Kényes arra, hogy csak így szólítsák: „A jó LaciBetyár”. Mint mondja, gyakran javítgatják a nevet, pedig ezt pontosan így kell használni.
- A „LaciBetyár” – így összeírva – egy magyar szó, amely azt jelenti, hogy az illető nem szavahihető, tróger. Ezért teszem a név elé, „A jó” kifejezést. A betyár kultúrát, hagyományt őrzöm, így élek a szürke hétköznapokon is. Előfordul, hogy az erdőszélen alszom, kocsmákba járok, lovagolok is. Kevés volt a jó magyar betyár, szerintem ezek közé tartozott Savanyó Jóska és Sobri Jóska is. Rózsa Sándor azonban már ölte a fajtáját, a szegényeket is – magyarázza egy általa konferált rendezvényen.
Egy betyár csak néha jár haza
Aztán elmeséli, hogy 1982 óta vőfélyesedik, ezt tette nagyapja és apja is, filmekben szerepel, kaszkadőrösödik, nótás műsorokat tart, Tv-s Vigadó műsor fűződik a nevéhez, falunapokon és börtönökben lép fel. Járja a történelmi Magyarország nagy részét. Sokszínű, mozgalmas életet él, szinte mindig másutt sötétedik rá.
- Amikor azt kérdezik, hogy miből is élek, azt válaszolom: magamból, „A jó LaciBetyárból”. Magamat ugyan nem tudom menedzselni, de már jól ismernek, és hívnak mindenfelé. Barátaim, szimpatizánsaim összehoztak nekem egy saját weboldalt is. Sokan azt gondolják, hogy mint hagyományőrző LaciBetyár, lapulevéllel törlöm a hátsó felem, pedig érdekel a korszerű technika, lépést tartok a fejlődéssel, ismerem a számítógépet, az internetet is.
- Hol van valójában a lakhelye?
- Ezt nehéz megmondani. Ahol magyar szót hallok, ott töltöm az időmet. Hivatalosan révfülöpinek tartom magamat, papíron 1985 óta ott lakom. A családom – feleségem, 15 éves lányom és 8 éves fiam - ¬Zalaegerszegen él, s bizony ritkán látnak. Ezen a héten egy napot velük töltöttem, ami már valami.
Látványosan hiányzom otthonról, mert mindenki látja, hogy nem vagyok otthon. Gyenesdiáson is van egy kis ház, ahol meghúzom magamat, ha úgy adódik.
- Mennyire van igény manapság a vőfélyeskedésre?
- Ismét felkapott lett a vőfélyes lakodalom. Vannak olyanok, akik ezt a szerepet csak pénzkereseti forrásnak tekintik, nekem életelemem. Sajnos az esküvők, lakodalmak már hivalkodási eseménynek minősülnek, szinte színházat csinálnak belőlük, éppen a lényeg veszik el. Ez is egy kortünet. A magyar parasztlakodalom levezénylése jelenti számomra az igazán nagy élményt.
- Milyen a börtönökben betyároskodni?
- Vegyes. A szegedi Csillagban például kétszáz gyilkosnak tartottam előadást, akik ezt nagyra értékelték, jobb volt a fogadtatás, mint olyan gyűjtőben, ahol a bent lévők mielőbbi szabadulást várnak…
A Praktiker mégse jött be...
- Milyen gyakran vendégeskedik Vas megyében?
- Elég sokszor. A halogyi Erdei gróf választás ötletgazdája, konferansziéja is vagyok. Szombathely környékén is gyakran lagzizok. Sőt, itt volt az életemnek egy kis konszolidált kitérője is. Színészkedtem, kaszkadőrködtem, mégis megélhetési gondjaim lettek. Ekkor helyezkedtem el áruátvételi osztályvezetőként a szombathelyi Praktiker áruházban. Jól el is voltam. Gondot okozott azonban az adódó fellépések teljesítése, sorban le kellett mondanom őket. Amikor felkértek, hogy a Sobri filmben Eperjes Károllyal együtt öreg betyárt alakítsak, búcsút mondtam a nyakkendős átlagéletnek. Ma már csak „A jó LaciBetyárt” alakítom.
Érdekes – állítja -, ha valaki cowboy kalapban, csizmában, kockás ingben jelenik meg valahol, nem okoz nagy feltűnést, betyárszerelésben azonban már megbámulják, megjegyzéseket tesznek rá, pedig ez a magyar hagyományőrzés, amit én bátran és büszkén felvállalok.
- Ha össze akarnám foglalni az életemet, azt mondanám: Egyszer hülyéskedtem, és úgy is maradtam - vonja le a végső konklúziót a jó LaciBetyár.
