Csütörtök, a fesztivál első napja. Délelőtt indultunk kocsival Szombathelyről, és az időjárás miatt nem nagy kedvvel közeledtünk Székesfehérvár felé. Csak abban bízhattunk, hogy mire elkezdődnek a koncertek, megáll az eső – és szerencsére nagyjából így is történt.
Vissza a kalapácsunkat!
Találkozás a barátokkal a vasúton, és indulás a fesztivál helyszínére, a neten leírt útmutatás szerint. Csakhogy a kapunál közlik, hogy a sátorozók csak a kemping felől közelíthetik meg a terepet, a bejárat kb. 40 perc gyalog. Esőben, cuccokkal. Persze van buszjárat is, láttuk többször a napok során, de számunkra nem derült ki sem a megállók helye, sem a menetrend…
A gyaloglás után a megérkezés örömére egy kis sorbaállás és táska-ellenőrzés, és már bent is vagyunk. A sátorállítás viszont már nem ment ilyen könnyedén, éles szemű „szekus” barátaink ugyanis kiszúrták a kezünkben a cölöpverő kalapácsot. Az a kalapács pedig veszélyes, „élet kioltásra alkalmas eszköz”, közölték, és egyből kikapták a kezemből. Némi vitatkozás után azzal a remek javaslattal álltak elő, hogy keressünk téglát (hol?), majd haragunkat látva adtak egy mobil kerítéstalpat: „lányok, ezt ketten elbírjátok”. Épp küzdöttünk a 15 kilós tömbbel, mikor megjelent egy újabb security-s, hogy szedjük a sátorfánkat, menjünk a másik kempingbe, mert menekülési útvonalnak nyilvánítják sátorhelyünket…
Később még örültünk ennek, a külső kempingben ugyanis sokkal tisztábbak voltak a WC-k, kevés ember volt, viszonylagos csend és nyugalom, de főként: normális, kedves, jófej biztonságiak!
Hol rockerek,hol punkok
Sátorállítás után elindultunk felfedezni a terepet. A Nagyszínpadhoz épp akkor értünk, amikor felzengett az Ossian „Rocker vagyok” című dala. Ekkor mosolyodtam el először. Tökéletes volt ez a metál koncert a hangulat megalapozásához.
Az Ossian után végigsétálva a borutcán eljutottunk a FEZEN Klub nagytermébe, ahol az egyre többek által ismert és kedvelt - ír kocsmazenét punk rockkal vegyítő zenekar – a Paddy And The Rats adott nagyon jó hangulatú koncertet. Mindenki ropta, hiszen erről szól a stílus.
Aztán siettünk vissza a Nagyszínpadhoz, este fél tízkor kezdett a legtöbb embert az idei FEZEN-re vonzó Dream Theater. Az új dobos, Mike Mangini lenyűgöző szólóval mutatkozott be a magyar közönségnek. Fergeteges volt, azt sem bánta senki, hogy ez nem a tombolásról szól: itt ámulni, figyelni kell.
Levezetésként táncoltunk egyet a Coco Loco latin zenéjére a FEZEN Klub kerthelyiségében. Méltóan az együttes által megjelölt irányzathoz: „CsípőTekerősTrópusiKarneválZene”. Kellemes koncert hangulatos helyen.
A második nap reggelén arra ébredtünk, hogy megfullaszt minket a meleg a sátorban - odaért a jó idő. Ennek örültünk nagyon… egy darabig, amíg rá nem jöttünk, hogy a délutáni koncerteket így sokkal nehezebb kibírni. A boltig is kilométeres sor állt, mire odaérünk, a kenyeres pult kifosztva! Az üzlet - a reklámok hiányára hivatkozva – nem készült fel az éhes fesztiválozók rohamára, a pénztáros kisasszony tőlem érdeklődik, meddig tart a fesztivál, és ígéri: a hétvégére lesz minden! Addig fogyunk!
A pénteket a Road kezdi a Nagyszínpadon. Áldjuk azt, aki kitalálta a Nagyszínpad helyét, hiszen az pont árnyékot ad a 40 fokos hőségben.
Aztán irány egy kisebb színpad, ahol a Mystery Gang rockabilly-jére tombolhattunk, számos felettébb vidám ember társaságában. A végére megállapítjuk: bár ez igazán táncolós, bulizós zene, nem túl változatos. A koncert végén fedeztük csak fel, hogy a mi programfüzetünk szerint Ganxsta Zolee-t hallhattuk, és a trio csak másnap lépne színpadra. Kisebb programváltozásokat később is tapasztaltunk, aminek nem mindig örültünk ennyire…
A Pokolgép a Media Markt színpadon adott koncertet, őket két alternatív zenekar, a Vad Fruttik, és a tinilányok nagy kedvence, a 30Y követte. Itt a fiatalok, míg a Class FM színpadnál az idősebbek tömörödtek, hogy EDDÁ-ra bulizzanak egy jót. A Nagyszínpadon az amerikai Ignite zenekar, magyar származású énekesével, Téglás Zolival szintén nagy sikert aratott. Mi meg éjféltől DJ Palotaival buliztunk – egy kicsi és meleg teremben. Megvolt a méregtelenítés.
Az utolsó napi koncertsorozatot a Nagyszínpadon a Depresszió kezdte, ami sokak szerint „Tankcsapda-utánzat”, szerintem viszont már kialakult a saját stílusuk, egyedi számaokkal, amik nem hasonlíthatóak Lukács Laciék zenéjéhez. A „Sokkold a rendszert” című számnál már kérni sem kellett, a tömeg magától vált ketté a wall of death nevű játékra készülve, hogy majd jelre egymásnak rohanhassanak és induljon a pogo. Maradt a rock. Jött a P. Mobil a Nagyszínpadon. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Beindult a memória és Schuster Lóránt bíztatására az éneklés, és a „Kétforintos dal alatt” hullott a színpadra az éremeső.
A napot, és így a fesztivált is a Quimby zárta. Ám ez Kiss Tibi szavaival élve, az utóbbi idők egyik legrosszabb koncertje volt, hiszen a Nagyszínpad mögötti Media Markt sátorban ezalatt a Dragonforce tépte a húrokat – így a Quimby lágyabb, akusztikus dalait nem igazán lehetett élvezni. Hamar be is fejezték a koncertet. Az indok: a sok felháborodott lakossági bejelentés.
A szervezésről
Meglepő módon a nemenkénti 5-5 zuhanyzó elégnek bizonyult. Aki este a bulik után rászánta magát, várakozás nélkül, forró vízben fürödhetett. Aki csak reggel indult tisztálkodni, annak 20-30 perces napon való sorbaállást követően frissítő hűs víz jutott – nem is vágytunk melegebbre! Különösen pozitív élmény volt, hogy a mobil WC-ket tisztán tartották, és papír is mindig volt – más fesztiválokon ilyet még nem tapasztaltam.
A koncerthelyszín és a belső kemping bejáratánál a szekusok még a kistáskákba is belenéztek, fent említett szúró-vágó eszközök, illetve alkoholos italok után kutatva. (Üdítőből elvileg fél litert be lehetett vinni).
Meglepő módon azonban a külső kempingben nem volt italkorlát: sem mennyiségre, sem összetételre. Az étel-ital árak teljesen normálisak, fesztiválhoz képest olcsók voltak, bár meglepődni a pultoknál is volt alkalom: a „szóda” (még mindig ásványvizes a fröccs…) decije egyik napról a másikra 20 Ft-tal drágult…
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
