Mikor és hogyan keletkezett a Világmindenség?
A tudomány mai álláspontja szerint az a Világmindenség, amiben élünk, nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezhetett egy nagy robbanással. Ezt a Big Bang-et, vagyis Nagy Bummot ne úgy képzeljük el, mint egy robbanást a térben, hanem ez volt maga a tér. Feltételezések szerint az az Univerzum, amely ma észbontóan tágas és határtalan, valaha 10 a mínusz huszonhatodikon nagyságú, icipici labdácska volt, vagyis még a protonnál is kisebb lehetett. A hőmérséklete pedig az elképzelhetetlen 10 a huszonhetediken Kelvin, ami 1000 billiószor billió fok. Az ezt követő másodperc töredékében tágult 100 milliárd kilométer átmérőjűvé, és azóta is szüntelen tágulásban van.
Ha volt egyszer születése, akkor bizonyára lesz halála is a hatalmas Világmindenségnek, ugye?
Egyenlőre ettől még messze vagyunk, de a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az Univerzum sorsa abban rejlik, hogy mekkora energiasűrűséggel rendelkezik. A kozmológusok azt gondolják, hogyha a Világmindenség elég energiával (pl.: gravitációs erő) rendelkezik, hogy az ősrobbanás okozta örök tágulást megállítsa, akkor azt vissza is tudja húzni, így a Nagy Bumm ellentéte a Nagy Reccs vár ránk, vagyis amilyen kis pontból indult az egész, olyan kis pontba is tér vissza. A másik variáció az, hogy ha nem tudja az energia megállítani a tágulást, akkor az Univerzum örökké tágulni fog, ilyenkor a világunkra a lassú fagyhalál és az örök sötétség vár, mivel százmilliárd évek múlva, már nem lesz a csillagok számára felhasználható energia, kihűlnek.
Azt már Kopernikusz óta tudjuk, hogy nem a Föld a világ közepe, még csak nem is a Nap. De akkor hol lehet a közepe?
A saját filmjében mindenki főszerepet, vagyis központi szerepet játszik, a kozmológiában viszont szertefoszlanak ezek a filozófiák. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy nincs közepe az Univerzumnak, ugyanis a mérések alapján minden galaxis távolodik a többitől. Nincs olyan terület, amelyre mondhatnák, hogy ez a középpont. Kicsit olyan, mintha egy leeresztett lufi felületére rajzolunk tíz pöttyöt, majd amikor fújjuk, mindegyik távolabb kerül a többitől. Ugyanez a példa érvényes a világra, csak három dimenzióban.
És a Földünk hol helyezkedik el?
A Föld a Naprendszerben helyezkedik el, vagyis a Nap körül kering, nyolc bolygótársával együtt. Ez a rendszer viszont a Tejút (nevű Galaxis) része. A Tejútrendszer egy spirális alakú, főleg gázból, porból és csillagokból álló gigantikus képződmény, amelynek az átmérője mintegy 100 000 fényév. Vagyis a fény az egyik szélétől a másikig 100 000 év alatt jut el. Nagy valószínűség szerint a legtöbb galaxis közepében egy fekete lyuk helyezkedik el.
És micsoda az a fekete lyuk?
A fekete lyuk a világűrnek az a térsége, ahová végtelen sűrűségű anyag préselődött össze. Egy objektumnak annál nagyobb a gravitációs ereje, minél nagyobb a tömege. Mivel a fekete lyukak elképzelhetetlen tömegűvé sűrűsödnek össze, ezért belsejükből még a fény sem tud megszökni és a körülöttük lévő összes anyagot magukba szippantják. Mivel sötétek, ezért a fekete lyukak csak a körülöttük lévő csillagok, anyagok viselkedése alapján leplezhetők le.
Mégis mit jelent az, hogy „elképzelhetetlen sűrűségű”?
Egyszer egy csillagász (Carl Sagan) azt mondta: A fekete lyuk gyakran nem nagyobb, mint egy focilabda, de a tömege a nap tömegének három-négyszerese is lehet. Vannak persze méretben nagyobbak. Egy Föld nagyságú fekete lyuk például a Nap tömegének 100 milliószorosa is lehet.
Térjünk rá a Földünkre. Hány éves lehet?
Nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.
És a Hold hogyan keletkezett?
Ezt senki sem tudja, de nagyjából az összes tudós elfogadja azt az elméletet, hogy a fiatal Föld találkozhatott egy Mars méretű aszteroidával és a becsapódás nagyméretű anyagot dobott ki a Föld köpenyéből. A kidobott anyag porgyűrűt alkotott bolygónk körül, mely évmilliók alatt összeállt Holddá.
Hogyan alakult ki az élet a Földünkön?
Erre minden vallásnak megvan a maga válasza, ám a tudomány a következő elmélet mellett tette le a voksát: az élet kialakulása kapcsolatban lehet azokkal a szerves (szén) molekulákkal, amelyek az ősóceánban jelentek meg, és amelyeket a légkörben lejátszódó kémiai reakcióknak (pl.: villámok hatásának) tulajdonítanak. Évmilliók folyamán a szerves vegyületek reakcióiból bonyolultabb molekulák is kialakulhattak, amelyek aztán már saját magukat is „lemásolták”. Ezek a durva gének, aztán mutációk milliói után, a túlélés érdekében kimondottan kifinomultabb alkalmazkodásra tettek szert, így kialakulhatott a baktérium-szerű sejt, amely minden élet előfutára lehetett a Földön.
Akkor ez akár a több billió csillag és bolygó közül máshol is kialakulhatott. Van élet a Földön kívül?
A Világegyetem olyan hatalmas, hogy sok tudós azt gondolja: Jó esély van arra, hogy az élet máshol is kialakulhatott. Azok közül, akik nem vallási alapon közelítik meg az élet kialakulásának a kérdését, két nagy csoportba tartoznak. Az egyik csoport szerint bolygónkon az élet a valószínűtlen szerencsék sorozatának köszönhető. Mások szerint viszont, ha ezek a kezdeti körülmények más bolygón is fennállnak, ott törvényszerűen kialakul az, ami nálunk kialakult. A tudósokat főleg az foglalkoztatja, hogy létezhet-e olyan értelmes élet a Világűrben, amellyel kapcsolatba léphetnénk. Ha lenne ilyen valamerre is, az esély, hogy ők minket, vagy mi őket meglátogathatnánk, szinte minimális, a felfoghatatlan nagy távolságok miatt. Ha fénysebességgel is haladna az űrhajónk - amely a fizika jelen álláspontja szerint lehetetlen -, úgy is kétezer évbe telne, míg a saját Tejútrendszerünket elhagyhatnánk a legközelebbi szélénél. Szóval ha bármikor is kapcsolatba kerülnénk idegenekkel, az valószínűleg rádióhullámok útján történne, mintsem személyesen.
