Csütörtökön este indul a gép Calgaryba, majdnem lemaradok, mert Klári kocsija, amely a repülőtérre visz, útközben elromlik. Azonban itt úgy látszik, előfordul az ilyesmi, mert kísérőm nyugodtan ül a kocsiba, és nem idegeskedik. Mondja: fél órán belül itt lesz valamelyik autó-mentő és az elvisz a reptérre. Így is lett, a gép indulása előtt jó egy órával már bent vagyok a váróban. A helyi légitársaság gépével repülök Calgareyba, vagy 3000 kilométer. Mivel kora este van, még látom a nagy tavakat, aztán egy kicsi ízelítőt kapunk az amerikai tájakból is, aztán lassan besötétedik.
István nagy zenebolond, házi stúdióval és rengeteg hangszerrel vette
körül magát
Vagy 4 óra múlva megint át kell állítanom az órámat (így vagy 7-8
órával vagyunk hátrébb, mint az otthoniak) simán landolunk, és a reptér előtt
már vár az eddig csak virtuálisan ismert kanadai barátom: Savanya István.
Istvánék 1983-ban jöttek ki és itt Calgaryban kötöttek ki. Zenész család, a férj
is és Eszter, a felesége is muzsikált otthon, nem is akárhogyan. István a szegedi
bluegrass zenei életet színesítette zenekaraival, Eszter pedig többek között az
Összetartozunk című Bojtorján nótával lett ismert. Aztán még elénekelte Gizella
szerepét az István a királyban, majd kijöttek. Azóta Calgaryban élnek, ahol szintén
sok magyar él, szép kertes házban, egy csendes utcában. Két gyermekük van, akik jól
beszélnek magyarul. István pedig nagy zenebolond, házi stúdióval és rengeteg
hangszerrel vette körül magát. Én is épp egy kobozt hozok neki, amit már nagyon
várt.
Nagyokat zenélgetünk, és közben mesél és mesél
Sokan megfordultak nála, Bródy János, Sándor György, Nagy Bando András,
Tolcsvay Béla, Vikidál Gyula
Ha egy nagyobb zenei fesztivál van, akkor Istvánék
mennek segíteni a szervezőknek, amennyiben magyar zenekar lép fel. És fellépnek
sokan, nemrégen járt itt Edmontonban a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta.
Irigykedem, mikor meséli, hogy kezet fogott John Denverrel, Doc Watsonnal, és Béla
Fleckkel is. És előkerülnek a music-dvd-k az említett előadóktól is, csak fél
2-kor vesszük észre, ideje lenne aludni menni, mert másnap nagy kirándulás vár
ránk.
Pénteken 10 óra körül indulunk a kanadai hegyekbe
Egész pontosan a Lake Louise tóhoz és Banff-be, amely az első nemzeti park
volt a világon. Az Alberta tartományban lévő Nemzeti Park hatalmas és gyönyörű.
Olyanok a hegyek, mint Ausztriában. A közel 150 kilométeres utat észre sem vesszük,
mert bár nagyok a távolságok, de kiváló az úthálózat és jóval kisebb a
népsűrűség, mint Magyarországon.
Az út során elhaladunk a Castle Mountain mellett, ami pont úgy néz ki mint a
diósgyőri vár. Lake Louis pedig csodálatos, ugyanaz a látvány tárul elém, mint ami
a régi kanadai 20 dollároson látszik. István meséli, hogy Kevin Costner forgatott itt
nemrégiben egy filmet.
Visszafelé Banff-ben ellátogatunk az Indián Múzeumba
Az életképekkel teli kiállításon megtanulom, hogy milyen motívumokat
használnak a parti és a préri indiánok, látok hatalmas farkast és medvét.
Hazafelé még benézünk az itteni lillafüredi fürdőhöz, majd felmegyünk egy
szállodához, amelyben többször szállt már meg az angol királynő és családja. Az
úton meg rengeteg képet készítek a kocsiból, miközben újra eljön az aktuális
téma, miért is jöttek ki Istvánék. A kérdésre röviden így válaszol: nem a
hazaszeretetem hiányzott, hanem a haza szeretete irántam
Tovább nem faggatom, inkább más vizekre evezek és végigvesszük a hazai zenei
életet, amelyet ő kiválón ismer. Nem könnyű távol a hazától magyarnak lenni, de
Ő többek között a zene miatt és révén tudja ápolni lelkében és valóságban is a
magyarságát. Bizarr a kép: a kanadai úton egy japán gépkocsiban két magyar utazik.
és a magyar folklórról és népzenéről beszélget
hazám, hazám, csendes hazám,\
csak határaid láthatnám
\
Calgary, 2007. október 26.
Vonatkozó cikkünk:
Szombathelyi levelek Torontóból I. rész.
Szombathelyi levelek Torontóból II. rész.
Levelek Torontóból III. rész
Torontói levelek IV: Hazádnak rendületlenül...
Torontói levelek V: És szól a rádió...
Torontói levelek VI: Kanadában 140 nemzetiség él
