Levelek Calgaryból II.

Házigazdáimmal Istvánnal és Eszterrel egy bevásárlóközpont téli kertjébe is benézünk, ami maga a földi paradicsom. A jó kanadaiak se szeretik a hideget, ezért úgy építettek meg a belvárost, hogy alatta a hideg időben is tudjanak közlekedni. Üzlet és étterem egymást követi és a téli kert, ahol játszótér és pihenő park is van, azt a célt szolgálja, hogy télen is nyugodt környezetben pihenhessenek az itteniek.

Utunk a Fort Calgary erődbe is elvisz, ahol megismerem a várostörténetet
Ez egy múzeum, de nagyon látogatóbarát. Az egyenruhákat és a korabeli öltözeteket fel lehet venni, lehet bennük fényképezkedni, de nem kell érte fizetni. Az elv az, hogy a vendég jól érezze magát, és kellemes emlékekkel menjen el Calgaryból, mondja a múzeumi alkalmazott. A múzeum bemutatja, hogy a kis erődből Fort Calgaryból, hogyan lett nagy város. Egyébkent látszik a különbség keleti és nyugati Kanada között. Nyugat-Kanada valóban igazi vadnyugat. Alberta tartomány például csak 1905-ben csatlakozott Kanadához. A Kanada név eredetét is megtudakolom. Indián nyelven a kanata szó azt jelenti: a falu, ahol összegyűlnek az emberek…
Megállapítom, hogy nagyon találó a szó, hisz Kanada így is viselkedik a világgal, itt összegyűlhetnek az emberek faji és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.

Calgary kedves város, a tavasz eljöttével egymást érik a különböző fesztiválok, zenei események. Legnagyobb ünnepük – amely koncepciójában hasonlít az otthoni történelmi karneválhoz – a Stanpede. Ők úgy tartják, hogy a világ legnagyobb szabadtéri bulija. 1912-ben rendeztek egy kiállítás, amely a gazdasági termékek bemutatója volt (Agra Savaria) és ebből nőtte ki magát a több mint egy hetes ünnep. Az első nap, ami mindig péntek, és mindig július első hetére esik, nem dolgoznak az emberek. A különféle cégek reggelit szolgálnak fel a vendégeknek. Van itt minden: marhalovaglás, rodeó, ügyességi versenyek és rengeteg jó zene.

Szombat este a Magyar Házba visz utunk
Itt lesz a műsor az itteni magyaroknak, akik úgy 13 ezren élnek a városban és a környéken. A Magyar házat az 1930-as években építettek. A kanadai állam a költségek 50 százalékát állta. Civil szervezetként működik, igazgatóság irányítja, és az összegyűjtött adományokból tartják fenn a házat, és ebből finanszírozzák a programokat. Itt működik a Kaláka Irodalmi Színpad, a Vadrózsa és a Bartók Néptáncegyüttes. Van fiatalok köre, akik hetente összejárnak és rengeteg bál. Gazdag kulturális élet zajlik itt, ami egyébkent jól felszerelt.

Iskola is van Calgaryban, az edmontoni Szent Imre Akkreditált Magyar Iskola kihelyezett tagozatába járnak az itteni gyerekek. Házigazdám fia, Mátyás éppen nemrég vizsgázott magyarból kitűnőre.
A nehézségekkel is meg kell küzdeniük a szervezőknek, mondjak egyre nehezebb kimozdítani az embereket és egy jól körülhatárolható 300-400 ember az, aki a programokra ellátogat. Pedig az lenne bőven, hisz sok előadót, és együttes hívtak már Magyarországról.
Itt is van egy személy aki nagyon sokat tesz azért, hogy színes kínálat legyen a kanadai magyaroknak. Savanya István, aki egyébként verseket is ír, nemcsak zenél. Házigazdám több produkció kihozatalában közreműködött, és a magyar versek itteni éneklésével, a magyar népzene ápolásával, pedig fenntartja az itteni magyarokban a haza iránti szeretetet.