezni? Valószínűleg a polgármesteri hivatalban. Korábbi tapasztalataink miatt azonnal a városi főépítészhez fordultunk. Kutnyánszky László készséges volt, néhány perc alatt kiderítette, hogy a terület magántulajdonban van, az átjáró pedig gyalogos közlekedési útként szerepel a város rendezési tervében. A főépítész hozzátette, így az átjárót nyitva kell tartani, hacsak a kiadott építési engedély másként nem rendelkezik.
Vissza az elejéhez
Így jött az újabb feladat: hozzájutni az építési engedélyhez. Néhány napos telefonálgatás után aztán a jegyzői irodát hívtuk segítségül. A Magyar Sajtó Napjának egyik rendezvényén ugyanis Kaczmarsky János jegyző arra kérte az újságírókat, ha nehezen megy a városházi információk megszerzése, forduljunk egyenesen hozzá. Tény, hogy a jegyző közreműködésével választ kaptunk kérdésünkre, ez azonban megint több napos telefonálgatásba került, végül faxon küldtük el érdeklődő levelünket.
Négy munkanappal később meg is érkezett a válasz, amelyet Szele Györgyi, az igazgatási osztály vezetője írt alá, a fejlécben pedig ügyintézőként a már említett Krencsey Igor szerepelt. A levélből megtudtuk, hogy az átjáró építési engedélyét 1995 augusztusában adták ki, amelyet 1999. június 21-én módosítottak. A végleges használatbavételi engedély dátuma pedig 2002. február 4.
Nincs engedély a rácsokra
A dátumoknál fontosabb azonban, hogy az építési engedély nem tartalmazza a lehúzható rácsozat elhelyezését, amely a helyi építészeti értékek védelméről szóló rendelet alapján építési engedélyhez kötött. A levél szerint: Hatósági nyilvántartásunkban erre vonatkozó építési engedély nem található. Aztán meglepő kijelentés következik: A vonatkozó jogszabályok értelmében a fennmaradási engedélyezési eljárást hivatalból megindítjuk.
A levél megerősíti a város főépítész által elmondottakat: A korábbi és a jelenlegi rendezési tervek is tartalmaznak gyalogos átközlekedést az ingatlanon. De: A rendelkezésünkre álló iratok szerint az észrevételezett átjáróra gyalogosközlekedésre vonatkozó szolgalmi jog az ingatlannyilvántartásba nem került bejegyzésre. A terület magánterület.
A szolgalmi jog egyébként érthetőbben azt jelenti, hogy a települési önkormányzat magánterületen is rendelkezhet úgy, hogy annak egy részét nem szabad a közlekedés elől elzárni, mivel csak így működtethető megfelelően a település közlekedési hálózata.
Kérdéseink
Miért nem tűnt fel a hivatalnak az, hogy öt évig engedély nélkül működik egy sokakat bosszantó útelzáró rács a belváros közepén? Ha kiderült, hogy nincs rá engedély, miért az az első lépés, hogy utólag elindítjuk az engedélyezési eljárást? Kinek a felelőssége, hogy az ingatlan értékesítésekor, illetve az építési engedély kiadásakor nem jegyezték be a szolgalmi jogot, hiszen a rendezési terv egyértelműen gyalogos közlekedési útként nevezi meg az említett területet? Ehhez annyit hozzá kell tennünk, hogy a rendezési terv az adott település legmagasabb rendű építéshatósági jogszabálya, amelyet nem lehet egy egyszerű építési engedéllyel felülírni.
Miért nem kaptunk érdemi választ első megkeresésünkre Krencsey Igor építéshatósági előadótól? Miért csak akkor reagált kérdésünkre, amikor erre a jegyző szólította fel? És végül: kinek az érdekeit szolgálja, hogy az átjáró időszakosan zárva legyen?
