Válasz: ugyanazon. Az elmúlt évtizedek zenei forrongásai, a semmiből fürgén előrelopakodó, majd ugyanazon gyorsasággal tovaszálló trendek, a kategóriákat elmosó kifinomult próbálkozások hazánk nyugati szegletét sem hagyták inspirációk nélkül. Bár véget nem érően sorolhatnánk a zenei géntechnológia hazai korszakalkotóit, inkább a fent említett két műfaj nemesítésén fáradozó szombathelyi aranycsapatot, a nemrégiben alakult Beat Dis-t világítjuk át. Na nem úgy, csupán Csigó Tamás ötletgazdán keresztül.
Történt, hogy a nyár kellős közepén, az éjjel-nappal zümmögő, zakatoló és zizegő Falco gyártelep melletti apró próbahelyen, böszme hangládák és huncut kábelek társaságában felröppent egy ötlet: hip hop projektbe kéne ölni a fölös energiát. Persze mindenféle műgengszterkedés és lopnimegyünkség nélkül, kizárólag minőségi szempontokat szem előtt tartva. "Nem szigorú hip hop-ban gondolkodtunk, rengeteg bennünk felgyülemlett hatást szerettünk volna a saját szájízünk szerint átértelmezni és kiadni magunkból: olyan emberek gyakoroltak ránk mély benyomást, mint Dr. Dre, DJ Krush, Premier, a Massive Attack és Tricky által képviselt bristoli trip hop, vagy éppen a dubos mélységeiről híres Kruder & Dorfmeister páros. Ezekből kerekedett ki ez a végeredményben nagyon egyszerű alapokon nyugvó, élő kísérletezés."
A linkeskedés hiányzik a szótárukból: már az első próba alkalmával kész alapokkal és megírt gitártémákkal érkeztek. Erre már könnyen lehetett építkezni: saját elképzeléseik és ötleteik alapján ráimpróztak a már adott harmóniára, így lassanként minden egyes zene saját identitást kapott. "A csapat elég jól összeért. Főleg Rozit illeti a respekt, ő életében először dobolt ilyen hip hop dolgokat, valójában mindig is gyorsabb témákat ütött. Abszolút új volt neki az, hogy gépi alapokra mindenféle kavarás nélkül ugyanazt a dobtémát pakolja. Sitya meg nagy Dre és Snoop rajongó, a basszusainkon érezhető is a west coast hatása. Eleinte a monotonitás is meghatározó volt, nem voltak túlfigurázva a dolgok: mostanra viszont jóval zeneibb lett az egész, mert a hangszerek kommunikálnak, ugyanazt a témát variálva válaszolgatnak egymásnak. Elég jó egyetértésben ráébredt mindenki, hogy miről is van szó."
Az első hetekben megfordult a fejekben a szövegelés ötlete is, de rájöttek, hogy így nem lenne annyira hiteles íze a produkciónak, lévén hogy ők maguk soha nem rapeltek. Az elgondolás aztán módosult, és mivel az éneklés már nem áll tőlük annyira messze, elszállt vokálokkal kanyarítottak egy újabb megkülönböztető jegyet a produkciónak.
Nem is maradok sokáig válasz nélkül: "Egyetlen korlát a fülünk. Ha kihalljuk valamiből, hogy nem jó, akkor hanyagoljuk. Ennyi az egész. Amit az élő hangszerek megengednek, simán kipróbáljuk. Virtuóz extremitásokra persze ne számítson senki, maga a stílus behatárolja ezt. A hiphopban nem lehet eltévelyegni különböző irányokba, legfeljebb samplingekkel tudjuk megőrjíteni a zenét." A srácoknak nem életcéljuk a világmegváltás, viszont mindenképpen szeretnék visszaadni a közép-európai hangulatot: táncraperdítés helyett a lelki feloldódás a mérvadó, agresszív mondanivaló és lázongás helyett pedig kellemes melódiákkal szeretnék betámadni a kisebb klubokat. Elsősorban azért ezeket, mert szerintük itt sokkal személyesebb kapcsolatot tudnak kialakítani a közönséggel, és az sem egy utolsó szempont, hogy az ilyen helyeken többnyire ismerik is egymást az arcok, biztonságban érzik magukat, így jobban tudnak a zenére összpontosítani.
