Az Örségben dolgoznak meg nem is, magyarok is meg nem is, népzenét játszanak - meg nem is. Akár világzenének is hívhatnánk, ez úgyis divatos szó, de nem kéne okvetlenül kategóriákba szorítani a hét koboldot. Élő, sajátos világ ez, nem egyszerűen hangszeren játszani tudó iparosok produkciója. A hét jóbarát játéka eleven zene-szövet. Velük beszélgettünk a Vas megyei zeni életét bemutató sorozatunkban.
"A 80-as évek elején Budapestről kerültem Zalaegerszegre. Az újonnan alakult színház társulatához szegődtem, ahol Ruszt József mellett, mint segédrendező és zenész dolgoztam. Itt haverkodtunk össze Bozival (a Hétrét fuvolásával), aki szintén gyakran muzsikált közöttünk. A színházat idővel elhagytuk, a közös zenélés és a barátság viszont megmaradt.
A kezdeti időszakban mindenféle műfajt kipróbáltak. Aztán négy-öt évvel ezelőtt, a Kalákából akkoriban kivált Huzella Péterrel versek megzenésítésével kezdtek foglakozni. Elkészült két verses kazetta.
"Ez már komolyabb munka volt. Az ír vonal csak később, Boa Veronikával, azt énekesünkkel együtt érkezett. Ő hozta magával két hegedűsünket, az alaszkai származású, dán vérű Jont, és az amerikai lányt, Kimberlyt is. Mindketten képzett klasszikus zenészek, kint, az egyetemen barokk zenét tanultak. Azonnal elvarázsoltak bennünket, és azt hiszem, nekünk is sikerült elvarázsolnunk őket. Nem szerénység, de ők ketten már csak a Hétrét miatt élnek Szombathelyen."
Az ír alapok mellett ősi magyar és kelta elemeket is beépítenek a számaikba, e mellett klasszikus és rockzenei fordulatokat is felhasználnak.
"Megpróbálunk saját stílusban zenélni. Judit, a szombathelyi furulyás-énekesünk fogalmazott egyszer így, a free jazz-re asszociálva: mi free folkot játszunk. Nem autentikusan, még csak nem is profin, hanem örömből. Vannak zene előképeim: például a Ghimes. Náluk is ösztönös zenélésről van szó, ők is sokféle műfajban kipróbálták magukat, mire sajátjukra találtak. Mi is ilyen, saját utat keresünk."
Zenei múltjuk elég eklektikus. Bozi, a fuvolás egy időben például a Sziámiban muzsikált, Jon, Kimberly, és a gitáros Bonczó István pedig klasszikus zenén nevelkedett.
"Érdekesen fejlődünk. Örömből kezdtük a közös zenélést, nem számoltunk azzal, hogy egyszer népszerűek is lehetünk. Nem készültünk fel arra sem, hogy egyre több és több meghívást kapunk. Az idei nyár már nagyon sűrű volt, ott játszottunk a legnagyobb fesztiválokon: a Szigeten, Kapolcson, és itt a Savaria Karneválon is. Örültünk ennek, de nem ez volt a célunk. Nem vagyunk profik, azonban egyre többször szembesülünk azzal, hogy mi is árucikk lettünk. A mókuskerék beindult: először jött a demo, majd az első reklám, aztán a CD-k, lett menedzserünk, és szép lassan gazdasági társasággá szerveződtünk."
Az ír népzenének nálunk is nagy kultusza van, de a csapatok jórészt csak a mulatós zenéket játsszák. Ők a divathullám mellett haladnak.
"Sok, kevésbé ismert líra dalt is előadunk. Egyébként a magyar és az ír folk-zene között számtalan azonosságot látok: mind a kettő sárból van. Igen, sárból, mert tiszta zenék, nem használnak sok hangszert, és a szöveg is lényegre-törő. Csak szélsőséges érzelmi állapotot ismernek: vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon szenvednek, nincs középút. Az írek, a kelta birodalom bukása után folyton menekültek. A mérhetetlen sok nélkülözés megtanította őket arra, hogy az élet apró dolgainak is igazán tudjanak örülni. Ettől lesz sáros: egyszerű, és tiszta. Minden, amit ettől elemelnek, az manipulatív lesz. Sok jó zenét játszanak, virtuóz módon, de ez nem szól másról csak az előadó egojáról. Ezekben a zenékben mindenki csak önmagára figyel, a lényeg azonban valahol útközben elveszett"
Világzenét játszanak, mindent, ami sárból van, összegyúrnak. "Átmossuk magunkban. A gyökereket kutatjuk, néha meg is találjuk. Elkészült például egy olyan számunk, amelyben a dallam egyik része egy ír, a másik pedig egy magyar népdalból van. Érdekes, de ez senkinek nem tűnik fel, annyira egybeolvad a kettő."
