Először is, aki lemaradt volna róla: szilveszter éjszakáján történt, hogy többezer vörösszárnyú feketerigó és seregély zuhant le holtan az égből egy nagyjából egy mérföldes területen, az amerikai Arkansas állambeli Beebe településen. Ugyanekkortájt tömeges halpusztulást figyeltek meg egy közeli folyóban a szintén arkansasi Ozark városától nem messze, ami úgy 200 kilométerre található a madaras esettől. Ugyaninnen 580 kilométernyire később megismétlődött a szárnyasok potyogása, tegnap pedig Svédország délnyugati részén, Falköpingben találtak sokszáz madártetemet. Az emberi fantázia, a találgatások, elméletgyártások persze rögtön megindultak.
De mi lehet a valós oka annak, hogy ezek az állatok így, és ekkora számban pusztultak el? Szennyezés? Atom? Alkohol? Armageddon? A leglázasabb képzelgések természetesen a világ végének eljövetelét látták bele az esetekbe, ami persze majd a maja jóslat szerinti 2012 decemberében következik el véglegesen, talán már a hat havi hideg élelmet is elkezdték lehordani a pincébe. Pedig, hisszük vagy nem, tökéletesen racionális magyarázatai lehetnek e történéseknek - írja az IO9.com, felhívva a figyelmet arra, hogy az alábbi opcionális magyarázatok ugyan tudományosak, de nem biztos, hogy ezek a tényleges okok.
Tömeges halpusztulás: nem példa nélkül álló
A legfőbb dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a felsorolt eseményeket nem ugyanabból a kiindulópontból származnak, nincs rájuk egységes magyarázat, mert egyáltalán nem értelmezhetők összefüggésben. Az esetek nem kapcsolódnak egymáshoz, olyannyira nem, hogy az egy szombathelynyi lakosság létszámával megegyező mennyiségű halpusztulásra máris akad magyarázat: miután az elhalálozás csak egyetlen halfajt, az árnyékhalakát érintette, és uszonyos kollegáik máig sértetlenek maradtak abban a folyóban, a szennyeződést vagy a mérgezést ki is zárhatjuk, és inkább egy megbetegedés-hullámban kell gondolkodnunk. Ilyesmi pedig időről-időre bizony megtörténik, még ha ritka is az ilyen tömeges pusztulás.
Mi a vihar történt a madarakkal?
Kissé komplikáltabb a madáresetek megfejtése, főleg mert még nem hallani hivatalos kórboncnoki-állatorvosi jelentésekről a lehullott madarak kapcsán. A CNN érdeklődésére Karen Rowe, egy arkansasi ornitológus azt mondta, ezek az esetek sem egyedülállóak, villámcsapások vagy a magas légkörben eleredő jégeső okozhat ilyen balesetet. Ezt a teóriát alátámasztja az a tény is, hogy december 31-én egy masszív viharrendszer haladt el az ominózus helyszínek fölött.
Erőteljesebb légmozgás, feltámadt szél ráadásul könnyedén el tudja kapni a szárnyasok grabancát, és nekivágni őket hegyfalnak, lámpaoszlopnak, egyéb tereptárgynak - ahogyan e a Balaton partján is láthatunk a vihar előtt széllel szemben, egy helyben verdeső sirályokat. Biológiai tanulmányaink alatt már megtudhattuk, hogy a madarak csontozata üreges, pont azért, hogy ne emésszen fel annyi energiát a repülés, de az alábbi videó is jól mutatja, mennyire habönnyű egy madár teste. Ennek ugyan pelyhes kiscsibék a főszereplői, ahogy az látszik, még a nagyobbacska kacsamamát is simán elsodorja a könnyed vízparti szellő. Hát ennyire védtelenek szárnyas barátaink.
Az időjárás lehet tehát a tettes, az egyetlen gond ezzel csak az, hogy a madarakon nem találhatóak olyan zúzódások, amiket az említett ütközések okozhattak, ezzel ellentétben viszont láthatóan trauma áldozatai is lettek. A fertőzést és mérgezést kizárhatjuk: helyi szakértők szerint egy vírus nem csak egyetlen elszigetelt állományban tenne kárt, a toxikus anyagok jelenlétét vizsgáló Arkansasi Környezetminőség-vizsgáló Osztály pedig negatív eredményeket dobott vissza. Amiben viszont egyre többen egyetértenek, az az, hogy az időpont visz a legközelebb a megoldáshoz: az óév utolsó napján fellőtt rakéták, tüzijátékok felverhették álmukból a madarakat, akik végül traumatikus stresszt szenvedtek el.
Pont a történet végén? Aligha. Ha ugyanis a szilveszteri pukkantgatás meg is ölte az arkansasi rigókat, mi a helyzet a későbbi louisanai és svédországi esetekkel? Ezekre aligha hatottak ugyanazok a tényezők. Nos, ami az előbbit illeti, itt egy nagyfeszültségű vezetékre gyanakodhatunk, főleg, mert ezeken a madarakon komoly töréseket fedeztek fel, amit egyszerű földre esés nem okoz. Az elméletet alátámasztja az is, hogy a feketerigók látása éjjel nem különösebben jó. De hasonlóan biztosak lehetünk abban, hogy skandinávéknál sem az UFÓk jelezték egy madarakon elvégzett sorozatgyilkolással, hogy léteznek.
A legnehezebb persze elfogadni, hogy ezeknek az eseteknek semmi közük egymáshoz. De semmi baj, az emberi elme így működik. Összefüggést, rendszereket keres, és szereti ráfogni a nyuszira. Ha az apokalipszis nem is most jön el, jó lelkiekben felkészülni rá, hogy ilyen végtelenül valószerűtlen sztorik bizony néhanapján felbukkannak. És még fel is fognak. Valószínűleg.
