Szőke András és Aranyosi Péter lépett fel a Palace étterem Dumaszínház sorozatában a hét közepén. Csodálkoztunk, hol marad Badár Sándor, később Szőke úgy fogalmazott, Badár haknizik valahol.
A paramágneses Badár
Zsúfolásig telt a terem, a pincér, legnagyobb jóindulata ellenére, csak a
pult mellett tudott másfél helyet szorítani, sebaj, a fotós úgysem szokott leülni.
Először a pult mögötti látványban gyönyörködtünk, kevés helyen látni ilyen
csinos pincérlányokat.
Aztán megérkezett a két főszereplő. Rövid rákészülés után Szőke András erősen
kezdett, a levitáló gyerek történetével, később milyen meglepő minden második
mondatában Badárt emlegette, akinek torzítja a személyiségét a gyerek, egyébként
meg valószínűleg iszik, mert látható rajta a taljándörögdieken is tapasztalható
paramágnesesség, azaz a ferde testtartás.
Haverkodás és trágárság
A szót Aranyosi Péter vette át, akit a rádiókabaréból ismerhetünk.
Aranyosi finoman fogalmazva kevésbé karakteres, mint Szőke, jobb a rögtönzésekben,
mint az előre tervezett poénokban. Elnézést kért attól a társaságtól, akiket
elzavart a parkolóból, azzal, hogy ide Szőke kapitány fog leszállni, majd fikázni
kezdte korábbi munkahelyét, a Mónika-showt. A műsort, persze, nem lehet kellően
alacsony szinten értékelni, Aranyosi viszont a kulisszák mögött zajló dolgokkal poénkodott,
sajnos, a közvetlenséget és a haverkodást összekeverte a trágársággal, kicsit
zavaró volt a sok pina, fasz, bazdmeg.
Nem is ültek a poénok igazán, talán csak akkor, amikor Szőke András a háttérben elkezdte berendezni a színpadot. A közönség azt is reakció nélkül hagyta, amikor Aranyosi a főiskola egyik tanárnőjét emlegette, aki valamikor őt is tanította Nyíregyházán. Mivel korábban láttuk a teremben a BDF rektorát, csak szurkolni tudtunk, hogy ezt nem hallotta.
A hét másodperces aktus
Vitathatatlan, hogy Szőke az igazi sztár. Neki elég, ha megáll a mikrofon mögött,
máris az övé a közönség, eszébe sem jut rájátszani a reklámra. Hoppá, ide egy
szubjektív megjegyzés kell, az ország egyik legeredetibb filmrendezője, előadóművésze
egy jól kitalált reklám hatására lett igazán ismert. Ilyen világot élünk.
Szőke mesél. A tőle megszokott stílusban, körülményesen, az abszurd humor határát súrolva. Mesél a főiskolás évekről, amikor egy társulatban alacsony termete miatt a lányokkal csak mellbimbójukkal szemmagasságban tudott beszélgetni, akkor, amikor divat volt a melltartó nem viselése. Arról, hogy gyerekkorában a szuterénben lakva a nőket csak térden alul leshette az ablakon át, arról, hogy késői gyerek lévén 65-70 évesek között nőtt fel, ami eleve meghatározta nemi identitásának kialakulását.
Mesél a kurva ágyról, ami egy törött rugós kanapé, amelynek műbőr-borítása nem nyeli el az izzadtságot, és csúszós testtel, karokkal, lábakkal, a mellette alvó lányt véletlenül teszi magáévá, a gravitációnak köszönhetően. Igaz, az aktus csak 7 másodpercig tartott, és azóta nem áll szóba velem. A történetet két srác segítségével mutatja be a gyakorlatban is, kérve a jelenlévő újságírókat, írják le, itt egy nyitott színház zajlik, nem arról van szó, hogy három férfi fetreng a közönség előtt.
Mesél a szobafestő rokonokról, akik túlélik a négy emeletnyi zuhanást, arról, hogy képzőművésznek készült, Badárt, persze, soha nem vették fel a főiskolára.
A vattacukros kulcsmásoló
Szünet után ismét Aranyosié a színpad, megpróbálja hasonló stílusban
folytatni, mesél a katolikus édesanyáról, aki elmegy Jeruzsálembe, és akitől Moszad
feliratos pólót kér, és akit a titkosszolgálat emlegetése miatt kihallgatnak az
izraeli rendőrök. Arról, hogy a Szigeten egy vattacukor árus kiírta, hogy kulcsmásolás,
rövid időn belül hosszú sor állt előtte, akik mind kulcsot akartak másoltatni. Zoli
bácsiról, a volt rendőrről, aki a mai napig megrögzött bolsevik és fegyvergyűjtő,
arról, hogy mennyire nem ülnek a gyerektörténetek egy szingliklubban.
Szőke viszont elemében van. Jönnek Badár történetei, Badár a kocsmában, a kertben, a természetgyógyász-központban. Ami egyébként Taljándörögdön van, és lánykori nevén Szőke András háza. Meghallgatjuk, hogy a helyiek háromféle embert ismernek, a dörögdit, az idegent és a buzi pestit.
Tátott szájjal hallgatjuk
Aztán azt, hogy lapáttal kellett kimerni az árnyékszéket, a lapát tartalma
pedig egy erősebb mozdulat miatt a szomszéd kiteregetett ruháin landolt. Megismerkedünk
a bográcsfőzés rejtelmeivel, amikor az idegen anyagtól a tűz felrobbant és 40 méter
magasra röpítette fel a bográcsot, amely, persze, ismét a szomszédnál ért földet.
Karcsi, a hal következik, akit egy kidobott fürdőkádban tartottak, Badár vállalta az etetését, ám, mivel Dörögdön három kocsma is van, az egész tápanyagot egyszerre szórta a kádba. A hal életveszélybe került, elkezdte habzsolni a kaját, mert az felitatta a vizet, erre azonban Karcsi olyan kövérre hízott, hogy beleszorult a kádba.
Szinte tátott szájjal hallgatjuk Szőke Andrást, nem érdekel, hogy mennyi az igazságtartalma a meséknek, de talán ez a cél. Azt vesszük észre, hogy éjfél van, a közönség jó része készülődik hazafelé, hiába, másnap munkanap van. Szőke észreveszi, kapcsol, gyorsan befejezi, elköszön. Azt még megtudjuk, hogy a Dumaszínház következő műsora szeptember 26-án lesz.
Kifelé menet azon gondolkodunk, nem kell a Szőke kapitány megszólítás. Maradjon csak Szőke András, így az igazi.
