Ízlésterrorizmus 2007: átadták a Fonogram díjakat

Tudatosság. Hol is van az? Illetve: miért nincs sehol? És akkor cikkünk témájához közeledvén kezdjünk kényes húrokat pengetni: kinek is az érdeke, hogy ne legyen, hogy jó zombi módjára csak rábiccentsünk arra, amit az orrunk alá tolnak? Perszehogy azoknak, akik bemajréztak, hogy a kilencvenes évek közepén, az internet hajnalán elkezdett kinyílni az univerzum, sorra bukkantak fel a torrentoldalak és a letöltősite-ok, újult erőre kapott a szabad választás, és ajjaj, mostantól mi, pórnép teremthetjük meg a keresletet a kínálattal szemben.

Ez pedig megizzaszt egyeseket, kiváltképpen a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségét, akik mintegy védelmi reakció gyanánt olyanokat jelölnek meg pánikszerűen a roppant szakmainak (haha!) mondott Fonogram díjra, akiknek már régen valahol másutt kéne lenniük, nem a magyar zene porondján. Hogy Balázs Fecó életműdíjat kap, azzal gond nincs; na de hogy az önismétlő-múltidéző Bikini mutassa fel az év rockalbumát, a Márk kreatív művésznévre hallgató egyszemélyes boygroup két díjat vigyen haza, az ízlésgyilkos B. Tóth László meg jelölés kapjon dance és elektro kategóriában, az már több, mint agyament.

Csúnya, rossz empéhárom
És itt még nem végeztünk. Rap-hiphop kategóriába egyetlen, a műfaj kritériumainak megfelelő produktumot sem sikerült beválogatni – Majka és Ogli G persze itt van, mint nem kívánt mellékhatás –, és a nyertes Belga ezt sajátosan félhomályos módján meg is fogalmazta: „ha nagyon megnézzük, az albumunk nem rap. Ha még jobban megnézzük, mi meg nem vagyunk együttes. De azért köszönjük.”