A koronavírus-járvány negatív hozadékát végtelen listába lehetne szervezni, de kétségkívül vannak pozitív hozadékai is.
Például az, hogy nehezebben lehet távolabbra utazni, főleg, ha valakit rávettek a hülyeségre, és beadatta magának a Szputnyikot. Így aztán ha mehetnéke támad, a saját háza táján teszi azt.
Jelen sorok írója rájött arra, ha turistának képzeli magát a főváros környékén, számtalan érdekes helyet talál magának elfedezésre vagy újrafelfedezésre.
Így jutott el például a Love-szoborhoz 
Kirándulási tipp: Szerelem-szobor a váli szőlőskertben 2020. February 08. 15:05 , a budafoki pincerendszerbe 
A legfurcsább magyar borvidék - Budafokon talán több pince van, mint szőlőtőke 2022. January 01. 11:58 , Vácra 
Múmiák és sütemények: Vác, az ismeretlen város a Duna partján 2021. July 31. 19:30 , a Kiscelli Múzeumba 
Ha kissé letérne a főcsapásról - A budapesti Kiscelli Múzeum felfedezése 2021. November 21. 15:22 , a Gellért-fürdőbe 
Ilyen a külföldi turisták között megmártózni a Gellért fürdőben 2021. October 31. 12:01 és legutóbb a Gellért-hegyre 
Megnéztük, hol nem építi meg a gellérthegyi siklót a Vas megyei milliárdos 2022. March 05. 07:05 .
Nemrég pedig egy kráterszerű tájat sodort szemem elé az internet; mint kiderült, a fotó a budapesti Rókahegyen készült.
Életemben nem hallottam róla.
Pedig nem a világvégén van.
Olyannyira nem, hogy miután felvesszük a hátizsákot, a BKK utazásszervezője egy helyijáratos buszt (134) javasol az óbudai Szentlélek tértől. Mint kiderül, még ennél is egyszerűbb lenne a közlekedés, ha éppen nem pótlóbuszok közlekednének a szentendrei HÉV ezen szakaszán, merthogy a Csillaghegy megállója kiváló kiindulópont a hegy megmászásához.
No, nem kell nagy és hosszú mászásra gondolni.
A megállótól jó negyedóra alatt fel lehet gyalogolni a hegy alsó széléhez. Ami a legtöbb fotóról nem derül ki: a Rókahegy mellett egy meglehetősen sűrűn beépített családi házas környék van, így ne lepődjünk meg, hogy kertvárosi utcákon kanyargunk, és a „kertek végében” érjük el a hegyen körbefutó turistaút bejárat. (A térképen a Hegymászó utcát keressük!)
Innen néhány perces könnyed és kitáblázott séta után már a sziklafalak alatt találjuk magunkat.
Legfőbb ideje, hogy eláruljuk: a hegy drámaisága onnan fakad, hogy korábban bánya volt itt. Egészen a második világháborút megelőző ideig mészkövet fejtettek, jókora sebet ejtve a tájon. De ezt most – eléggé el nem ítélhető módon - cseppet sem bánjuk, mert éppen ettől különleges a hely.
Már az első sziklaudvarról remek a kilátás a főváros északi részére, miközben mellettünk családok kergetik a labdát a kellemes tél végi napfényben.
Bevallom, először azt hiszem, ennyi az egész, ezt az udvart járjuk majd körbe a turistaúton, de ahogy kaptatunk felfele a lépcsőkön, úgy tárulnak fel előttünk újabb és újabb kilátópontok és egykori bányaudvarok.
Az ösvény mellett elhelyezett táblák tájékoztatnak a hely különleges és sérülékeny élővilágáról, miközben a szilafalak több millió éves földtörténeti titkokat árulnak el. De bevallom, minket jobban leköt az itt-ott meglehetősen meredekké váló gyalogösvény és maga a látvány.
A Rókahegy körbejárása nem túl megerőltető séta, de nem árt, ha nem az utcai cipő van rajtunk, és az sem, ha a lábunk elé nézünk és csak mértékkel engedünk a sziklafalak és a szurdokok csábításának.
A legnagyobb és legérdekesebb a legfelső bányaudvar, ahol már nemcsak egyszerű túrázókba, hanem hegymászókba is ütközünk. Ez utóbbiak a méretes sziklafalakon gyakorolnak, én pedig arra a következtetésre jutok, hogy amennyire szeretek a köveken szökelleni felfelé, olyannyira nem szeretnék csüngeni a köteleken.
Itt látunk olyan csoportokat is, akik láthatóan hosszabb időre, fél napra vagy egész napra érkeztek ide, és kellemesen elhelyezkedtek a tűzgyújtó helyek közelében.
Mi is arra a következtetésre jutunk, hogy tavasszal vagy nyáron társasággal, pokrócokkal és elemózsiás kiskosárkával érdemes lesz visszatérni ide.
Hogy így lesz vagy sem, az részben rajtunk, részben az utazási korlátozásokon is múlik, mindenesetre a egy kis kerülővel nem a kőbánya, hanem az erdő felé ereszkedünk le csillaghegyi HÉV-állomás felé.
Az órám szerint a kis sétánk 4,6 kilométer volt és 1 óra 55 percig tartott.
