Aki az előtörő nyár hevében éppen nem hekkezni ment a Balatonra, vagy a láblógatás egyéb módját választotta valahol a vidék nyugalmában, az az elmúlt hétvége programjai között elég hamar kiszúrhatta a Nemzeti Vágtát. Adott esetben pedig akár ki is látogatott, hiszen hiába szerveződött a főváros szívébe, a verseny leginkább a vidék tökös lovászai között zajlott. A csinnadrattát kellően nagynak merték álmodni: az Andrássy út végéből kereskedő- és bemutatóutca lett, a Műcsarnok oszlopaira molinóból készült huszárok kúsztak fel, lelátók szegélyezték a homok granulátummal borított pályát, nem volt olyan irány, ahol ne láttunk volna nemzeti szimbólumot, illetve lovat - akár valós terjedelmében, akár lufi alakjában, akár embernagyságú kabalaként, ami gyorsan lekötötte a gyerekek figyelmét.
Érkezésünk a vasárnapi kocsitoló versenyre esett - amelyet Kocs község 1999 óta megrendez, miután e község valaha élt kisiparosai találták ki a könnyű szekeret -, amit a sportolók csapata meg is nyert magának. A kocsin Kovács Ági ült és jajongott kacagva, és Bárdosi Sándor, Dzsudzsák Balázs, Katus Attila, Kucsera Gábor tolta őt a célba be, a megnyert százezer forintot a Magyar Sport Jövőért Alapítványnak ajánlva fel.
A magyar tévésztárok három éve, a kezdetektől fontos kirakatszemélyei a Nemzeti Vágtának - több celeb, azaz vaskosabb médiafigyelem, azaz több hirdető, azaz több pénzmag a szervezésre, ugye -, és ehhez mérten a jótékonysági sztárfutam is: idén az eddigi balszerencsés vágtás múltat maga mögé utasítani készülő Hajas László, a Zanzibár-énekes Terecskei Rita, az először induló, így inkább csak terepfelmérő Kaszás Géza, valamint Mészáros Árpád Zsolt, Hujber Ferenc és Pintér Tibor színészek mérték össze erejüket a nyeregben, az ország minden pontjáról tikkadni idesereglő publikum tapsikolós örömére.
Rajt-cél győzelmet aratva Pintér Tibor ért be elsőként a két és fél kör végén - egy Gyenesdisáról kölcsönkapott lóval -, ami azért is szép tejesítmény, mert általában nem azok a leggyorsabb lovasok, akiknek a hátán egy pingpongasztal is elveszne, ő meg hát nem egy kicsike ember. Persze pár perc múlva sietett leszögezni a mikrofonba: egy ilyen futamon 80 százalék a lóé, a dícséret őt illeti. Pintérnek egyébként már csak presztízsből is oda kellett tennie magát, hiszen pólóján annak a Magyar Lovas Színháznak kanyarított reklámot, aminek maga is tagja.
Az igazi sztárok a vidékről érkeztek
A kertévés körítésen túl persze az ide érkezők többségének azt jelentette a Nemzeti Vágta, hogy településük nevét pajzson emeljék a magosba, és úgy általában véve köztudatban tartsák a lovas nemzet eszményét. Ők nem a szponzorok elharsogott neveit hallották a hangszórókból, hanem sárga heréltjük nyugtalan prüszkölését, és nem a négyszáz forintos sör műanyagpoharát markolászták, hanem a gyeplőn izzasztották dolgos tenyerüket.
A debreceni taliga és a többi népies fogat hajtói, a hortobágyi csikósok, a honfoglalás hagyományőrzői és a fejükkel szinte a homokot súroló lovas kaszkadőrök arcáról mind egy szálig az a hevület volt leolvasható, amit valószínűleg nem a nyári nap sugára varázsolt oda, átmeneti jelleggel. És ugyanez mondható el Gajdos Zsoltról, aki Demecser lovasaként megnyerte a 2010-es Magyar Vágtát.
Második galériánkban a hétvége igazi sztárjait mutatjuk meg.
