A múlt héten szép, verőfényes napsütésben sétálgattam a szombathelyi Tó Fürdő mellett. A Kenderesi útról át-át pillantottam a Csónakázó Tó irányába. A kacsák és a horgászok is élvezték az ősz egyik utolsó meleg napját.
Tovább cammogva a pecások egy kicsiny csoportjára lettem figyelmes, akik körbeállták egyik társukat. Csodáltak valamit. A fáradságot már arra nem vettem, hogy átsétáljak és megnézzem a nagy fogást, mert hát, gondoltam, mi más lehetne a halvadászok számára érdekes mint egy hatalmas harcsa, kapitális ponty, esetleg egy tavi sellő.
Néhány napra rá aztán magam is a tó sétányán korzózva múlattam az időt, amikor felfedeztem a nagy fogást. Nagynak, nagy volt, de rendhagyó is. Egy ülés nélküli női kerékpár. A bicikli úgy díszelgett egy fának támasztva, iszaptól meghízva, mint egy emlékmű, magában foglalva az összes megunt tárgy mellőzöttségének bánatát.
