Úton Ausztria felé ki ne szemlélte volna gyermeki csodálattal a nagy, fehér, minimalista forgóizéket, szélerőműveket - sőt, szélerőműmezőket? Ezek a klasszikus szémalmok technológiai továbbfejlesztései, de a klasszikus szélmalmokat valahogy mégis hajlamosak vagyunk jobban szeretni. Hogy ezekből hol és merre van Magyarországon egy-egy darab, ahhoz segítségül hívhatjuk a Google-t, amin keresztül hamar megtudjuk, hogy itthon több is található, javarészt az ország másik felében, de a vasi végekhez legközelebb például Tés településén, Veszprém megyében.
Szerencsére Szombathelytől nagyjából száz kilométerre is található egy, méghozzá Podersdorf am See-ben (Pátfalu), a Fertő tó osztrák oldalának mentén. Nyár van, meleg van, víz is kell a szemnek, hát arra vettük az irányt.
A szélmalmot legyőzni odaérve már nem akartuk, megnéztük több oldalról, szép is, nagy is, a vizuális emlék ezennel megvolt, megsimogattuk a közeli udvarról kikandikáló kecskéket, aztán irány a kikötő, mert itt még világítótorony is van.
A kikőtőbe érve már nyugtáztuk magunkban, hogy kellett volna fürdőnadrágot is hozni magunkkal, mert az egész partrész egy nagy strand, mást pedig nem is találni itt nagyon, mint a vizes szórakoztatás köré kiépült infrastruktúrát. Bár bevalljuk azt is, hogy a hőségben annyire nem is kerestünk mást, mint a két látnivalót és a közéjük iktatott árnyékos pihenőket.
Pátfaluból visszakeveredve a tó magyar oldalára megállhatnak még a turisták Fertődön az Esterházy-kastélynál, ahol mi már voltunk, így továbbrobogtunk a fertőrákosi cölöpházakhoz egy hekkre, egy sétára és egy alapos Cornetto vadászatra.
Igen, vadászni kell a jégkrémre, mert a strand környékén az összes büfében elfogytak a komolyabb jégkrémek, csak némi fagyasztott szörp jellegű és egyszerűbb tejszínes-pálcikás maradt. Sebaj, a hekk jó volt, és a délutáni séta is.
Hogy ezeken kívül mi maradt? Egy sor rokonszenves cölöpház. De inkább szónokoljanak a festői környezetről a fotók.
