Gyanútlanul, a vasárnapi reggelimért, kefirért meg kifliért ugrottam le a brit váltópénz nevét viselő ABC-be, hogy a sorok között még kissé álmosan bolyongva piros ruhás kis alakokra legyek figyelmes. Mosolyogva fogták puttonyukat és csuklyával a fejükön - ellentétben sok a bolt előtt elhaladó járókelővel - ők nem fáztak. Aztán kerekre nyílt szemmel esett le a belső tantuszom. Ezek télapó csokifigurák, október elején!
Pénztáros néninél érdeklődöm, hogy ez vicc vagy tényleg ilyen korán kikerülnek ezek a termékek?
Hát helyet tudunk neki szorítani, aki meg vásárolni szeretne, hadd vegye
– kapom a választ.Piros ruhások mindenütt
Kicsit később újabb az infó jut el hozzám: Mikik már máshol is vannak. Lába a nyakba, csak úgy hanyagba és irány a „Lidi néni bótja”. Az információ állja a helyét, a választék bőséges. Sőt, adventi naptárral és szaloncukorral is szembetalálkozunk. A régi ismerősöket nagy marékra fogva üdvözlöm, és máris eljátszadozom a gondolattal, hogy veszek magamhoz egy kis karácsonyi csemegét - dee aztán lebeszélem magam. Mert végül is locsolni sem megyünk el gyertyaszentelő napján.
Azért még egy gyors kontrollt megeresztek az üzlet egyik munkatársánál.
Tessék mondani, a Mikulás itt mindig ilyen korán jön?
– kérdem.Mindig
– intéznek el így.Hát ha mindig akkor mindig, csak nekem furcsa az október eleji teli csizma.
