A szerkesztőség aktuálisan kedvenc olvasói levelét Károly írta, aki változatos nyelvi fordulatokkal jellemezte nekünk napi bosszúságait a balesetveszélyes aknafedelekről.
Tisztelt Nyugat.hu!
A Zrínyi utcában lakóként nap mint nap elsétálok egy tátongó lyuk mellett a járdán. Egy ideje már ott van. Ez az apró lyuk egy kis fedél eltűnésével született, azóta ott lapul a járdán, néha szemetet gyűjt, de leginkább csak várja a gyanútlan bokákat.
Rutinos anyukák már csípőből utasítják az előreszaladó kisgyereket, hogy ne lépjenek bele, kerüljék ki azt. Egyik este pedig magam is beleléptem és csak rendkívül magasfokú helyzetreagálási készségem mentett meg egy pofára eséstől és azt követő fogorvoshoz járástól. Esős időben nem is látszik, ha egy kölyök páros lábban beleugrik, akkor ottmaradhat büntiben. Nem lehetne elfedni valami fedéllel ezt a kis lyukat? Tudom, hogy nem lakik errefelé egy illetékes sem, de a járda közepén van.
Károly nem csak gyalogosan, hanem autóval is közlekedik így folytatja
Ha a Zrínyi utcából jobbra kanyarodom ki, akkor pont a kanyarodási ívre esik egy megsüllyedt csatornarács. Ha balra megyek, majd a kereszteződésben jobbra fordulnék a Szent Márton utcára, a középső sávból, akkor figyelni kell ott is egy megsüllyedt csatornafedél miatt. Visszafelé irányban pedig egyszerűen csak silány az úttest minősége.
Tudom, hogy az úttervezők a felnijavítókkal és féltengelygyártókkal együtt mérnöki pontossággal számították ki, hogy minden aknafedél a kanyarodó kerekek alá essen (mert miért is ne középen lennének), arra viszont nem számítottak, hogy az autósok inkább a sáv másik széléhez húzódva kerülik ki a lyukakat.
Igaz néha már átlóg egy-egy kisteherautó vagy szélesebb járgány a másik sávba, de ha drága a felni, akkor nincs más lehetőség. Még a csilli-villi luxusterepjárókkal rohangáló állandó szlovák turistáink is nagy ívben rántják a kormányt félre az ilyen süppedések láttán.
Itt is mondhatnám, hogy az illetékesek, de valójában ők is kikerülik ezeket az aknafedeleket, szóval csak szlalomozunk, átlógunk a másik sávba és már nem is a közlekedőkre, hanem az úttestre figyelünk vezetés közben, hol lapul legközelebb egy akna. Azt hiszem ha hétvégén kifognék egy aranyhalat a Csótóból, akkor a sosem kiürülő pénztárca és örök egészség mellett maguktól javuló utakat kívánnék, mert ez már kibírhatatlan.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
